lapanet | blog | a falra szerelt kompjúter V.

a nagy falra szerelõsdi után eljött az ideje, hogy végsõ elégtételt vegyek a multimédiás tartalmakon és végre mindennapos üzemben is bizonyítson a htpc. az eddigi tapasztalatok alapján ez a dolgok legrázósabb része, a legkisebb hiba vagy üzemszünet is igen hamar lázadássá fajulhat és az addigi döglött kukac waf-chartjaim azonnal meredek zuhanásba kezdenek.

médiapompás 0.2.3.0

márpedig a beégés benne volt a pakliban, hiszen korábban nem sikerült megtalálnom a tökéletes htpc szoftvert. a helyzet sokat változott, mióta feltelepítettem a mediaportal aktuális verzióját. a szoftver nyílt forrású és persze ingyenes, mindemellett aktívan fejlesztik. mivel a korábban már bemutatott skystar 2 kártyámat elsõ nekifutásra felismerte úgy gondoltam megér egy próbát.

persze a tévékártya felismerése meg a tévézés között mély digitális szakadék tátongott, lévén a számítógép windows 2003-at futtat, abban meg nincs 'stream buffer engine', bármi is legyen az. ilyen apróság miatt nem akartam váltani, így mindenféle varázslat (meg pár apróbb xp dll fájl) segített csak nagy bajomban. azóta ez a megoldás mûködik - relatíve megbízhatóan.

a timeshift mellett van normális epg, értetlen web-epg meg persze felvételi lehetõségek.

boot camp

no de nem eszem olyan forrón a kását, így elõször csak a monitoron folyt a tesztelés. a nõnemû lakótárs erõs nyomás alatt tartott, elmondása szerint tévézett volna a tévén. míly pórias elképzelés, ugye... mivel azonban õ fizette a berendezés felét tudtam, nincs sok idõm. a tetõantenna átmeneti bekötése szóba sem jöhetett, márcsak azért sem mert korábban balga módon csak egy koaxot húztam le a padlásról, másiknak meg nem volt hely. a pár napos teszt során többször nekem szegezett "ugye nem a számítógépen keresztül fog menni a tévé?" kérdésre elõször jellemzõen kitérõ válaszokat adtam, késõbb ezt a megoldást érthetetlen motyogással és bonyolult it terminológiákkal színesítettem.

szerencsére az átmeneti idõszakot sikerült sorozatok garmadájával kitölteni, miközben a monitoron erõs küzdelmet folytattam a bitekkel. rögtön az elején megismerkedtem például a mediaportal azon hiányosságával, hogy alapvetõen egykijelzõs htpc-rendszerként képzelték el a fejlesztõk a program alatt futó vasat. eképp egyszerûen nem volt lehetõség a másodlagos kimenet kiválasztására, a másodlagos kijelzõre áthúzott ikonról indítás sem mûködött. rögtön ezután megtapasztaltam az elsõ kellemes élményt is a programmal kapcsolatban, ugyanis az éjjelente kiadott aktuális nightly build verzióban már benne volt a fícsör. apa szívérõl leesett nagy kõ voltam.

ugyan hol van már moszkva...

persze a tévé néha még hullik, amit egyelõre jobb híján az "untested" verzióknak és a korábbi csatáknak tudok be. emiatt rettenetesen nem izgulok, ugyanis több szinten is biztosítva vagyok. elsõ szinten a késõbb még bõvebben megfikázott távirányító kapott egy biztonsági csomagot, az alábbi vbs script formájában:

ez láthatóan végigmegy a medaportálon meg a skystar kártya beépített programján (ebbõl több is futhat) és jól megöli õket, ugyanis rendszerint egyszerre hullanak el. ezt követõen mintha mise történt volna újraindítja mindkettõt és már mehet is tovább a tévézés. természetesen emellett személyes riadókészültséget is tartok, a fentinél komolyabb beavatkozást igénylõ problémákat ideges klikkelésekkel igyekszem elhárítani.

hdpc

már a hd-s tartalmak megjelenésétõl fogva izgultam, hogy vajon az öregecskének mondható vas veszi-e az akadályokat. a cyberlink codeccel folytatott elsõ próbálkozásaim során az 1080p-k nézhetetlenek voltak, a 720p felbontások pedig nem voltak tökéletesek media player classic alatt. a tökéletlenség annyit jelentett, hogy sebességtõl függõen kisebb-nagyobb gyakorisággal fordult elõ egy másodpercnyi fagyás a hangban és képben. nem esett ki a szinkronból, csak megfagyott mindkettõ egy pillanatra. a 2600+ bartonnal ez az effekt 2000mhz alapórajelen 2-3 percenként, 2300mhz-en sacra negyed óránként fordult elõ. a passzív hûtés miatt nem akartam tovább húzni a gázkart, ez beláthatóan nem volt járható út. a filmnézés a fenti formában egyébként is teljes exkluzivitást követelt, gyakorlatilag realtime prioritással volt csak futtatható.

gyöngyözõ homlokkal kezdtem neki a megoldások keresésének, hiszen a hd-képességet alapvetõ igényként definiáltam. erõt adott viszont, hogy közel jártam az elfogadható mûködéshez, csak egy pici hiányzott. ezt a picit találtam meg a coreavc codec személyében. a standard változat 3e huf pénzért még mindenféle vga-rásegítés nélkül is állja a sarat a többi codeccel szemben, a cyberlink 100%-os processzorhasználata helyett az alábbi szolíd kép fogadott a a feladatkezelõben:

a fentihez sokmindent nem kell hozzáfûzni, a coreavc a földbe döngölte a konkurens megoldásokat. persze akinek ezermagos csodaprocesszora meg csodavga-ja van, az jobban jár a cyberlinkkel, ahogy néztem annak valamivel szebb képe van. úgyértem valamivel még borotvaélesebb képe, de az is lehet csak képzelõdöm. mivel a codec tipikusan veszélyes víz, ünnepélyesen eltekintek az összehasonlító tesztektõl, a coreavc nekem pont megfelel. ffdshow mellett van telepítve, annak beállításaiban csak ki kell venni a pipát a h.264 dekódolás mellõl.

a 82 centis tévét 3 méterrõl nézve szintén elvagyok full hd felbontás nélkül is, kéne még további 82 centi átmérõben, hogy a különbség (full-hd készüléket feltételezve ofkorz) bármilyen szinten kivehetõ legyen. én ezt így ahogy van imádom, sose legyen rosszabb. juteszembe volt még egy kisebb vargabetûm mediaportalban az mkv fájlok lejátszása kapcsán, ezen a haali media splitter segített, igaz máig sem tudom pontosan hogyan hoztam össze.

még egy távirányító

persze a tévézés-mozizás-újraindítgatás-nyálcsorgatás csak akkor mûködnek, ha akaratunk igája eljut az eszközig és engedelmességre szólítja azt. erre jobb helyeken távirányítót alkalmaznak, nekem is hasonló terveim voltak. mint kiderült távirányítást csinálni igen komplikált feladat, most némiképp bele is van törve "szaktudásom" bicskája.

aki a fenti szembesítésnél keresztben elhelyezett tanítható távirányító hollétérõl információkkal rendelkezik, az meneküljön onnan minél messzebb. ez bizonyosan életem elsõ és valószínûleg utolsó logitech kütyüje. ilyen szégyenletes termékkel utoljára akkor találkoztam, mikor a kötözõdoboz-fedõre kívülrõl ragasztották rá a vonalkódos matricát. tekintve, hogy az 99, ez meg 15e huf áron kapható, ettõl kicsit többet vártam. a gombjai recsegnek, de csak mert olyan erõvel kell nyomkodni, hogy az ember egy végigtévézett este után ínhüvely-gyulladást kap. a beállítása a szoftver letöltésétõl kezdõdõen egy katasztrófa, azt hittem eltaposom, mire valahogy megcsináltam a gombkiosztást.

a dolgot csak tetézte, hogy nekem egészen speciális gombkiosztásra volt szükségem. a koncepció alapvetõen nem bonyolult: az ember megtanítja a távirányító egyes gombjait az "eredeti távirányító" segítségével, utána meg csak céloz, lõ, örül. persze nekem mindegy volt milyen az eredeti távirányító, hiszen a gép infra vevõjének csak egymástól külöbözõ jelekre volt szüksége. kivételt ezalól csak az erõsítõ és tévé bekapcsológombja és az erõlködõ hangerõszabályzója jelentett.

szükségem volt tehát a tévé bekapcsolásához egy gombra, de annak távirányítóján semelyik másik gombot nem használhattam fel okításra, hiszen akkor a géppel együtt a tévé valamelyik funkcióját is aktiválom. ugyanez volt a helyzet az erõsítõvel. ilyen szempontból egyedül a tunerhez kapott technisat távkapcs jöhetett szóba, ennek az összes gombját munkára fogtam. ezzel azonban még messze nem volt az összes gomb betanítva, így további távirányítókra volt szükségem. a sors ekkor is elemében volt, ugyanis a fentebb is látható orion távirányítóról a programozást követõen derült ki, hogy a gombok nagyrésze a tévének tetszõ jelet ad ki. röhögtem kínomban, valószínûleg én vagyok a világon az egyetlen akinek fáj az egységesített vezérlõkód-rendszer.

igor és holland barátja

a gépben eközben egy soros infravevõ meg a girder nevû program még ingyenes, 3.2 verziója várta a jeleket epedve. a megfelelõ vételhez külön plugin tartozik, ami ún. 'igor sfh-56 device' nevû eszközzé transzormálja a vevõt. persze ezek csak elméleti dolgok tekintve, hogy jó ideig nem sikerült sehogyse mûködésre bírni a kis dögöket.

végigjátszottam az összes 3.x és 4.x girder verziót az összes Igor-féle dll fájllal. játszottam command orderrel, priorityval, kompatibilitásos móddal meg ami még eszembe jutott. végül az internet háta mögött találtam egy weboldalt, ahol az egyik konstellációt mûködõnek jelentették 2003 alatt (teliholdkor). volt viszont ezzel egy probléma: az infra vevõ két lábát rövidre kellett zárni a megfelelõ aura kialakulásához. ez persze nem egyszerû, ha az ember azzal a meggyõzõdéssel szereli falra a gépét, hogy az infra vevõt már biztosan nem kell megmozdítani. logisztikai okokból az alábbi képen látható kábelhosszon talán 3-4 centit tudtam még húzni, így térden guggolva patkoltam meg az eszközt röpke fél óra szenvedéssel körítve. na ezt azért nem mertem menet közben csinálni, laikusként még így is igen féltem a beavatkozástól. nem tudom lakik-e töltés a tápban kikapcs után, de inkább rászántam az idõt és nem értem hozzá semmihez a szereléskor.

a patkolós manõver egy kvantumugrást jelentett a távirányítós küzdelemben, innentõl szépen elkezdtek csordogálni a távkapcs jelei a girder vezérlõjébe. finomhangolás még így is kellett, minden igyekezetem ellenére maradtak beprogramozatlan és duplán programozott gombok, amik más gombokkal egyezõ jelet adtak ki. valszeg ez volt az egységes vezérlõkódok második csapása nagyratörõ terveimre. a girder beállítása már simán ment, minden jelhez lehet parancsot rendelni, illetve ugyanazt a parancsot több jelre is aktiválni lehet.

a fent is látható billentyûzet-nyomkodós lehetõség mellett lehet a számítógép energiaállapotát változtatni (például hibernálás vagy monitor kikapcsolása), lehet az egeret macerálni és lehet programokat, scripteket is futtatni (mint a fent részletezett tévé-újraindítós). pluginekkel lehet ezen felül mindenféle jóságot csinálni, ha az elõzõek nem lennének elégségesek. a billentyû-emulációnál megadható, hogy pontosan melyik program vagy ablak kapja a jelet. elég sokat küzdöttem ezzel, végül a fenti beállítás bizonyult életképesnek.

összemelegedésünk után kb egy héttel az addig hiba nélkül mûködõ összeállítás hibázni kezdett. egyszer abszolút érzéketlenné vált, máskor ugyan vette az adást,de FFFF betûket kaptam bármelyik gombot nyomtam is meg. betegebb napjain még olyat is elkövetett, hogy az elsõ megnyomott gombot ismételgette bármit nyomtam utána. ha jól sejtem az igor-féle pluginnal lehet valami, mert annak beállításait újra elmentve mindig összeszedte magát. jobb híján csináltam egy teljes girder registry-pucolást és újraépítettem a girder + igor + bállításfájl hármast. mikor e sorokat írom már eltelt pár nap esemény nélkül, de más okból többször újra lett indítva a gép, így nem tudom hogy állunk. az idõ majd megválaszolja kételyeimet, mindenesetre nem vagyok nyugodt. legrosszabb esetben más infravevõ + értelmezõ megoldás után kell néznem. elméletileg a mediaportalban is van beépített infra támogatás, de tekintve a lehetséges fagyásokat nem biztos, hogy azzal ki vagyok segítve.

a fotelre szerelt monitor

már korábban megfogalmazódtak a tervek a minimalista júzer interfész kialakítására, de az alapanyagok beszerzésével nem álltam valami jól. azaz hogy egészen pontos legyek nem tudtam, hogy mennyire jól állok. az tiszta volt, hogy alapvetõen 3 részbõl kell álljon a konstrukció: megfelelõ súlyú alap, egy ehhez kapcsolódó forgatható tartóoszlop és az ennek a tetején lakó felület, amely a monitort, billentyûzetet és egérpadot tartja. ezt így talán nehéz elképzelni, inkább egybõl lerántom a leplet a jelenlegi alpha verzióról és akkor élvezhetõbb lesz a leírás:

mindenekelõtt egy fotelre volt szükség, amely meghatározza a lehetséges dimenziókat, azaz a vízszintes és függõleges kiterjedést. mivel a svéd bútorbolt kiadta a korábban is nézegetett fotel olcsóbb verzióját beszereztünk egyet. szerintem teljesen korrekt még úgy is, hogy az elmúlt pár hetet a lábsérülésem okán gyakorlatilag ebben töltöttem. az egyetlen, ami nekem hiányzik belõle az csupán egy párnázott karfa, de ezt megoldottam egy jóképességû pokróccal.

hátitt 30 centinként van körülbelül a vasutisin

ezt követõen már el lehetett kezdeni dolgozni az alap problematikán, hiszen a befoglaló méretek ismertek voltak. az alap egy korábbi elképzelés szerint az ex-vaskerítés profiljaiból képzett tömb lett volna, menetesszálakkal összeúzva. bizonytalan volt azonban a forgópont kialakításának mikéntje meg a tömb stabilitása is kérdéses volt. a kerítésen kívül egyetlen nehéz vasdarabom a felújításból visszamaradt H profil volt, de elsõ ránézésre a vagdosás túl nagy falatnak tûnt. nekem ugye nem volt nagyflexem, mint a képen látható jómunkásembereknek.

súlyra viszont megfelelt volna, így hosszas vívódás után végül lemértem. a 150 x 13 x 16 cm tömb tömege 55 kiló körül volt, így már a mozgatása is problémás volt. a fotel méreteinek ismeretében a tömböt 3 egyenlõ részre kellett vágni, de így simán befért alá, még távtartókra is szükség volt. ki kellett vágnom továbbá a forgópont körül a profilt, hogy az oszlop mozoghasson kedvére. mivel csipcsup dolgok miatt rendszerint nem veszem elõ a plazmavágót, inkább elszüttyögtem 2 és fél órát a 3e forintos gyermekflexxel, mire sikerült összedarabolnom. további élmény volt az oszlop forgópontjában lakó 16-os furat és az átlósan elhelyezett likak kifurkálása, amelyek egymáshoz kapcsolják az elemeket. mivel az oszlopos fúrót épp kölcsönkérték a nasa-s haverok, sikerült is darabokra robbantanom egy 8-as fúrófejet ezek kialakítása közben.

saválló csõkifolyó

bár a zavarkeltés elkerülése végett a felépítésnek megfelelõ sorrendet tartok, valójában elõször az oszlop lett kiválasztva. a történet pedig úgy hangzik, hogy rendszeresen járok gubizni a kedvenc vastelepemre, ahol hatalmas mennyiségû hulladék közül lehet válogatni. az elõbbi képen az alu dombocska látható, melynek méretei akkor láthatók igazán mikor az ember felfedezi a lemezradiátort balra középen. a fotós háta mögött ugyanekkora hegyben rozsdamentes acél lakik az összes elképzelhetõ formában. lebontott ipari csõvezetékek, lemezmaradékok, tartályok, bármi. a legnagyobb probléma jellemzõen az, hogy hogyan jut el az ember a kívánatos darabig az élekkel és hegyekkel tûzdelt hegyen keresztül. mikor ez megvan már csak ki kell halászni a kupacból, ami sajnos nem mindig sikerül. az ilyen idegölõ esetek mellett pont elég cuccot lehet találni ahhoz, hogy az ember elköltse az üvegvisszaváltóban kapott zsetonokat.

a fenti alkatrész anyagának becsületes neve 1.4404 acél, 17% Cr, 12% Ni és 3% Mo tartalommal, seamless kivitelben, minõségi varratokkal és egy bónusz esztergált csatlakozóelemmel. mint kiderült a "rozsdamentes" ugyan igaz ezekre az anyagokra, de a "korróziómentes" már nem. a rozsdamentességet ugyanis az alumíniumhoz hasonló módon bekövetkezõ passziválódás okozza, vagyis a felületen végbemenõ korrózióba törik bele az idõ vasfoga. az aluhoz képest a különbség csak annyi, hogy itt nem alumínium-oxid rétegrõl van szó, hanem az ötvözõanyagok oxidációjáról.

a csõ átmérõje 55 mm, falvastagsága 1 mm. a felület természetesen szálcsiszolt, amióta bemutattam neki a 80-as csiszolópappert. egy ilyenhez nem kell különösebb vagyon, talán 4e huf volt további két, méter feletti egyenes darabbal. eredeti rendeltetése szerint ezek összesen kettõ kerti csapok akartak lenni, de ehhez egyrészt hiányzott egy további 90 fokos könyök, másrészt a hegesztés sem lett volna olcsó. jóval késõbb esett le a tantusz, hogy ez simán jó lehet monitorasztalkának is.

a kettõ elem összekötéséhez egy 16-os menetesszálat használtam, hogy biztosan jól tartson. apró figyelmesség gyanánt a belsõ és alsó ellenanyákat elfeleztem, mert egyébként nem fértek volna át a kábelek a tengely mellett. ezeket akkora erõkarral húztam meg, hogy az ellenanyákhoz a csõ belseje teljesen hozzáidomult, a menetesszál és a csõ így egy bonthatatlan egységet alkot. a megfelelõ rögzítést a tengely alap feletti részén szintén két jól meg- és összefeszített anya biztosítja, így (szándékosan) jelentõs erõ kell a platform elfordításához.

a korábbi képen látható felület célja egyelõre a használat lehetõvé tétele, a monitort a késõbbiekben a franciakulcsnál szakszerûbb módszerrel fogom rögzíteni. emellett eltûnnek a még kiálló csavarok és a felesleges fa részek is. a további tesztek eredményénének függvényében fogom eldönteni, hogy a billentyûzet elé kerüljön-e támaszték és hogy hol legyen a helye az egyéb eszközöknek (kártyaolvasó, telefontartó). a megoldással annak ellenére is elégedett vagyok, hogy a várakozásnak megfelelõen nem sikerült teljesen szintbe érkezni. az állványos fúró nemléte miatt ugyebár sem az alapba, sem pedig a csõbe fúrt lukak nem lettek függõlegesek, én még azon is csodálkozom, hogy ennyire pontosra futotta a szemmértékembõl. a dolgot hanyag eleganciával a deszka és az oszlop között megbúvó pár darab alátét hidalja át. a késõbbiekben tervezem a tengely irányba görbítését, ehhez azonban szükségem lesz pár emberre, akik súlyukkal biztosítják, hogy az alap ne moduljon el a beavatkozás (aka az oszlop feszítése-taposása) során. a témakörhöz kapcsolódó képgaléria megtekinthetõ itt.

xhtml 1.0 strict | css | contact | license cc by-nc-sa 3.0 | lapanet.hu runs sometimes on solar power