lapanet | blog | konyhanyelven XIX. - bejáratós flekken

a májkrémhez hasonlóan nem bonyolult kaja. elmentem a boltba, vettem 1,2 kiló karajt, zsömlét meg üveg bortot.

vénuszolaj, serpenyõ, dugóhúzó, bütykös klopfoló, bökõvilla, vágódeszka, kés, autentik tubusos-szórós flekken fűszerkeverék és tűzhely volt itthon. a húst lemostam, 3 egyforma darabból 2 a fagyasztóba, 1 a deszkára került. igyekeztem 4 egyforma szeletet vágni (két személyre), ez nagyjából az óriástáblás csoki vastagság. a fehér hártyát átvagdostam.

elkezdtem ütögetni a szeleteket a bütykös klopfolóval. elõször körbe a külsejét, majd módszeresen a közepétõl, kicsit mindig a széle felé toszigatva a húst. nem kell félni tõle, közepes erõvel ütögetem, míg már itt-ott átlátni rajta mindenhol. laposat nem használok, hogy valami tartása azért maradjon, fel lehessen venni a deszkáról. a második oldal is kap egy kevés ütleget, de inkább a fűszerezés miatt fordítom.

mindkét oldal megkapja ugyanis az igény szerinti flekken keveréket. hozzáteszem, hogy én még tényleg sose csináltam mással, csak ezzel tudom garantálni az eredményt. hozzáteszem ez a cucc vajas házikenyéren is állat.

serpenyõben két löttyintésnyi olaj hevül. bort már kinyitottam, naná.

beledobom a húst az olajba. 5-10 mp-re rá beleöntök egy mondjuk fél dekányit a pirosborból. nagy sercegés, bugyogás, szuszmorgás veszi kezdetét.

mikor a bor kicsit elpárolog már (ez mondjuk 15-20 mp, szóval itt nincs idõ stopperrel szarozni, mint téhúsnál), a húst megfordítom, egy pici borhiányos sercegés után megy egy hasonló löttyintésnyi bor.

mikor ez a bor is nagyjából elillan, az elsõ, bejáratós (köszi) húsunk készen van. a bejáratás nem vicc (mármint itt sem, ugye), mert a második hústól kezdõdõen már borkoszos serpenyõvel kezdünk, egészen máshogy pirul és sűrítõdik a bor.

a tányérok és a zsemle már epedve vár.

rá van öntve boroslevestõl a tányérra. ennek az elsõnek elég kevés leve szokott lenni. azért finom.

serpenyõ szélérõl cseppeket letörlöm, vissza a forró tűzhelyre, már öntöm is rá a két lötty olajat, mert a bor meg a hús maradéka pirulnak. 10 mp-en belül már megy bele a következõ hús, és további 5 mp-en belül a fél deka bor. kezdõdik minden elõlrõl, azaz csak majdnem. ugyanis ettõl kezdõdõen egy egészen krémes, dús öntetet kapunk a hús mellé. persze nem kell addig rajtahagyni, hogy elpárologjon az is.

jellemzõ a tiszta tányér effekt, a borszósz annyira finom, hogy mind a serpenyõ, mind a tányérok tisztára vannak törölgetve a zsemlével. ezen a két dolgon kívül viszont a környéken minden vastagon foltos, fröccsökkel teli lesz. lásd borosüveg, hogy mire számítson, aki vikingekkel fõz.

két emberre a hús 600 huf volt, a bor két nagy pohár mellett még éppen elég volt megcsinálni. ez a szent istván merlot 800 forint, de a korábban spagetti kapcsán hírbe hozott pennys 5 literes 1800-ért ugyanilyen jó. nem egy hűde kiadós vacsora, de nagyon finom és egyszerű. meg lehet közben inni bortot.