|
ez a történet abbéli felindulásomból nõtte ki magát,
hogy az űrsiklócsillár
sikerén felbuzdulva gondoltam megörökítem a repülés történetének pár
lényeges eszközét és momentumát. úgy alapból nem vagyok az átlagosnál
repülésbuzibb, de jó ötletnek tűnt a gyerekszobába ilyesmi
látványelemeket beépíteni. mivel pedig a levegõ meg az űr fent van,
ezek némiképp biztonságban is vannak a kis rombolóktól. így lett a
ledek kapcsán már tárgyalt kalózos holdraszállás,
meg ennek apropóján épült a voyager is.
aztán teljesen véletlenül belebotlottam ebbe a szetbe, és végül
karácsonyi ajándékom lett belõle. más kérdés, hogy csak pár napja
raktam össze. mondjuk úgy, hogy szolgálati közleményként annyit
említenék meg, hogy van benne mini repülõkerék, számomra korábbról
ismeretlen szerszámok és egy igazán szimpatikus kis tili-toli autócska.
a húzogatás kicsiny lapát is egybõl lenyűgözte,
végighuzigálta az egész
szobán. közben számtalan szakadékba esés meg egyéb szörnyűségek is
érték a konvojt, de végül épségben visszakaptam. erre a tabletes
dologra még visszatérek, mert sokat változik a világom manapság.
elõször viszont csak annyi történt számítógép ügyben, hogy kicsit
utánanéztem mi fán terem az űrsiklóhordozás. itt gyorsan kiderült, hogy
a lego modellje nem meglepõ módon hagyományos "inspired by", azaz
direkt nem hasonlít teljesen az eredetihez.
az eredeti gépek (2 van) ugyanis elõször ezüstösen csillogtak, késõbb
meg szürke-fehérek voltak. röviden összefoglalva a shuttle carrier
aircraft (sca) rendeltetése az volt, hogy az akkor még sosem repült
űrsiklót szállítsa majdan a repülõterek-űrkikötõk között. ez az
utaztatás üzemszerű volt, mert a sikló nem ugyanott száll le, ahonnan
indítják. várt azonban ennél különlegesebb feladat is az egyik sca-ra:
segítenie kellett az űrsiklónak világra jönni. hiszen hiába a beleölt
dollármilliók, akkoriban senki sem tudhatta pontosan, hogy az orbiter
egyátalán röpképes-e. 70-es éveket írunk épp, akkoriban még elég
kevésmagosak voltak a mobilok az aerodinamikához, na.
más lehetõség nemigen lévén, a nasa vett két boeing 747-et az american
airlinestõl, és kifundálta hogyan lehetne a tetejérõl többezer méter
magasan elengedni és megreptetni a siklót. kis kitérõként hozzáteszem,
hogy a korábbi tervek szerint az orbiterre szántak két hagyományos
sugárhajtóművet is, mert rizikósnak látták a siklást. aztán mivel a
sugárhajtómű és a szükséges üzemanyag mindenkori fellövése irdatlan
pénzbe került volna, inkább elköltötték ugyanezt a pénzt pár repülö fazékra,
míg
bebizonyosodott,
hogy a sikló is le tudhat szállni egyben meghajtás
nélkül.
szóval volt ez a 747, amin masszív változtatásokat kellett
eszközölniük, hogy egyátalán alkalmas legyen a feladatra. kapott óriás
vezérsíkokat, tuningolt hajtóműveket és kidobálták belõle a
turistaosztályt. mivel azonban a nasa egyrészt takarékos csapat,
másrészt minden pénzük repülõ fazekakra költötték, átfestve már nem
lett. így esett, hogy a polgári nevén n905na lajstromjelű óriás az
amúgy igen meggyõzõ aa-aluméneumszínben
látott neki az űrsikló kihordásának. a történeti hűség kedvvért
megemlítem, hogy a sikló elõtt még végeztek vele követéses
turbulencia-vizsgálatokat is, így a járgány közvetlenül hatással volt a
polgári légiközlekedésre is. és ha már mesedélután, akkor a skynet
születésénél is bábáskodott az n905na, legalábbis hurcolta a phantom
rayt is párszor.
késõbb aztán átfestették az anyát
is meg a testvérgép n911na-t is arra a színre, amiben végül a siklókat
hurcolászták és amiben végül a temetésükre is mentek. elég bizarr,
ahogy szegény körbehordozta az usában a halott gyermeket, de legalább
soktízezren tudtak még egyszer méltón, repülés közben tisztelegni a
hõskornak.
ennek azonban az én történetem szempontjából kevés jelentõsége van,
hiszen én a születés pillanatát akartam megörökíteni. az pedig számomra
az alt-1 nevű esemény (altitude and landing test), aminek során a
siklót elengedi a hátáról a levegõben. a különféle beszámolók alapján
elég komoly félsz volt a mérnökök (meg pláne a tesztpilóták) között,
hogy a böszme jószág valami aerodinamikai baki miatt visszaesik a
tetõre, vagy lezúzza a függõleges vezérsíkot.
sok mesének sok az alja, de úgy gondolom ez esetben
érdemes volt
összeszedni ezeket a morzsákat, hiszen mégiscsak egy történelmi
jelentõségű masinéria. túl sokat ettõl függetlenül nem bajlódtam vele,
végülis leginkább a kékrõl szürkére váltással és a faroktáji
módosításokkal bíbelõdtem. szerencsére a hiányzó alkatrészek hamar
megérkeztek, a maradék pár hiányzót majd összeszedem lassacskán. persze
nem rettentõ méretarányos mint mondjuk ez, de azért
nagyjából elmegy.
az utolsó szó jogán pedig megemlítem, hogy nem találtam
konkrét
tömegadatot siklóval együtt. annyit lehet tudni mennyi a maximális
teherbírása, meg hogy sikló nélkül ballasztal kell repülnie. de hogy
hány kilós volt a született baba, arról nincs hír. annyit lehet csak
tudni, hogy a fekete oldal van alul. az is lehet, hogy késõbb nekifutok
még a kísérõ t-38-aknak is, egyelõre ötletmorzsák vannak csak egy
némiképp arányos verzióra.
|
