lapanet | blog | konyhanyelven XIX. - az élet kockák
nélkül
|
|
|
|
ez a beszámoló tényleg csak
kedvcsinálásiból készült, ugyanis nemrég megcsináltam életem elsõ
alaplevét. igazából a DeFranco-féle hagymalevestõl
inspirálódtam, valahogy le akartam fõzni egy leghagymább levest, hogy
megértsem. vagy hogy legalább megtudjam van-e mit érteni. nosza, végignéztem a kedvenc gasztroblogomat (a sajátom
pfff - sisak van, ha szakad a plafon), de hát ugye ott nem volt semmi
ilyesmirõl szó még. nem úgy a varázsszakácsoknál
és más műkedvelõknél.
ezeket végigolvasva az elsõ gondolatom természetesen az volt, hogy ezt
én persze úgyse pont így fogom csinálni. a csirke oké, a 9 óra egy
éjszaka, az is oké. a zöldségeket viszont kicsit kiegészítettem, ha más
nem utána magukban megevés céljára (én ugye púposnak
tanultam egyébként is). hiszen végülis húslevest készítünk lassú tűzön.
ennek a lének a célja a csapvíz + maggi húsleveskocka kiváltása
mindenhol, ahol amúgy azzal tennénk glutamátmérgezetté az ételt. kábé 2,5 kiló csirke farháttal kezdünk, a konyhakutya
itt már csillogó szemekkel élvez.
a bõvített zöldségkészlet gombával, sonkahagymával,
ízetlenke paradicsommal.  tetszett ez a karamellizáló eljárás, én szeretem a kis
édességet mindenben. méz, fokhagyma, pálinka úgyis mindenbe kell.
szóval betettem a lemosott állatmaradványokat a sütõbe pirulni.
néha kis szilikonos kéjszerszámmal megcsiklandoztam
õket, de amúgy elég szépen zsírosak-nedvesek maradtak. az alábbi
állapotban vettem ki õket, mert már picit féltem hogy megpirul. na ja,
lehetett volna még hagyni kicsit.
mivel itt nagyon sznobista alkotásról van szó, nem
akartam berontani azzal, hogy a nálunk random elõforduló rozsdásszög
színű csapvízben fõzök. ment tehát az ásványvízbe uszikálni.  ahogy írva volt, elõször a hús lett felforralva és
lehabozva, utána ment bele a zöldség. itt még beletelt egy bõ óra, mire
minden úgy átvette a meleget, hogy miliméterenként be tudtam lõni a
tűzhelyet a fedett lábosra. a 90 vagy mennyi fokot tudományosan az
"egy-egy buborék felfűtéskor" szintre állítottam be, majd elmentem
aludni. reggel ez az igen meggyõzõ illatú leveske fogadott:
ezt leszűrve és porciózva készen lettem. a kutyus meg a
cicusok kedvenc kajája stipistop az alaplé lett rögtön, omlós
csirkecsontokkal teli farok-hátak kerültek az asztalukra 2 napig. bár a lényeg ennyi volt, a rekord kedvéért felemlegetem
a hagymalevest. itt a központi gondolat a minél többféle hagyma
összehordása volt. eszerint vörös, lila, fok, sonka, új, póré és valami
fehér héjas került bele. mindenképp azt akartam, hogy a hagyma
ténylegesen megjelenjen a végtermékben, ezért relatíve nagy kockákat
igyekeztem darabolni. ugyanezért elég gyorsan és nagy lángon, vajon
lettek megpirítva, de nem üvegesre. utána jött a lé. hogy milyen
fűszert raktam bele már nem emlékszem, de mintha a majoranna lett volna
oda-vissza befutóra emlegetve, szóval asszem azt. persze kis õrölt bors
meg só, de az eredeti célkitűzés miatt nem vittem túlzásba.
ebédhez kicsit megpirítottam egy fél zsömlét, arra ment
rá kis fokhagyma dörzsi meg a pannónia sajt.
a markáns ízű sajt nyilván felveti az ezzel
elrontottam-e kérdését, de késõbb volt alkalmam magában is eszegetni.
a kísérletet sikeresnek deklaráltam, a leves mindkét
verzióban nagyon finom lett. semmi pofaleszakadás, de nagyon jól
sikerült elõadni a hagymát és végülis ez volt a cél. persze az alaplé
valami 4 liter lett, a maradék egy-egy használatra alkalmas porciókban
bevándorolt a mélyhűtõbe. azóta már lett belõle egy igazán finom
halleves, amilyet eddig még sosem sikerült rekonstruálni. szóval
alkalmi szépségnek jó lesz ez az alaplevezés, na. |
|
|
