|
már az elõzõ pc konceptnél egyértelmûvé vált számomra,
hogy a hûtés további optimalizálására egy álló elrendezés alkalmasabb,
mint a fekvõ. már akkoriban kacérkodtam a kéményépítés gondolatával, de
éles tesztre nem került sor. a projekt akkor mindössze odáig jutott,
hogy lefényképeztem egy droppen lámpaernyõvel, ami egész jó
kémény-alapanyagnak látszott.
a tesztek elmaradása részben lustaságomnak, részben
objektív okoknak
köszönhetõ. a legos koncepció célja alapvetõen az egyventis üzem volt,
nem pedig a passzív mûködés. ezáltal a ház légcsatornája és a bordák
keresztmetszete igen szûkös lett volna a kevéske nyomáskülönbséghez. a
tápot sem akartam nagyon izzasztani, és abból indultam ki, hogy egy
venti mindenképp kell a tápnak. akit érdekel ezen a linken megtalálja a képes összefoglalót.
a helikopterleszálló
tündöklése és bukása
teljesen elégedett voltam az eredményekkel, újfent sikerült minimális
költségvetésbõl valami használhatót alkotni. nem is nagyon babráltam
sokáig. aztán jézuskával hozattam egy mobilprocesszort, itt kezdõdött a
balhé. a k7 / nforce2 platform tökéletesen kiszolgálta igényeimet,
ezért hosszas rágódás után a malacpersely úgy döntött elodázom a
platformváltást, teljes mellszélességgel szembe helyezkedem a
fogyasztói társadalommal.
olyan gépet akartam, ami 7/24 mûködés mellett is keveset fogyaszt és
sokat tud. számomra a különálló, kicsiny szerver/letöltõgép sosem volt
szimpatikus, szeretem az egyszerû dolgokat. tudtam, hogy képes vagyok a
platform lehetõségeit a nekem megfelelõ mértékben kitolni, csak a
megfelelõ proci kellett a 2000+ palomino helyett.
a megvásárolt 2600+ xp-m igazából csak félmobil, ún. sff típusú, 45w
tdp-s barton jószág. örültem, hogy kaptam, egybõl elkezdtem vele
játszódni. kisebbfajta hidegzuhanyként ért, mikor kiderült az asus
a7n8x deluxe lapról, hogy a minimum vcore 1,575v. drága forintokért
vásárolt procim így kb. 3-5%-kal fogyasztott csak kevesebbet a palo
bátyusnál. az arcomat kapartam. összeült a kupaktanács, szívem
választottja bölcsen csak annyit mondott: ''neked bizony új lap kell,
vegyél egyet''. bár most így visszagondolva nem pont így történt.
megküzdöttünk tehát, én nyertem. az abit nf7-s v2-re esett a választás,
ami szinte megegyezik az asus lappal, meg van benne 1,1v vcore is.
fontos szempont volt, hogy kompatibilis legyen a 8rdavcore nevû
progival is a tündér, amivel menet közben lehet állítani a feszt, az
fsb-t és még millió dolgot. meglett a lap, persze a procifoglalat
máshol volt. akkor már tudtam, hogy nem fogom átépíteni a
mûanyagdobozt. valami sokkal durvább járt az eszemben...
agyam égéstermékei
a gép a nappaliban kapott helyet, hiszen htpc-ként is használtam. a
nappali viszont nem túl nagy, a lehetõségek szerint ki kéne használni
minden talpalatnyi helyet. most még nem vészes a dolog, mert a nem
létezõ lapostévé helyén uralkodó crt tévének úgyis kell egy állvány.
ezen kapott helyet a legogép, az erõsítõ, a szünetmentes meg a többi
eszköz. eleve úgy vagyok vele, hogy én a technikát használni, nem pedig
nézni szeretem. az ezer kütyü mindig is szúrta a szemem, a
kábelrengeteg pedig még a legjobb szándékkal is ocsmány és
kezelhetetlen.
rájöttem, hogy ha függõleges elrendezésben pakolom össze a dolgokat,
akár több legyet is üthetek egy csapásra. a tervek szerint a pc, a
szünetmentes, a modemkütyük és az (élére állított...) erõsítõ elfér egy
kb. 70 centi széles palást mögött, maximum 20 centi mélységben. ez a
jövõre nézve annyit jelent, hogy a majdani lapostévé egy diszkrét
ál-állványt kap fából, ami a híradástechnika burkolata. nemtom mennyire
érthetõ ez így, olyasmi mintha egy 70 centi széles lemezradiátor egy
alul és felül nyitott, egyszerû fa dobozt kapna.
mindezen felül egy kémény segítségével elképzelhetõnek tartottam, hogy
teljesen passzív gépet alkossak. itt kezdõdtek a kérdések.
a termik-terv
az elv relatíve egyszerû: a meleg levegõ adott térfogatra esõ tömege
kisebb, mint a hidegé, így felfelé száll. ez jól hangzik, de elég sok
kérdés felvetõdött bennem a megvalósíthatósággal kapcsolatban:
1. elég lesz-e a 70-80 centi magas kémény, hogy megfelelõ áramlási
sebességet érjek el?
mivel nem tudtam a választ azzal nyugtattam meg magam, hogy a leendõ
tévé 20 centinél keskenyebb lesz, és probléma esetén a kémény egy, a
lenti résznél keskenyebb, 5-7 centis mélységben folytatható lesz a tévé
mögött. a tévé kémény elé szerelése csupán technikai kérdés. a felfelé
elkeskenyedõ csatorna ha minden igaz áramlási szempontból is jobb, mint
az állandó keresztmetszet.
2. mekkora keresztmetszetû legyen a légcsatorna?
igen nehéz kérdés volt, ezen filóztam a legtöbbet. alapvetõen a táp
alkatrészei és a processzor bordája fûtenek, a vga nem vészes. nem
tudtam igazából eldönteni, hogy egy nagy keresztmetszet esetén az alul
lévõ táp megfelelõ hûtést kap-e, vagy csak átbukik felette a levegõ,
amit a proci szív felfelé. végül a kérdést hasraütéses számítással
oldottam meg, és egy 24 x 12 centis beömlõnyílást vizionáltam a kémény
aljába. így még mindig van egy fallback-lehetõségem és be tudok rakni
akár 2 db 12 centis ventit alulra.
3. mivel érintésvédjek?
a 2. pontban már megfogalmazódott, hogy a táp van alul. ezt egyrészt az
alkatrészek elhelyezése diktálta, másrészt így az kapja a hûvös
levegõt. így viszont mindenképpen szükség volt valamilyen rácsozásra, a
sült macskák elkerülése végett. egyértelmû volt, hogy minimális
nyomáskülönbséggel dolgozik a rendszer, így a lehetõ legkisebb
ellenállású azaz maximális hasznos keresztmetszetû rácsozat kellett.
nem egyszer voltam guberálni a vastelepen, de nem találtam olyan
rácsot, mint amibõl a céges hamutartó csikkelnyomó része van. nagyon
vékony acéldrót, talán 6 milis sûrûségben, az érintkezési pontokon
kötve (forrasztva?) van. ez kritikus pont volt, csaknem fél évet vártam
az alternatív megoldásokra. bár hasonlót nem találtam, zsko fõnökkel
megegyeztem rács ügyben. mondjuk mikor elmeséltem mire kell nem az volt
az elsõ gondolata, hogy épelméjû vagyok. emellett csinálnom kell egy, a
korábbit kiváltó hamutartórácsot is.
4. milyen bordát rakjak a processzorra?
hát ilyen marha nagyot, ni:
ingyenbordát építeni nem egyszerû feladat, pláne nem
passzív-képeset. a
korábbi megoldás bevált, úgy gondoltam hõcsõ nélkül is menni fog a
dolog. a bordák általában ugyebár két alapvetõ részbõl állnak. az egyik
elviszi a prociról a hõt a megfelelõ távolságra, a másik pedig
megfelelõ felületen leadja azt a környezetbe. a hatalmas pii bordákat a
korábbi verzióban egy 25x50 milis keresztmetszetû alutömb kötötte
össsze a processzorral, és a megoldás jól mûködött. tette ezt annak
ellenére, hogy függõlegesen kapcsolódott hozzá, így oldalra csak 25 mm
állt rendelkezésre a hõ elvezetéséhez. belátható, hogy a magot
elnagyolva egy pontnak elképzelve abból fégömb alakban terjed a hõ. a
korábbi keskeny tömbnél így jelentõs veszteségekkel kellett számolnom.
az elõzõ verzió tehát valahogy így nézett ki:
a borda mint látható már önmagában is hatalmas
(egyenként 70x125x45mm)
és elég ritkás. biztos voltam, hogy megfelel majd a passzív üzemhez
mind felület, mind pedig légáteresztés szempontjából. pár sikeres
teszten át is esett eredeti, fent látható formájában, de terhelés alatt
ezzel a megoldással kompromisszumokra kényszerültem volna.
az nf7-es is kihívások elé állított, ugyanis az északi hídra ventit
álmodtak a mérnökök. bár az általam megvásárolt darabon már passzív
borda volt, ennek mérete igazi passzív üzemet nem tett lehetõvé. már
idle állapotban is forró volt, terhelni meg sem próbáltam. a probléma
ezzel az volt, hogy hõcsõ híján mindenképpen szükségem volt az északi
híd feletti helyre is a passzív bordához. arra így esélyem sem volt,
hogy megfelelõ felületû bordát kapjon az északi híd miközben a
prociborda belóg fölé. megszületett tehát az ultimate borda ötlete,
mely egyben lefedi mind az spp chipet, mind a cpu-t. a kettõ közötti
magasságkülönbség áthidalása újfent csak mérnöki kérdéssé degradálta a
problémát.
gányolni öröm
mielõtt az igazán véres részletekre fényt derítek, két dolgot szeretnék
tisztázni, legfõképp a kritikákat megelõzendõ. az egyik, hogy ha szépre
szerettem volna, akkor az lenne, legfeljebb még nem lenne kész. az
elkészített szerkezet mint említettem egy diszkrét fenyõfa tábla mögött
fog rejtõzni, semmi nem fog látszani belõle. ennek megfelelõen nem
érdekel, hogy néz ki. a másik, hogy a noti ellenére hatalmas ûr
tátongott a szívemben, míg készült a gép. igyekeztem tehát a
leggyorsabban elkészülni vele.
a fenti okokból a kivitelezés során két dolgot sikerült kifejezésre
juttatni: a felhasznált anyagokkal szembeni beteges felsõbbrendûséget,
valamint az igénybe vett eszközök és technológiák iránti tisztelet
teljes hiányát. tovább tetézte a dolgot, hogy nem vagyok szakértõje a
fémek megmunkálásának és ehhez kapcsolódóan nem minden mûvelethez állt
rendelkezésre megfelelõ eszköz. a profiktól ezúton is elnézést kérek,
igazi gányolás amit mûveltem.
a bordára szerelt alaplap
a korábban használt alutömbbõl maradt még vagy fél méter, ebbõl egy 21
centis darabot vágtam le. tana fõnökkel sikerült a meglévõk mellé két
további bordát barterolnom, ebbõl hármat terveztem a cpu+lap hûtésére.
a maradék egy megy majd a vga-ra, hogy a légellenállás hasonló
maradjon. a tömb érintkezõ felületeit 180-as, majd 360-as papírral
dolgoztam meg vastag üveglapon.
nehézkesen kimértem a mag és északi híd közti magasságkülönbséget, majd
a megfelelõ vastagságú alu lapot felrögzítettem a tömb aljára. persze
elõtte zsírtalanítás meg vastagon pasztázás bejátszott. kiderült, hogy
az elõzõ bordánál alulbecsültem a paszta mennyiségét, alig a felület
negyedére oszlott szét. most nem kíméltem, adtam neki bõven. az
érintkezõ felület egyikének közepére nyomtam szép gombócot, majd a két
részt összenyomva és körkörösen egymáshoz simítva oszlattam el az
anyagot, ezáltal elkerülve a légbuborékokat. a csavarokat jól
megtéptem. kábé ugyanez játszódott le a három bordával is, de itt
megszenvedtem a furatokkal meg a csavarokkal. a kész eszköz valahogy
így néz ki:
a biztonságos rögzítéshez egy libikókás rendszert
csináltam, ami a négy
alaplapi furaton keresztül kiegyenlítve húzza rá a magot a tömb aljára.
mondjuk erõsen be voltam szarva, hogy lesarkazom a procit, végül csak
összejött. a hidat egyszerû menetesszárral húztam be. a titántól lestem
el a pányvázást, a borda ki lett kötve a lapot tartó alulemezhez.
kémény
nem kívánok túl sok szót fecsérelni a körítésre. egy ibm szerverház
moddolt fedõlemeze lett az alaplemez, a légcsatorna teteje meg egy
vékonyka alulemez lett, amit bonthatóra csináltam meg. egyelõre
smoke-teszt van, alapjáraton hagyom összeszokni a dolgokat. a vga sem a
végleges, ott még nincs is légcsatorna.
itt tartok most, minden rendszer mûködõképes. mivel már
lázadás van
itthon egyelõre ennyi. esetleg megköszönném, ha valaki ajánlana egy
megbízható hõmérséklet-monitorozó programot az nf7-hez. addig is itt a
galeri az eddig történtekrõl. persze csak
óvatosan, nehogy kijöjjön a kéménybõl a füst itthon a nagy terheléstõl.
következõ
rész
|
