lapanet | blog | konyhanyelven XXVII. - mcgyver grill

ez inkább technikai jellegű lesz, márcsak azért is, mert csak afféle szedett-vedett ugatása DeFranco mesélt dolgainak. a technikai oldalról írni viszont indokoltnak látom, mert - ahogy a frédibéni hús kapcsán már emlegettem - nekem a vegyszerrel grillezés elég nemgyerebe.

tudtam, hogy a balcsin van szokványos grill, úgy gondoltam összekötöm a kellemeset a hasznossal és megörökítem a gyújtóssal faszenezést. bepakoltam hát a madárlátta halat, faszenet, mindenfélét. mivel a hal egészben grillezõsnek volt kitalálva, kellett még egy halrács, mert az nem volt itthon. no, hát ez a némileg lényeges instrumentum, a nagy grillezõs csipesz, valamint a rozmaring végül nem jött velünk a nagy vásárlásban-pakolásban. innen szép nyerni, balatonparti szocreál coop telis-tele van ilyesmi hétköznapi cuccokkal.

õrlõdtem egy napot, nem tudtam elhinni, hogy a németekre belõtt turiszt paradicsomban ez a színvonal (tényleg neccesen lepukkant volt). mivel olyan rettentõen nem volt senki autóképes állapotban, végül mentünk egy közepes kört brinyóval a környéken. és lám, onnan egy kilométerre igazi kapitalista prémiumcba és gourmetzöldséges várta a rozmaringra éhes vándort. lett továbbá ananászunk, szupergombánk (sajnos penészes), kápia paprikánk, endíviánk, csemege hagymánk meg némi ipari parink.

grillrács viszont sehol. kínomban vettem ilyen recézett alu tálcát 10-es csomiban, hogy legfeljebb majd beszorítom kettõ közé a halat. nem voltam meggyõzõdve, de a nehezén végülis túl voltunk. a kerettörténet része még, hogy közben kérésre lebontottam az egyik csaj brinyójáról a hulladékká tört műanyag védõlemezt, ami a hátsó villák közt védte a csomagtartón utazó lábát a küllõktõl. ez pedig úgy kapcsolódik, hogy a bontással lett két masszív fém kampócskám. itt már fellángolt bennem a mcgyverizmus, pláne amikor találtam a garzon-bs típusú sütõben egy második rácsot.

a hosszú elõjáték után így végre nekiláttunk. ahogy említettem, ezúttal szándékosan nem fogok az ételekrõl részletes leírással szolgálni, csak amennyire feltétlen indokolt. úgy tartom illendõnek, hogy DeFranco álljon elõ a hal-anász kapcsán valami költészettel. eközben, bár senki nem kérdezte, csak a mostani sok kép kapcsán kis házi stat: lapanet.hu: 3,750 items, totalling 1.5 GB. de következzen most már a tűzgyújtás...

...helyett a kv. mivel lelkes csapatunk szicília-buzi, nagy örömmel fogadtam be a bevásárlókocsiba a tchibo új portékáját. még nagyobbat dobbant a szívem, mikor megláttam a konyhában gyermekkorom gáztűzhelyét (oké, nekünk a 3 helyes komfort volt), mellette pedig gyerekkorom jóféle alu autopress fõzõkéjét. az elsõ adagot délután fõztem le, nem mertem telirakni, nehogy végül bódultan körbebicózzuk a nagy tavat alvás helyett.

mindig is kiborított a gázláng és annak rettenetes vesztesége. itt már belõttem valamennyire, de látni ahogy szökik oldalt. és ez még a normálisabb tűzerejű palackos gáz.

nem derült végül ki, hogy szicíliában jól lenyomkodják-e a kávét fõzés elõtt. a korábbi tapasztalatok azt mutatják, hogy nem feltétlen, hogy zaccos legyen. mivel én a koffeinre hajtok, teletömöm emberesen, biztonsági szelep legyen a talpán, ami az én fõzésem bírja.

sure shot az aranyozott, kézzel festett zsolnayban.

oké, hagyjuk, csak romantikáztam. az (egyik) este fõszereplõi.

hal belsõleg.

és külsõleg.

az este fémpontya. látható a kínai grill rácsa, felül a kisebb a gáztűzhely rácsa, mindezt pedig a két varázskampó tartja össze. mégpedig elég erõsen, hogy ne csak a gravitációnak álljon ellent, de fordíthatóan alá tudjam feszegetni a köretet.

végül a mai szentencia lényegi elemei. kisebb és nagyobb száraz ágacskák.

a huen-hiy-yin acme típusú tömegcsökkentett grill.

a szándékosan jó érettnek választott ananász. ez olyasmi, hogy megfogva puha, alulnézetbõl már penészgyanús, de oldalról még nincs rajta rosszul kinézõ rész.

kívánságra fehér paprika, valamint fűszervajjal megkent hagyma. rácsonátesés-veszélyes juhbeles virsli teszi teljessé a repertoárt.

tűz. alulra valami gyújtós kéne, jó csomó csontszáraz fű vagy ilyesmi. most ezt sikerült jelképesnek összekaparni. elvileg ezt kéne tudnom meggyújtani majd egy hasonló darabbal.

erre megy a vékony gyújtós, amit a kartonpapír meg tud gyújtani. a kajától persze nem fértem el, nem tudom már miért került oda.

kaja nélkül szépen, egyenletes rétegben szétpakoltam a vastagabb ágacskákat. ezek max kisujjnyi vastagok. metszésnél, kertészkedésnél érdemes ilyesmiket esõtõl védett helyre halmozni, amennyi a grillhez kell.

próbáltam egy szép, egyenes alapot képezni, arra pedig egy azt egyenletesen, de nagyjából egy sorban elfedõ faszén került. ez a faszén is olyan, hogy ez az elsõ adag, szép nagy darabokkal. a zsák alja persze alkalmatlan por. ez van 500 pénzért, pár grillezés azért kijön belõle. a kis darabok azért sem jók, mert átesnek csak az ágak között.

próbálom a fecni méretű papírokat eltalálni a lánggal. aztán nagy fújkálásokkal minél szélesebbé varázsolni a tüzet.

aztán elkezd a fa égni, a helyzet kicsit eszkalálódni látszik. ilyenkor illik nagyon odafigyelni, hiszen a perem magasságán túl lett pakolva a kupac.

késõbb, ahogy a fa elég már nem áll fenn a kigurulás veszélye. ez azért egy egész méretes kupac faszén lett a nagy darabok miatt. ezen a ponton megpróbáljuk a helyére illeszteni a fogantyú nélküli rácsot. miután a kézfejemen már nem maradt szõr, inkább túrtam két távolbalevitáló botot.

itt apróbb kivitelezési hiba, hogy nem a legeslegfelsõ szintre raktam a cuccot. nem lett tragikus, de a hal legvastagabb része el tudott volna viselni egy kíméletesebb és áthatóbb sütést.

csodával hatásos módon sikerült megfordítani a rácsot a dolgok kiesése nélkül. amint látható lettek szép fekete részek, de a paprikán és halon ez csak a bõr, alatta minden oké. az ananászon cukor karamellizálódik, a hagyma meg a kis pirultság ellenére meglepõen finom volt, pedig a vöröset már nem kívánom grillezve. végül nem estem kétségbe, és újra ugyanoda került a rács. itt ugye effektíve a mcgyver kampók tartják az egész cuccot.

alja is javul, kis fűszervaj-kicsöpögés történik a halból.

ez lett a vége. itt kicsit szomorkásan néz ki, de a bõröket lehúzva teljesen normále lett minden. a másik felét is hasonlóra csináltam.

másnap vettünk kevésbé penészes csiperkét a csodagomba helyett fűszervajba mártani, valamint egy fél kiló körüli, 4 darabos cikóriát (endíviát). a gombát én már nem is láttam úgy elnyelték, az endívia félbevágva és maradék fűszervajjal bekenve zseniális, kicsit kesernyés-jellegzetes. bár ha valaki a rukkolát nem szereti mondjuk ettõl is bajban lehet. nekünk bejött. korábban olyat sem csináltam, hogy parit simán félbe vágva rárakom, pedig az is nagyon jó volt. én vízszintesen vágtam el, így tán egyenletesebben melegszik át, és kevesebb magos lé esik ki belõle csak úgy.