lapanet | blog | konyhanyelven XIII. - spagetti

e nem túl fantáziadús cím után nem kezdek bele feszegetni, hogy amit készítettem az pasta-e vagy spagetti, és hogy mi az a makaróni, és pláne nem lesz feltárva, hogy bolognai-e vagy valami más. ez mindösszesen spagetti tészta húsos paradicsomszósszal, ahogy én ismerem.

múltkor már összerezzent valaki, amikor minden elõzetes figyelmeztetés nélkül húst kezdtem emlegetni. nem tudom a spagetti manapság drágának számít-e, én zsengeifjú koromban ilyesmivel éltem túl. persze abban legolcsóbb parízer lakott, meg nem volt ez a flanc se a fűszerekkel. mindenesetre arra gondoltam ezúttal összeírom mi mennyibe kerül benne.

az alább elkészített szósz mennyisége relatíve bõségesen pakolva nagyjából egy csomag 500g-s tésztához elég. szerintem a "4 adag" nagyjából fedi a valóságot, persze én se egy adagot tolok. kezdjük a hozzávalókkal balról jobbra:

kockázott paradicsom - darabonként mondjuk 239 huf, de akciósan kell venni, olyankor akár 139 (lásd gugli elsõ spar). fontos, hogy daraboltat vegyünk, ne egész hámozottat. persze nem sokban különbözik, de ha jól rémlik árban ugyanaz, és nem kell vele piszmogni. azért kétféle, mert ilyet húztam ki épp a spájzból. mivel nagyon sokáig eláll tényleg célszerű beraktározni belõle, mikor olcsó.

a friss magyar fóliás pariból ilyenkor már eléggé hiányzik a vezúv koromfekete földjének íze, de nyáron nyilván opció lehet a saját termés (lásd még az egyre divatosabb urbán balkonontermesztõ szubkultúrát). majd ha eljutunk logisztikában a befõzésig, akkor akár a konzervnél is olcsóbb lehet (bár nehéz lesz). az egyik ebbõl eleve bazsalikomos, de ez részletkérdés, az akciós van mindig megvéve és kész.

sűrített paradicsom - ebbõl illene az autentik magyaros aranyfácánt venni, ha lenne épp a teszkóban. árat nem tudok, gugli szerint van valahol kofa 45 forintért. lehet, hogy ez is az. mindenesetre az állag nem a klasszik dobozbanmaradós, de egész sűrű.

fokhagyma - ez egy kis fej, és azért lesz ennyi mert ez egy pikánsabb jellegű szósz lesz. árat erre passzolok, szerintem nagyságrendileg 5 deka és 60 huf körül.

hagyma - mondjuk szűk 50 deka, 70 huf.

vaj - szerintem a 2 dekával sokat mondok, max 40 huf. úgy gondolom, hogy ha nem legolcsóbb sertészsírral fõz az ember, akkor ebbõl érdemesebb nem-legolcsóbbat venni. már volt róla szó, hogy a best of ebbõl számomra a cserpes.

darált hús - állítólag kötelezõ disznóból csinálni. manapság az elõre csomagolt darált húsok minõsége soha nem látott mélységeket dönget. mivel már marhahús-festéket sem raknak bele, a színük is inkább hajaz a friss hóra, mint valami állati eredetű dologra. ennek jegyében leroncsoltattunk egy kilónyi lapockát, ahol legalább látszik mi megy bele a gépbe. ennek a kilónak igazából csak a fele kellett volna a spagettibe, de megalomán módon beledobtam jó 70 dekát. nem lett volna szükséges. 1139 / 2 huf.

fűszerek - oregánó és bazsalikom. rettentõ lustaságunkban télen nem termesztünk, nagyjából 250 forint egy műanyagcserepes. a mag zacskója 140 forint, és ipari mennyiség termeszthetõ belõle. én túlozva 50 huf-ot írok erre. lesz még benne só, bors, méz (cukor), balzsamecet, csípõs paprika. legyen további 40 forint összesen.

persze kelleni fog tészta is, az akciós durum spagettit 139-ért árulják ha jól emlékszem. a tészta hánytojásos-durume voltáról nem kívánok témázni, mindenki olyat vesz amilyet megkíván.

összegezve: 139 + 139 + 45 + 60 + 70 + 40 + 570 + 50 + 40 + 139 = 1292 huf a négy adagra. hogy ez sok-e azt nem tudom, szerintem ennél kevesebbõl egy laktató és széles spektrumú kaját nehezebb kihozni. mint látható ennek a fele a hús, párizsival / debrecenivel lehet faragni az árból. elõre is bocs, ha valamit nagyon benéztem, menet közben találtam ki a matekozást, nem készültem fel a tényleges-aktuális árakból.

akkor most fõzzűk meg. elõször a hagymát vágom félbe, hosszában még kettõbe-háromba, aztán keresztben tényleg vékony szeletekre. b terv a kockázás, de ez valamivel tán jobban ragaszkodik a tésztához. a fokhagymát szintén nagyon vékony szeletekre vágom, szépen megmarad és növeli a vizuális pikánsságot.

mennek a fazékba. nem teflonba, rendes fém aljúba. azt szeretném, ha kicsit odakapna.

egészen nagy lángon pirítom, amíg már barnul az edény alja.

beledobom a húst, közben szenvedek a fényképezéssel. látható, hogy a kis pörc már fel is jött az edény aljáról, és ízzé válik a leendõ szószban.

összedarabolom a fűszereket. nagyjából ekkora kupacok lettek a kezemhez képest. szárítottból nem kell sajnálni, mehet csapott evõkanál nyugodtan.

a hús levet ereszt. brilliáns, csak kár hogy azt is ki kellett fizetni.

itt vannak a fűszerek. a balzsamecetbõl szűk evõkanál ment bele, helyette jó a fél citrom leve is, esetleg nagyon c tervként kis ecet. kiskanálnyi méz, mellette jobbra nem túl jól látható a chili por. flancból kis karikázott csípõs paprika is ment bele. ez ízlés szerint kiváltható akár egy apróra vágott csípõs zöldpaprikával is, amit a hagymákkal együtt megdinsztelünk. jobb alul egy egész komoly kupac durvára õrölt bors.

a húst is odakozmáljuk picit, hadd piruljon.

összetesszük.

olasz kajához olasz kannásbort. 1799 a pennyben, nagyon kellemes ital a vino rosso nagynevű pincészettõl.

bíborvörös és átlátszó.

nem úgy, mint a legutóbbi teszkós mellényúlásom a 749 (?) forintos zavaros-üledékes hulladékból.

persze én vagyok a marha, minek veszek kétéves bort. teszkóban múltkor belenyúltam egy másik kommersz termékbe is, ott a 4 üveg 3 különbözõ évben készült. az is ilyesmi pimpós-bátorságpróbás volt. és ha már szóba hoztam, szakmai ártalomként megemlítem a lot számok témakörét. ezen a boron a lot egész egyértelmű, szépen el van választva. az L betű utáni elsõ szám az év, a többi a nap. jellemzõen azonban csak 4 számjegy van, ilyenkor az L1234 a 2011 utolsó számjegyét és 234. napját jelöli.

a hangos énekelgetés hatására a szósz egész emberesen megáll már a fakanálon. itt látható, hogy a majd másfélszeres adag hús már nem kellett volna. ekkor már csak közepes lángon fõzögetjük.

profi spagettievõ emberként a tésztát úgy nyitjuk, hogy hozzácsapjuk az asztalhoz. ilyen trükköktõl minden csaj elalél. pláne ha sikerült a kannásborból jól megitatni elõtte.

nem szóltam bele, mert a tésztát gazdasszony nyomta (a nyitást is csak a demo kedvéért replayoltam). mindazonáltal a szószba rakotthoz hasonló mennyiségű só mellett tolt a vízbe olajat is. ezt a víz olajozást sose értettem, mert hiszen szinte kizárt, hogy a tészta találkozzon vele. olajozni és vízben lemosni a tésztát a leszűrés után is tilos, merthogy úgy nem ragad rá a szósz. természetesen ez azt is magával vonja, hogy szűrés után a tésztát meg a szószt (konyhasznobul sugo-t) célszerű egybõl összekeverni. a tésztát nem fõzöm teljesen lágyra, kelljen harapni de ne legyen kemény. energiatakarékosságból fedõvel fõzöm.

oké, bevallom rácsaltam egy jó adag dobozos reszelt parmezánt. igazából úgy vagyunk vele, hogy ha van, akkor rárakjuk, ha meg nincs, akkor nem. szerintem tényleg kihagyható. persze a parmezán finom. de például a tömbös parmezán az én érzékeim szerint nem ad annyit hozzá. ahogy én gondolom ez leginkább amiatt van, hogy otthon nem tudja az ember olyan finomra lereszelni, mint amilyen a szárított. márpedig ha jól okoskodom az íz egyenesen a felülettel aránylik ez esetben. valami sajt mindenesetre szokott kerülni rá, de nem mindig.

végül szót ejtenék a fogyasztás illõ módjáról. spagettitésztát összeaprítva tálalni vip belépõ a purgatóriumba, ahol is az idõk végezetéig teknõsöket kell rugdalni és gombákat kell elkapni luigival és marioval. igazság szerint az 50-60 centis tészta az igazi, amit semmivel sem bonyolultabb megfõzni, csak az elején kell egy kis türelem, mire meglágyul annyira, hogy beletuszkolja az ember a lobogó vízbe.

a hosszútészta-szájbarakási trükk a következõ: ügyetlenebbik kézbe a kanál, ügyesebbikbe a villa. a tészta tetejét jobbról balra, vízszintes irányban átszúrjuk, hogy saccra 8-10 szál kerüljön a villa lukaiba (és nem fölé). ezt a bal oldalt irányban tartott kanálnak szúrjuk, majd szépen elkezdjük forgatni a villát a kanálban, hogy közben folyamatosan érintezzenek. kis gyakorlattal rá lehet jönni, hogy mikor kell feljebb emelni, hogy kevesebb új szál tekeredjen, és mikor kell utánszúrni, mert a villára tekeredett adag kevéske lett. addig tekerjük, míg a szósz jobbára összefogja tekercsbe, hogy a szánkba rakhassuk. mint itt is látható elfért volna kicsivel több tésztára kapaszkodó szósz, csak itt felvette az túlhús. de foghatom az olajozott tésztára is.