a nagy falra szerelõsdi után eljött az ideje, hogy
végsõ elégtételt vegyek a multimédiás tartalmakon és végre mindennapos
üzemben is bizonyítson a htpc. az eddigi tapasztalatok alapján ez a
dolgok legrázósabb része, a legkisebb hiba vagy üzemszünet is igen
hamar lázadássá fajulhat és az addigi döglött kukac waf-chartjaim
azonnal
meredek zuhanásba kezdenek.
médiapompás 0.2.3.0
márpedig a beégés benne volt a pakliban, hiszen korábban nem sikerült
megtalálnom a tökéletes htpc szoftvert. a helyzet sokat változott,
mióta feltelepítettem a mediaportal
aktuális verzióját. a szoftver nyílt forrású és persze ingyenes,
mindemellett aktívan fejlesztik. mivel a korábban már bemutatott
skystar 2 kártyámat elsõ nekifutásra felismerte úgy gondoltam megér egy
próbát.
persze a tévékártya felismerése meg a tévézés között mély digitális
szakadék tátongott, lévén a számítógép windows 2003-at futtat, abban
meg nincs 'stream buffer engine', bármi is legyen az. ilyen apróság
miatt nem
akartam váltani, így mindenféle varázslat (meg pár apróbb xp dll
fájl) segített csak nagy bajomban. azóta ez a megoldás mûködik -
relatíve megbízhatóan.
a timeshift mellett van normális epg, értetlen web-epg
meg persze
felvételi lehetõségek.
boot camp
no de nem eszem olyan forrón a kását, így elõször csak a monitoron
folyt a tesztelés. a nõnemû lakótárs erõs nyomás alatt tartott,
elmondása szerint tévézett volna a tévén. míly pórias elképzelés,
ugye... mivel azonban õ fizette a berendezés felét tudtam, nincs sok
idõm. a tetõantenna átmeneti bekötése szóba sem jöhetett, márcsak azért
sem mert korábban balga módon csak egy koaxot húztam le a padlásról,
másiknak meg nem volt hely. a pár napos teszt során többször nekem
szegezett "ugye nem a számítógépen keresztül fog menni a tévé?"
kérdésre elõször jellemzõen kitérõ válaszokat adtam, késõbb ezt a
megoldást érthetetlen motyogással és bonyolult it terminológiákkal
színesítettem.
szerencsére az átmeneti idõszakot sikerült sorozatok garmadájával
kitölteni, miközben a monitoron erõs küzdelmet folytattam a bitekkel.
rögtön az elején megismerkedtem például a mediaportal azon
hiányosságával, hogy alapvetõen egykijelzõs htpc-rendszerként képzelték
el a fejlesztõk a program alatt futó vasat. eképp egyszerûen nem volt
lehetõség a másodlagos kimenet kiválasztására, a másodlagos kijelzõre
áthúzott ikonról indítás sem mûködött. rögtön ezután megtapasztaltam az
elsõ kellemes élményt is a programmal kapcsolatban, ugyanis az
éjjelente kiadott aktuális nightly
build verzióban már benne volt a fícsör. apa szívérõl leesett nagy
kõ voltam.
ugyan hol van már
moszkva...
persze a tévé néha még hullik, amit egyelõre jobb híján az "untested"
verzióknak és a korábbi csatáknak tudok be. emiatt rettenetesen nem
izgulok, ugyanis több szinten is biztosítva vagyok. elsõ szinten a
késõbb még bõvebben megfikázott távirányító kapott egy biztonsági
csomagot, az alábbi vbs script formájában:
dim sh
set sh =
wscript.createobject("wscript.shell")
sh.run "taskkill /f
/im mediaportal.exe"
strComputer = "."
Set objWMIService =
GetObject("winmgmts:" _
& "{impersonationLevel=impersonate}!\\" & strComputer &
"\root\cimv2")
Set colProcesses =
objWMIService.ExecQuery _
("Select * from Win32_Process Where Name = 'server4pc.exe'")
If colProcesses.Count
= 0 Then
Else
for i = 1 to
colprocesses.count
sh.run "taskkill /f
/im server4pc.exe"
next
end if
wscript.sleep 1500
sh.run
"""C:\APP\TechniSat DVB\bin\server4pc.exe"""
sh.run
"C:\app\mp\mediaportal.exe"
ez láthatóan végigmegy a medaportálon meg a skystar
kártya beépített
programján (ebbõl több is futhat) és jól megöli õket, ugyanis
rendszerint egyszerre hullanak el. ezt követõen mintha mise történt
volna újraindítja mindkettõt és már mehet is tovább a tévézés.
természetesen emellett személyes riadókészültséget is tartok, a
fentinél komolyabb beavatkozást igénylõ problémákat ideges
klikkelésekkel igyekszem elhárítani.
hdpc
már a hd-s tartalmak megjelenésétõl fogva izgultam, hogy vajon az
öregecskének mondható vas veszi-e az akadályokat. a cyberlink codeccel
folytatott elsõ próbálkozásaim során az 1080p-k nézhetetlenek voltak, a
720p felbontások pedig nem voltak tökéletesek media player classic
alatt. a tökéletlenség annyit jelentett, hogy sebességtõl függõen
kisebb-nagyobb gyakorisággal fordult elõ egy másodpercnyi fagyás a
hangban és képben. nem esett ki a szinkronból, csak megfagyott
mindkettõ egy pillanatra. a 2600+ bartonnal ez az effekt 2000mhz
alapórajelen 2-3 percenként, 2300mhz-en sacra negyed óránként fordult
elõ. a passzív hûtés miatt nem akartam tovább húzni a gázkart, ez
beláthatóan nem volt járható út. a filmnézés a fenti formában egyébként
is teljes exkluzivitást követelt, gyakorlatilag realtime prioritással
volt csak futtatható.
gyöngyözõ homlokkal kezdtem neki a megoldások keresésének, hiszen a
hd-képességet alapvetõ igényként definiáltam. erõt adott viszont, hogy
közel jártam az elfogadható mûködéshez, csak egy pici hiányzott. ezt a
picit találtam meg a coreavc codec személyében. a standard változat 3e
huf pénzért még mindenféle vga-rásegítés nélkül is állja a sarat a
többi codeccel szemben, a cyberlink 100%-os processzorhasználata
helyett az alábbi szolíd kép fogadott a a feladatkezelõben:
a fentihez sokmindent nem kell hozzáfûzni, a coreavc a
földbe döngölte
a konkurens megoldásokat. persze akinek ezermagos csodaprocesszora meg
csodavga-ja van, az jobban jár a cyberlinkkel, ahogy néztem annak
valamivel szebb képe van. úgyértem valamivel még borotvaélesebb képe,
de az is lehet csak képzelõdöm. mivel a codec tipikusan veszélyes víz,
ünnepélyesen eltekintek az összehasonlító tesztektõl, a coreavc nekem
pont megfelel. ffdshow mellett van telepítve, annak beállításaiban csak
ki kell venni a pipát a h.264 dekódolás mellõl.
a 82 centis tévét 3 méterrõl nézve szintén elvagyok full hd felbontás
nélkül is, kéne még további 82 centi átmérõben, hogy a különbség
(full-hd készüléket feltételezve ofkorz) bármilyen szinten kivehetõ
legyen. én ezt így ahogy van imádom, sose legyen rosszabb. juteszembe
volt még egy kisebb vargabetûm mediaportalban az mkv fájlok lejátszása
kapcsán, ezen a haali media splitter segített, igaz máig sem tudom
pontosan hogyan hoztam össze.
még egy távirányító
persze a tévézés-mozizás-újraindítgatás-nyálcsorgatás csak akkor
mûködnek, ha akaratunk igája eljut az eszközig és engedelmességre
szólítja azt. erre jobb helyeken távirányítót alkalmaznak, nekem is
hasonló terveim voltak. mint kiderült távirányítást csinálni igen
komplikált feladat, most némiképp bele is van törve "szaktudásom"
bicskája.
aki a fenti szembesítésnél keresztben elhelyezett
tanítható távirányító
hollétérõl információkkal rendelkezik, az meneküljön onnan minél
messzebb. ez bizonyosan életem elsõ és valószínûleg utolsó logitech
kütyüje. ilyen szégyenletes termékkel utoljára akkor találkoztam, mikor
a kötözõdoboz-fedõre kívülrõl ragasztották rá a vonalkódos matricát.
tekintve, hogy az 99, ez meg 15e huf áron kapható, ettõl kicsit többet
vártam. a gombjai recsegnek, de csak mert olyan erõvel kell nyomkodni,
hogy az ember egy végigtévézett este után ínhüvely-gyulladást kap. a
beállítása a szoftver letöltésétõl kezdõdõen egy katasztrófa, azt
hittem eltaposom, mire valahogy megcsináltam a gombkiosztást.
a dolgot csak tetézte, hogy nekem egészen speciális gombkiosztásra volt
szükségem. a koncepció alapvetõen nem bonyolult: az ember megtanítja a
távirányító egyes gombjait az "eredeti távirányító" segítségével, utána
meg csak céloz, lõ, örül. persze nekem mindegy volt milyen az eredeti
távirányító, hiszen a gép infra vevõjének csak egymástól külöbözõ
jelekre volt szüksége. kivételt ezalól csak az erõsítõ és tévé
bekapcsológombja és az erõlködõ hangerõszabályzója jelentett.
szükségem volt tehát a tévé bekapcsolásához egy gombra, de annak
távirányítóján semelyik másik gombot nem használhattam fel okításra,
hiszen akkor a géppel együtt a tévé valamelyik funkcióját is aktiválom.
ugyanez volt a helyzet az erõsítõvel. ilyen szempontból egyedül a
tunerhez kapott technisat távkapcs jöhetett szóba, ennek az összes
gombját munkára fogtam. ezzel azonban még messze nem volt az összes
gomb betanítva, így további távirányítókra volt szükségem. a sors ekkor
is elemében volt, ugyanis a fentebb is látható orion távirányítóról a
programozást követõen derült ki, hogy a gombok nagyrésze a tévének
tetszõ jelet ad ki. röhögtem kínomban, valószínûleg én vagyok a világon
az egyetlen akinek fáj az egységesített vezérlõkód-rendszer.
igor és holland barátja
a gépben eközben egy soros infravevõ
meg a girder nevû program még ingyenes, 3.2 verziója várta a jeleket
epedve. a megfelelõ vételhez külön plugin tartozik, ami ún. 'igor
sfh-56 device' nevû eszközzé transzormálja a vevõt. persze ezek csak
elméleti dolgok tekintve, hogy jó ideig nem sikerült sehogyse mûködésre
bírni a kis dögöket.
végigjátszottam az összes 3.x és 4.x girder verziót az összes Igor-féle
dll fájllal. játszottam command orderrel, priorityval, kompatibilitásos
móddal meg ami még eszembe jutott. végül az internet háta mögött
találtam egy weboldalt, ahol az egyik konstellációt mûködõnek
jelentették 2003 alatt (teliholdkor). volt viszont ezzel egy probléma:
az infra vevõ két lábát rövidre kellett zárni a megfelelõ aura
kialakulásához. ez persze nem egyszerû, ha az ember azzal a
meggyõzõdéssel szereli falra a gépét, hogy az infra vevõt már biztosan
nem kell megmozdítani. logisztikai okokból az alábbi képen látható
kábelhosszon talán 3-4 centit tudtam még húzni, így térden guggolva
patkoltam meg az eszközt röpke fél óra szenvedéssel körítve. na ezt
azért nem mertem menet közben csinálni, laikusként még így is igen
féltem a beavatkozástól. nem tudom lakik-e töltés a tápban kikapcs
után, de inkább rászántam az idõt és nem értem hozzá semmihez a
szereléskor.
a patkolós manõver egy kvantumugrást jelentett a
távirányítós
küzdelemben, innentõl szépen elkezdtek csordogálni a távkapcs jelei a
girder vezérlõjébe. finomhangolás még így is kellett, minden
igyekezetem ellenére maradtak beprogramozatlan és duplán programozott
gombok, amik más gombokkal egyezõ jelet adtak ki. valszeg ez volt az
egységes vezérlõkódok második csapása nagyratörõ terveimre. a girder
beállítása már simán ment, minden jelhez lehet parancsot rendelni,
illetve ugyanazt a parancsot több jelre is aktiválni lehet.
a fent is látható billentyûzet-nyomkodós lehetõség
mellett lehet a
számítógép energiaállapotát változtatni (például hibernálás vagy
monitor kikapcsolása), lehet az egeret macerálni és lehet programokat,
scripteket is futtatni (mint a fent részletezett tévé-újraindítós).
pluginekkel lehet ezen felül mindenféle jóságot csinálni, ha az elõzõek
nem lennének elégségesek. a billentyû-emulációnál megadható, hogy
pontosan melyik program vagy ablak kapja a jelet. elég sokat küzdöttem
ezzel, végül a fenti beállítás bizonyult életképesnek.
összemelegedésünk után kb egy héttel az addig hiba nélkül mûködõ
összeállítás hibázni kezdett. egyszer abszolút érzéketlenné vált,
máskor ugyan vette az adást,de FFFF betûket kaptam bármelyik gombot
nyomtam is meg. betegebb napjain még olyat is elkövetett, hogy az elsõ
megnyomott gombot ismételgette bármit nyomtam utána. ha jól sejtem az
igor-féle pluginnal lehet valami, mert annak beállításait újra elmentve
mindig összeszedte magát. jobb híján csináltam egy teljes girder
registry-pucolást és újraépítettem a girder + igor + bállításfájl
hármast. mikor e sorokat írom már eltelt pár nap esemény nélkül, de más
okból többször újra lett indítva a gép, így nem tudom hogy állunk. az
idõ majd megválaszolja kételyeimet, mindenesetre nem vagyok nyugodt.
legrosszabb esetben más infravevõ + értelmezõ megoldás után kell
néznem. elméletileg a mediaportalban is van beépített infra támogatás,
de tekintve a lehetséges fagyásokat nem biztos, hogy azzal ki vagyok
segítve.
a fotelre szerelt monitor
már korábban megfogalmazódtak a tervek a minimalista júzer interfész
kialakítására, de az alapanyagok beszerzésével nem álltam valami jól.
azaz hogy egészen pontos legyek nem tudtam, hogy mennyire jól állok. az
tiszta volt, hogy alapvetõen 3 részbõl kell álljon a konstrukció:
megfelelõ súlyú alap, egy ehhez kapcsolódó forgatható tartóoszlop és az
ennek a tetején lakó felület, amely a monitort, billentyûzetet és
egérpadot tartja. ezt így talán nehéz elképzelni, inkább egybõl
lerántom a leplet a jelenlegi alpha verzióról és akkor élvezhetõbb lesz
a leírás:
mindenekelõtt egy fotelre volt szükség, amely
meghatározza a lehetséges
dimenziókat, azaz a vízszintes és függõleges kiterjedést. mivel a svéd
bútorbolt kiadta a korábban is nézegetett fotel olcsóbb verzióját
beszereztünk egyet. szerintem teljesen korrekt még úgy is, hogy az
elmúlt pár hetet a lábsérülésem okán gyakorlatilag ebben töltöttem. az
egyetlen, ami nekem hiányzik belõle az csupán egy párnázott karfa, de
ezt megoldottam egy jóképességû pokróccal.
hátitt 30 centinként van
körülbelül a vasutisin
ezt követõen már el lehetett kezdeni dolgozni az alap problematikán,
hiszen a befoglaló méretek ismertek voltak. az alap egy korábbi
elképzelés szerint az ex-vaskerítés profiljaiból képzett tömb lett
volna, menetesszálakkal összeúzva. bizonytalan volt azonban a forgópont
kialakításának mikéntje meg a tömb stabilitása is kérdéses volt. a
kerítésen kívül egyetlen nehéz vasdarabom a felújításból visszamaradt H
profil volt, de elsõ ránézésre a vagdosás túl nagy falatnak tûnt. nekem
ugye nem volt nagyflexem, mint a képen látható jómunkásembereknek.
súlyra viszont megfelelt volna, így hosszas vívódás után
végül
lemértem. a 150 x 13 x 16 cm tömb tömege 55 kiló körül volt, így már a
mozgatása is problémás volt. a fotel méreteinek ismeretében a tömböt 3
egyenlõ részre kellett vágni, de így simán befért alá, még távtartókra
is szükség volt. ki kellett vágnom továbbá a forgópont körül a profilt,
hogy az oszlop mozoghasson kedvére. mivel csipcsup dolgok miatt
rendszerint nem veszem elõ a plazmavágót, inkább elszüttyögtem 2 és fél
órát a 3e forintos gyermekflexxel, mire sikerült összedarabolnom.
további élmény volt az oszlop forgópontjában lakó 16-os furat és az
átlósan elhelyezett likak kifurkálása, amelyek egymáshoz kapcsolják az
elemeket. mivel az oszlopos fúrót épp kölcsönkérték a nasa-s haverok,
sikerült is darabokra robbantanom egy 8-as fúrófejet ezek kialakítása
közben.
saválló csõkifolyó
bár a zavarkeltés elkerülése végett a felépítésnek megfelelõ sorrendet
tartok, valójában elõször az oszlop lett kiválasztva. a történet pedig
úgy hangzik, hogy rendszeresen járok gubizni a kedvenc vastelepemre,
ahol hatalmas mennyiségû hulladék közül lehet
válogatni. az elõbbi képen az alu dombocska látható, melynek méretei
akkor láthatók igazán mikor az ember felfedezi a lemezradiátort balra
középen. a fotós háta mögött ugyanekkora hegyben rozsdamentes acél
lakik az összes elképzelhetõ formában. lebontott ipari csõvezetékek,
lemezmaradékok, tartályok, bármi. a legnagyobb probléma jellemzõen az,
hogy hogyan jut el az ember a kívánatos darabig az élekkel és hegyekkel
tûzdelt hegyen keresztül. mikor ez megvan már csak ki kell halászni a
kupacból, ami sajnos nem mindig sikerül. az ilyen idegölõ esetek
mellett pont elég cuccot lehet találni ahhoz, hogy az ember elköltse az
üvegvisszaváltóban kapott zsetonokat.
a fenti alkatrész anyagának becsületes neve 1.4404 acél,
17% Cr, 12% Ni
és 3% Mo tartalommal, seamless kivitelben, minõségi varratokkal és egy
bónusz esztergált csatlakozóelemmel. mint kiderült a "rozsdamentes"
ugyan igaz ezekre az anyagokra, de a "korróziómentes" már nem. a
rozsdamentességet ugyanis az alumíniumhoz hasonló módon bekövetkezõ
passziválódás okozza, vagyis a felületen végbemenõ korrózióba törik
bele az idõ vasfoga. az aluhoz képest a különbség csak annyi, hogy itt
nem alumínium-oxid rétegrõl van szó, hanem az ötvözõanyagok
oxidációjáról.
a csõ átmérõje 55 mm, falvastagsága 1 mm. a felület természetesen
szálcsiszolt, amióta bemutattam neki a 80-as csiszolópappert. egy
ilyenhez nem kell különösebb vagyon, talán 4e huf volt további két,
méter feletti egyenes darabbal. eredeti rendeltetése szerint ezek
összesen kettõ kerti csapok akartak lenni, de ehhez egyrészt hiányzott
egy további 90 fokos könyök, másrészt a hegesztés sem lett volna olcsó.
jóval késõbb esett le a tantusz, hogy ez simán jó lehet
monitorasztalkának is.
a kettõ elem összekötéséhez egy 16-os menetesszálat használtam, hogy
biztosan jól tartson. apró figyelmesség gyanánt a belsõ és alsó
ellenanyákat elfeleztem, mert egyébként nem fértek volna át a kábelek a
tengely mellett. ezeket akkora erõkarral húztam meg, hogy az
ellenanyákhoz a csõ belseje teljesen hozzáidomult, a menetesszál és a
csõ így egy bonthatatlan egységet alkot. a megfelelõ rögzítést a
tengely alap feletti részén szintén két jól meg- és összefeszített anya
biztosítja, így (szándékosan) jelentõs erõ kell a platform
elfordításához.
a korábbi képen látható felület célja egyelõre a használat lehetõvé
tétele, a monitort a késõbbiekben a franciakulcsnál szakszerûbb
módszerrel fogom rögzíteni. emellett eltûnnek a még kiálló csavarok és
a felesleges fa részek is. a további tesztek eredményénének
függvényében fogom eldönteni, hogy a billentyûzet elé kerüljön-e
támaszték és hogy hol legyen a helye az egyéb eszközöknek
(kártyaolvasó, telefontartó). a megoldással annak ellenére is elégedett
vagyok, hogy a várakozásnak megfelelõen nem sikerült teljesen szintbe
érkezni. az állványos fúró nemléte miatt ugyebár sem az alapba, sem
pedig a csõbe fúrt lukak nem lettek függõlegesek, én még azon is
csodálkozom, hogy ennyire pontosra futotta a szemmértékembõl. a dolgot
hanyag eleganciával a deszka és az oszlop között megbúvó pár darab
alátét hidalja át. a késõbbiekben tervezem a tengely irányba
görbítését, ehhez azonban szükségem lesz pár emberre, akik súlyukkal
biztosítják, hogy az alap ne moduljon el a beavatkozás (aka az oszlop
feszítése-taposása) során. a témakörhöz kapcsolódó képgaléria
megtekinthetõ itt.
|