az elõzõ részben már felfedtem a fátylat a csepegtetõ
rendszer agyáról, ami végülis nem más, mint egy nyomáscsökkentõ egy
nagy szűrõ társaságában. oké, de minek csepegtetõ rendszer, mikor
szerteszét spriccelnek a turbinák? a csepegtetõ rendszer nagy elõnye az
irányított locsolás. irányított locsolásra pedig szükség van, ugyanis
egy klasszikus virágoskertet feltételezve a füves résszel ellentétben
nincs tele az alja gyeppel, ami elnyomná a terjeszkedõ gazokat.
célszerű tehát az egyébként is jól lokalizálható törzseket irányított
locsolással megcélozni. takarékosabb is így a locsolás, az esõztetõ
pedig beláthatóan nem képes megfelelõ lefedettséget biztosítani az
útjába kerülõ növények árnyékolása miatt.
cseppben a tenger
a neheze akkor jön, mikor az ember a fentieket belátva nagy boldogan
beballag a barkácsbótba és szembesül a nagyságrendileg ezerféle
csepegtetõs mütyürrel, kütyüvel és izével. a legegyszerűbb megoldás
talán a narancssárga vagy zõd lapos tömlõ, melybõl kicsiny likakon
spriccel a víz. nekem csak nyomáscsökkentve működött rendesen, talán
eleve így kellett volna beépítenem.
ennek egy kultúráltabb formája a ''standard edition'' fekete csepegtetõ
tömlõ, x centinként elõregyártott résekkel. ez végülis diszkrét és
ismerõsnél jól működik; inkább keskeny csíkok locsolására alkalmas,
ahol a tövek közel vannak egymáshoz. praktikus például sövényhez, de
pl. tujasorhoz szerintem pazarlás. ennek egyébként már van föld alá
ásható verziója is, melynek hosszútávú (10+ év) üzemképességével
szemben ugyan vannak fenntartásaim, mégis bevállalom majd a más
módszerrel belocsolhatatlan kocsibejáró gyepszõnyegéhez.
a legizgalmasabb azonban a kicsiny vezetékek és egyebek garmadája, a
következõ felépítéssel: normál kerti tömlõ vagy telepített vezeték
--> 1000 vagy 2000 litér / óra nyomáscsökkentõ --> 1/2''
(kisujjnyi) kpe csövek --> 3/16'' (vastagszívószálnyi) leágazások
--> leágazásonként mondjuk 5-10 csepegtetõ kismütyür. képes
helyszíni beszámolónk egy lehetséges happy endrõl:
madártávlat
1/2'' --> 3/16''
leág
3/16'' kereszt elág
3/16'' tekergetõs
oldalcsepegtetõ
3/16'' tekergetõs
végcsepegtetõ
a rendszert másodszorra már gazdasszonyom is össze tudta tákolni, csak
egy metszõolló kell a csövek méretre vagdosásához. minden elem kézzel
összenyomható ill. sérülésmentesen szétválasztható, a rendszer elemei
mellett nekem csak kis drótokra volt szükség a fejek pozícionálásához.
lehet még olyat is művelni, hogy a feles fõvezetéket megszurkálja az
ember egy célszerszámmal, így közvetlenül abba is csavarozhatók
végcsepegtetõk. ez optimális lehet pl. tujasorhoz vagy bármilyen
nagyobb növényhez. pár dolgot persze érdemes figyelembe venni.
virágoskert esetén például nem érdemes fix vízhozamú csepegtetõket
venni, ezek inkább kertészetekben, azonos növényeknél válhatnak be.
én is ezért döntöttem a tekergetõs mellett, ezeket állítgathatja az
ember napestig. és ezt mindenki veheti szó szerint, nekem például még
nem sikerült megtalálnom az összhangot az egyes fejek (jelenleg 60-80
db) között. egyrészt nem egyszerre lett telepítve minden rész, másrészt
ültetéskor egy-egy leágra újabb fogyasztókat rakva azok mind a 3-7
korábbi fejre hatással vannak. megfigyeltem ezen felül egy jelenséget,
miszerint a locsolás kezdetekor feltételezésem szerint légbuborékok
miatt egyes fejek nem hajlandóak elindulni. lehet, hogy én csinálok
valamit rosszul, mindenesetre aki nagyon unatkozik nyaranta
mindenképpen szerezzen be egy kezdõ csomagot.
isa, por és humusz vagymik
bár a locsolás automatizálásával a munka oroszlánrészét levettük saját
vállunkról, maradt még tennivaló bõven. ilyen például a gazolás, ami
viharlámpa megfelelõ alkalmazásával gyakorlatilag folyamatosan
végezhetõ tevékenység. ez még nem is akkora baj, mert rendszeres
munkavégzéssel kordában tartható az egyébként bámulatra méltóan
életképes szaporulat. a nagyobbik problémát az eltávolított növények
logisztikája jelenti. aki kicsit is foglalkozott már a témával egybõl
rávághatja: komposztálás a megoldás.
végigtúrtam a netet, tiszta
forrásokból igyekezve magamba szívni a komposztáló-gyártás
fortélyait. arra jutottam, hogy a levegõztetés a legfontosabb, így
hulladék lécekbõl egy lehetõség szerint ritkás dobozt építettem. ennek
alja nincsen, hogy a kukucok lentrõl bele tudjanak ugrani a fejük fölé
töltött szerveshulladék-mannába. a doboz a meglévõ elemek miatt 120 x
120 cm-es alapterületű, így félelmek lettek úrrá rajtam a belsõ rész
levegõztetésének kapcsán.
a rend kedvéért nagy vonalakban: kétféle bomlási folyamatról beszélünk.
a rothadás anaerob folyamat, nem vesznek közben levegõt a bacik. ennek
eredménye az erõsen mocsárszagú, nyálas massza. a korhadás ezzel
szemben aerob folyamat, ahol más típusú bacik levegõt is használva
csinálják meg a yó kis humuszt. a két folyamat persze ennél sokkal
bonyolultabb, a korhadás például valami 7 elkülöníthetõ fázisra
bontható.
a bomlás során mindkét típusú folyamat jelen van, a cél a korhadás
arányának maximálása. ehhez elsõsorban levegõ kell, mérsékelt
mennyiségű víz és még több levegõ. mivel hülye ötletekbõl mindig is jól
álltam, gondoltam csinálok légkondit. passzív hűtésbõl úgyis megvan a
mestervizsga,
egy köbméternyi zöldséget csak átszellõztetek valahogy.
a kész szerkezet valahogy így néz ki. a szellõzést flex vágókoronggal
művelt hosszanti rések próbálják biztosítani a két 50-es pvc csövön. a
csövek alsó vége nincs egyenesre vágva, hogy
belekapaszkodjanak
az élekbõl induló lécekbe. a csövek telepítésénél és a töltésnél is
ügyeltem, hogy az alsó nyílások nyitottak maradjanak, remélve a jobb
szellõzést. bár ez az elsõ szezon és még nem bolygattam meg a termést
úgy gondolom sikeres a kialakítás. erre csupán abból következtetek,
hogy sose fogy el benne a hely. jól megpúpozom és két-három hét múlva
eltűnik a púp, lehet újra pakolni. szaga nincsen, így remélem a jó
irányba halad a feldolgozás is.
az egyetlen gond csak az, hogy a tároló befogadóképessége kevés ahhoz a
mennyiségű alapanyaghoz, ami a kertben termelõdik. csupán a referencia
kedvéért: a gyep 200 m2 körül van, a virágoskert 70. ezekkel, és az
otthon keletkezõ hulladékkal simán megtelik az edényzet. persze a
fűnyesedék a necces, hatalmas mennyiséget termel ki magából a terület.
heti egyszeri nyírással jellemzõen 50 kiló körüli a levágott mennyiség,
az idõjárástól és a trágyázottságtól függõen. tovább nehezíti a fű
feldolgozását, hogy nagyobb (értsd 5+ cm vastag) kupacban berohad, mert
a szálas szerkezet jól elszigeteli a kupac belsejét a levegõtõl. a
mulcsozás lenne az üdvözítõ, de nincs lelkierõm két-három naponta
nyírni a füvet. mulcsozni a manuálok szerint maximum 2 centis nyírási
magasság alatt szabad, e fölött a fű berohad a tetejére visszakerülõ
nyesedék alatt. mindenesetre tervezem egy robotfűnyíró megépítését, a
terv már nagyjából összeállt.
terülj, terülj komposztkám
álmodozás után vissza a szigorú valósághoz. a fűnyíráskor keletkezett
nyesedéket jobb híján szétszórom a kocsibejáróban és párszor átforgatva
hagyom egy hetet száradni, mielõtt a kupacra töltöm. még így is a
kukába megy csaknem a negyede, annyi van. igazából fogalmam sincs mit
fogok vele akkor csinálni, mikor a kocsibejáró már szintén füvesítve
lesz. ha szerencsém van, akkor a szomszéd átveszi, az állatok biztos
örülnek a friss fűnek. korábban gondoltam rá, hogy esténként elszívom,
de azóta leszoktam a dohányzásról, így ez a lehetõség kiesett.
ha az átmeneti tárolást-szárítást sikerül valahogy megoldani, akkor
egész korrekt kis rendszer lehet a végén. már elõ van készítve egy
ugyanilyen ketrec, a fent bemutatott mellé fog kerülni. elõtte viszont
még deportálnom kell tündér gazdasszony növényeit a műveleti
területrõl. ebbe tervezem kora õsszel áttölteni a jelenlegi kupacot,
remélem az átforgatással tavaszra szépen összeérik majd. a mostani így
kiürül és az õszi metszéseknél már részben idén újra megtelik. az sem
tiszta még teljesen, hogy mit fogok csinálni a végtermékkel, de
valószínűleg egyszerűen trágyaként szétszórom a virágoskertben. kár,
hogy nincs valami ipari darálóm, akkor még talán a fűre is lehetne
szórni a kész masszát.
ahhoz persze finomabbra is kéne aprítani a félkész komposztot, mint
amekkorára a gallyszecskázó gépek aprítanak. bár a kínai ipar lenyűgözõ
eredményeinek hála erõs a csábítás, úgy gondolom meg fogom tudni állni
egy ilyen gép beszerzését. valahol visszásnak érzem a komposztálással
történõ környezetvédelmet, ha közben műanyagból, acélból meg csomó más
jópofa anyagból készült gépeket veszek hozzá. persze gazdaságilag sem
feltétlenül indokolt, ha nincsenek a kertben nagyobb
gyümölcsfa-ligetek, vagy más nagy mennyiségű metszeni való. egy jó
metszõolló viszont alapvetõ.
a teljesség kedvéért persze illik ejteni pár szót a töltelékrõl, bár a
képlet elég egyszerű. a kerti hulladék majdnem mind bele mehet, a
vastagabb virágtörzseket vagy a fásszárú dolgokat érdemes kisebb
darabokra vágni. mivel a művelet célja csupán a nagyobb és védtelenebb
felület biztosítása a bacik és nagyobb állatkák támadásához, a pedánsak
elõtte a balta fokával meg is zúzhatják a vastagabb ágakat. nem merem
belerakni azokat a gaz-tetemeket, amiken érõfélben lévõ magot vagy
annak látszó alkatrészt vélek felfedezni. ha jól tudom nem célszerű a
gyantás ágakat sem belerakni, ilyen a fenyõ mellett a tuja is.
a lakásban már korábban is próbálkoztam a szemét
elkülönített
gyűjtésével, mostanra ebbõl a kezdeti sikereken felbuzdulva
egész hulladék-kezelõ rendszer kezd kibontakozni. a részleteket kicsit
késõbb elmesélem egy másik írás keretein belül, most elég legyen annyi,
hogy egy öreg nájlonszatyor szolgál bio-gyűjtõként a konyhában. ebbe
belekerül a kávézacc, az összes zöldség héja, tökmaghéj, lehullott
chips, leválasztott kenyér-matrica, morzsa, almacsutka de még a
tojáshéj és gyakorlatilag minden valaha élt dolog is. kivétel a citrom-
és narancshéj valamint a hús a macskák miatt. én ráborítom a kupacra
még az esetleg meghagyott-megsavanyodott fõzeléket is, de az ilyeneket
lehetõség szerint befedem egy lapát földdel, hogy a legyek ne
mocccanjanak rá annyira. mondjuk a komposztáló köré letelepedett
darázspókok némelyike még így is valószínűtlen méreteket ölt, de azt
nem mondhatom, hogy sok lenne a légy.
poszthumusz
bár a fenti sorokat már nem volt kedvem átszerkeszteni, azok
adatbázisra vetése óta történt pár említésre méltó a tárgyalt témákban.
az elsõ, hogy terv szerint elkészült a bioketrec ikertestvére és
megtörtént a félkész komposzt áttöltése.
látható, hogy a fenti, még felismerhetõ réteg alatt egy nyár leforgása
alatt homogén szerkezetűvé vált az eredeti formájában inkább a felsõ
rétegre hajazó töltelék. itt már az
átlapátolt
matéria látható annyi megjegyzéssel, hogy a töltelékbe korábban
a fű berohadását megelõzendõ elég nagy arányú földet is rétegeltem
kísérõnek.
a másik történet egyelõre csak rövid élménybeszámoló, hiszen lényegében
elsõbalhés vagyok. múltkor ugyanis fogtam magam és úgy döntöttem
kipróbálom végre a mulcsozós módot a fűnyírón. beszerzéskor azért
választottam ezt a típust, mert beépített gyepszellõztetõ hengerrel
volt megáldva, a mulcsozás akkoriban nem hozott különösebben lázba.
most ott tartok, hogy a gyepszellõztetõ kisebb csalódás, viszont a
mulcsozás egyelõre jópofának tűnik. a ''Hattrick mulchcut'' rendszerű
eszközpark alulnézetben:
a hiánypótló jellegű fotó talán kissé alulvilágított, mindenesetre a
lényeg látszik. elöl lakik a szellõztetõ, ami a gyengébbik, drótos
kivitel. e mögött dolgozik a csillagharcos mesébõl már minden bizonnyal
ismert x-szárnyú vadász. ez gyakorlatilag két, egymástól kissé
különbözõ síkon forgó hagyományos kés, elméletileg speciális
kialakítással a daráláshoz. alapesetben a szellõztetõ henger nem forog,
a fűnyírás pedig a szokványos gyűjtõkosárba történik. mulcsozáskor a
vágódob kimeneti nyílását egy mellékelt műanyag elemmel kell elzárni,
így a nyesedék jobb híján összeaprítódik és visszahull a talajra
zöldtrágya gyanánt.
a szellõztetõ hengert eddig rendszeresen használtam, alapvetõen
kényelmes és hasznos jószág. erõteljesen kifésüli a fű közül az összes
elszáradt alkatrészt és kicsit megemeli az esetleg terpeszkedõ
gazjószágok leveleit a mögötte haladó kések nagy örömére. üröm viszont,
hogy az ily módon szellõztetés inkább kész gyepszõnyegeknél
használható, a félkész és kissé foltos füvön a koncepció nemigen
működik. sõt. a szellõztetõ henger ilyen felületeken felveri a földet
és persze a gondos tisztítás ellenére a föld felszínéhez közel pihenõ
kavicsokat, majd a nagy sebességgel forgó késekre dobálja. egy-egy
szerencsétlen esetben irtózatos hanggal robban szét a kavics, ahogy
kisebb-nagyobb szilánkokra vágja a kés. az így gyorsan tompuló élek
persze egyre gyengébb minõségű vágást eredményeznek, egyfajta
patthelyzetet teremtve. a szellõztetõ + nyíró kombinációt a gyártó már
nem is kínálja, persze csak mulcsozósat igen.
talán tavasszal szedtem szét utoljára a késeket, kis vigaszként
legalább leszerelhetõk a pengék és mindkét oldalukon van él. múlt héten
tehát nekirugaszkodtam és a frissen élezettre fodítottam a késeket. nem
volt túl nagy a fű, de volt mit darálni bõven. ha már lúd alapon
egyszer mentem végig mindenhol, nem szöszöltem sokat az oda-vissza
egyenletes vágással. az eredmény már menet közben meglepett: az
elõzetes várakozások ellenére a fel-felfordított cípõtalpon nem sok
nyomát leltem a nyesedéknek. guvasztottam a szemeim az éppen lenyírt
sorra is a fűnyíró mögött, de ott sem láttam különösebb nyomát a
darabkáknak.
az eredmény elsõ nekifutásra elég meggyõzõ, meglátjuk mi jön késõbb.
azóta még egy alkalommal nyírtam ugyanígy bõven 3 centi feletti
hosszúságot, de itt sem tapasztaltam semmilyen végterméket. az útmutató
szerint persze nem lehet mindig mulcsozni, de ha a tavaszt és az õszt
megúszom nyesedék nélkül, már boldog vagyok. a technológiával egy kis
idõt is spórolok, az ürítéses módszerrel heti egyszer másfél órát
küzdök, mulcsozva heti kétszer fél óra a szintidõ. a fél óra nyereséget
persze beárnyékolja, hogy kétszer kell rávennem magam a munkára.
hirtelen ezt találtam bemutató fotónak. kicsit talán felszisszenõs, de
hát közelrõl mindenki pattanásos. a fotó nem sokkal nyírás után
készült, a 3 centi körüli ''magasság'' az oka a ritkás kinézetnek.
messzirõl nézve azért
nem olyan
vészes. mint látható szépen elszaporodtak a nyár során a
gizgazok meg a macskák is. a gyomok talán egy szerencsétlen és
túlságosan erõteljes szellõztetési manõver eredményeként szökkentek
szárba, mivel a nyári forróságban sikerült meggyengítenem az addig
uralkodó füvet. a macskához nem nyúltam, az magától kezdett el
terjeszkedni.
mint a majomkenyérfák
igazából csak egy fejezetcímet akartam kiragadni, de nem tudom megállni
az alapmű ideillõ idézetét. most meg már nem tudom eldönteni melyik
mondatokat merjem elhagyni, annyira megigézett...
''A majomkenyérfával meg úgy van, hogy ha az ember késõn kap észbe,
soha többé nem bír megszabadulni tõle. Egyszerűen elborítja a bolygót.
Átlyuggatja a gyökereivel. Ha aztán a bolygó túl kicsi, a
majomkenyérfák meg túl sokan vannak, elõbb-utóbb szétrobbantják.''
(a kép és szöveg otthona:
mek.oszk.hu)
a fennkölt bevezetõben megénekelt majomkenyérfák azonban
gyermekjátéknak tűnnek a való világ egyes produktumai mellett. ilyen
például a tarack, amely kb az alienhez hasonló trükköket vonultat fel
az életben maradáshoz. a fűben lapulva terjeszkedik, ha az ember nem
figyeli a kicsivel fakóbb zöld leveleket simán elmegy mellette. a kis
tündér elõször minden égtáj felé elindít egy-egy indát a föld felszínén
vagy annak közelében, amely szívószálhoz hasonló vastagságú és erõs,
hegyes vége van. csúnyán megszúrja az ember kezét, de a föld alatt
átmegy a krumplin vagy répán is.
ezek az indák 3-4 centinként saját kis gyökérkéket eresztenek és újabb
levelek fakadnak rajtuk. mikor úgy tartja kedvük csinálnak egy 5-10
centis U betűt a talajban, majd újra a földön folytatódnak. egyetlen
növény négyzetméteres méretű területet is elfoglalhat. a legdurvább
azonban, hogy szinte lehetetlen elpusztítani, mert ahány részre vágja
az ember, annyi új növény fejlõdik tovább. legyilkolása csak a
gyökérzet minden részének maradéktalan eltávolításával lehetséges. az
alábbi képen egy friss vérontás eredménye, viszonyításként az egyetlen
növény jobb oldalán normál téglák láthatók.
a másik ennél is jóval durvább volt, jó fél méteres kúszógyökerekkel és
kb. 80 x 80 cm kiterjedéssel. azt a gyengébb idegzetem miatt még
lefotózni se mertem, nagyon siralmasan néz ki a csata helyszíne. akire
sikerült jól, de megalapozottan ráijesztenem, itt talál még
rémüldöznivalót.
|
