kezdõlap | home fel | up

lapanet | blog | konyhanyelven XIX. - az élet kockák nélkül


ez a beszámoló tényleg csak kedvcsinálásiból készült, ugyanis nemrég megcsináltam életem elsõ alaplevét. igazából a DeFranco-féle hagymalevestõl inspirálódtam, valahogy le akartam fõzni egy leghagymább levest, hogy megértsem. vagy hogy legalább megtudjam van-e mit érteni.

nosza, végignéztem a kedvenc gasztroblogomat (a sajátom pfff - sisak van, ha szakad a plafon), de hát ugye ott nem volt semmi ilyesmirõl szó még. nem úgy a varázsszakácsoknál és más műkedvelõknél. ezeket végigolvasva az elsõ gondolatom természetesen az volt, hogy ezt én persze úgyse pont így fogom csinálni. a csirke oké, a 9 óra egy éjszaka, az is oké. a zöldségeket viszont kicsit kiegészítettem, ha más nem utána magukban megevés céljára (én ugye púposnak tanultam egyébként is). hiszen végülis húslevest készítünk lassú tűzön. ennek a lének a célja a csapvíz + maggi húsleveskocka kiváltása mindenhol, ahol amúgy azzal tennénk glutamátmérgezetté az ételt.

kábé 2,5 kiló csirke farháttal kezdünk, a konyhakutya itt már csillogó szemekkel élvez.



a bõvített zöldségkészlet gombával, sonkahagymával, ízetlenke paradicsommal.



tetszett ez a karamellizáló eljárás, én szeretem a kis édességet mindenben. méz, fokhagyma, pálinka úgyis mindenbe kell. szóval betettem a lemosott állatmaradványokat a sütõbe pirulni.



néha kis szilikonos kéjszerszámmal megcsiklandoztam õket, de amúgy elég szépen zsírosak-nedvesek maradtak. az alábbi állapotban vettem ki õket, mert már picit féltem hogy megpirul. na ja, lehetett volna még hagyni kicsit.



mivel itt nagyon sznobista alkotásról van szó, nem akartam berontani azzal, hogy a nálunk random elõforduló rozsdásszög színű csapvízben fõzök. ment tehát az ásványvízbe uszikálni.



ahogy írva volt, elõször a hús lett felforralva és lehabozva, utána ment bele a zöldség. itt még beletelt egy bõ óra, mire minden úgy átvette a meleget, hogy miliméterenként be tudtam lõni a tűzhelyet a fedett lábosra. a 90 vagy mennyi fokot tudományosan az "egy-egy buborék felfűtéskor" szintre állítottam be, majd elmentem aludni. reggel ez az igen meggyõzõ illatú leveske fogadott:



ezt leszűrve és porciózva készen lettem. a kutyus meg a cicusok kedvenc kajája stipistop az alaplé lett rögtön, omlós csirkecsontokkal teli farok-hátak kerültek az asztalukra 2 napig.

bár a lényeg ennyi volt, a rekord kedvéért felemlegetem a hagymalevest. itt a központi gondolat a minél többféle hagyma összehordása volt. eszerint vörös, lila, fok, sonka, új, póré és valami fehér héjas került bele. mindenképp azt akartam, hogy a hagyma ténylegesen megjelenjen a végtermékben, ezért relatíve nagy kockákat igyekeztem darabolni. ugyanezért elég gyorsan és nagy lángon, vajon lettek megpirítva, de nem üvegesre. utána jött a lé. hogy milyen fűszert raktam bele már nem emlékszem, de mintha a majoranna lett volna oda-vissza befutóra emlegetve, szóval asszem azt. persze kis õrölt bors meg só, de az eredeti célkitűzés miatt nem vittem túlzásba.



ebédhez kicsit megpirítottam egy fél zsömlét, arra ment rá kis fokhagyma dörzsi meg a pannónia sajt.



a markáns ízű sajt nyilván felveti az ezzel elrontottam-e kérdését, de késõbb volt alkalmam magában is eszegetni.



a kísérletet sikeresnek deklaráltam, a leves mindkét verzióban nagyon finom lett. semmi pofaleszakadás, de nagyon jól sikerült elõadni a hagymát és végülis ez volt a cél. persze az alaplé valami 4 liter lett, a maradék egy-egy használatra alkalmas porciókban bevándorolt a mélyhűtõbe. azóta már lett belõle egy igazán finom halleves, amilyet eddig még sosem sikerült rekonstruálni. szóval alkalmi szépségnek jó lesz ez az alaplevezés, na.