ott hagytam abba a történetet, hogy - mivel a frissen
vetett füvet valamivel locsolni kellett - beszereztem a korábban
bemutatott 380 típusú eszközbõl két darabot. már akkor látni lehetett,
hogy a két darab kevés lesz a 15 x 8 m-es terület lefedésére, de úgy
gondoltam teszt gyanánt megteszi.
összetesszük
ezen a ponton fontosnak tartom kicsit kibontani a dolog elméleti
hátterét. bár a kert elsõ verziójánál nem volt túlzottan sok
tervezgetnivaló, azért kõpakolás elõtt futottam egy kört a locsolós cég
honlapján. az ott megadott technikai adatok alapján került elsõ körben
engedélyezésre a hátsó téglalap, melyet késõbb a bunker-esõztetõ
alkalmatlansága miatt kellett teljesen átalakítani. ennek ellenére
szerencsének tekintem a dolgot, hiszen ha az elsõ verzió beválik talán
nem is gondolkodok egy másik kialakításon.
adott volt tehát a két nagy szórófej, a korábban lefektetett két
vezetéket csak meg kellett toldani. azért volt eredetileg két vezeték,
mert nem voltam meggyõzõdve, hogy egy vezeték keresztmetszete elég lesz
több szórófejre is. a két vezetékhez külön elzárható csapokkal szerelt
elosztót is vettem a biztonság kedvéért, erre végülis nem volt szükség.
a szórófejek kiosztásánál az apróságokra is figyeltem, így a hátsó,
alacsonyabban és távolabb lévõ sarokban elhelyezett szórófej saját kört
kapott a maximális teljesítmény érdekében.
bár személy szerint nem használtam, felületesen átfutottam a korábban
már emlegetett tervezési segédletet, ahol szintén folyik számolgatás,
mert a csövek hosszával számottevõen nõ azok ellenállása is. azt
mondjuk nem láttam a segédletben, hogy nagyobb szórási felület
érdekében javasolt lehet ferdén beépíteni a szórófejeket, én szükségbõl
mégis így tettem. ez sajnos sokat nem nyomott a latban, de ha
választani kell a ''nincs'' és a ''ronda'' fű között, akkor az utóbbi
mégiscsak szimpatikusabb.
az így kialakított rendszerben az egyik csövön a hátsó 380-as, a másik
csövön ennek ellendarabja ült a téglalap átellenes sarkában, elöl pedig
egy 200-as locsolt. ez a csõ késõbb kiegészült egy narancsszínű
spriccelõs szalaggal is, mely a virágágyást locsolta.
a kerti csapnál is figyeltem arra, hogy a szórófejek a két csap közül a
golyóscsapra kerüljenek, ennek a szaki szerint nagyobb az
áteresztõképessége. az éles tesztek során aztán leesett az elsõ kõ a
szívemrõl, mert a vízhozam bõven elegendõnek bizonyult a szórófejek
párhuzamos működtetéséhez. bármelyik kör elzárása minimális hatással
volt a másik kör szórási távolságára.
ezzel gyakorlatilag level 1 completed volt, a golyóscsappal egy
mozdulat volt a locsolás vezérlése. a hátsó részen minden igyekezetem
ellenére maradtak hiányosságok, hiszen a két hátsó fej szórási felülete
középen csak az átlók metszéspontjában érintette egymást. akkoriban
persze ez volt a legkisebb problémám, így jó darabig nem is
foglalkoztam vele.
esõrobot
a pár sorral feljebb említett párhuzamos működésnek elõször persze nem
volt jelentõsége. a locsolás kezdetekor és végeztével úgyis oda kellett
menni a kerti csaphoz, a rendszer pedig körönként is rendelkezett
csappal. így ha nem működött volna párhuzamosan, a körök közötti váltás
csupán két plusz tekerést jelentett volna félidõben. egy csapásra
fontossá vált az ''smp'' viszont, mikor elkezdtem nézegetni a
barkácsbótban kapható vezérlõpaneleket. mivel a cég termékeire
koncentráltam nagyjából két lehetõség volt:
-ha sikerül egyszerre etetni az összes fejet, akkor megteszi egy alap
vezérlõ, mondjuk 13e huf környékén.
-ha több kört kell etetni, akkor egy kicsivel komolyabb, mondjuk 15e
huf vezérlõ kell, valamint egy számomra azóta sem világos elven működõ
polipszerű elosztó, talán 10e környékén.
az árakat persze emlékezetbõl és tájékoztató jelleggel írom, simán
belefér +/- párezer forint. ettõl függetlenül látható, hogy a több kört
kilocsolni képes verzió saccra egy tizessel drágább, mint az
egyszerűcske. hála az égnek nekem elég volt ez utóbbi, gyorsan be is
szereztünk egyet még mielõtt elkap minket az ínhüvely-gyulladás a sok
golyóscsap-tekergetéstõl. voilá életünk elsõ esõrobotja:
az eszköz legfeljebb napi három, legalább pedig talán heti egy
öntözésre programozható, a locsolás idõtartama 1-tõl 120 percig
állítható ésszerű lépésekben. 9v elem hajtja, melyet másfél szezon
alatt nem kellett cserélni. a beüzemelést megelõzõen újfent gombóc volt
a torkomban, hiszen nem tudtam mekkora a beépített szelep
áteresztõképessége. ez végül szintén nem volt probléma, így nagy
megelégedéssel locsoltuk a gaz-fű keveréket napi fél órán át. hogy
egészen pontos legyek a locsolás éjjel 2 körül indult, hogy a drága
csapvízbõl a lehetõ legkevesebb menjen veszendõbe párolgás miatt.
persze a robot attól is robot, hogy reagál a környezet változásaira.
úgy gondoltuk ha már megspóroltuk a több körös mizériát, megérdemlünk
egy vezérlõ upgrade-et. a környezettõl függetlenül működõ automata
locsolás egyetlen hátránya, hogy esõben is locsol. ezzel nem
különösebben foglalkozik az ember az elsõ vízdíj érkezéséig, utána
viszont már érezni, hogy érdemes lehet befektetni egy megfelelõ
szenzorba. az általunk vásárolt vezérlõhöz csatlakoztatható volt
esõérzékelõ és talajnedvesség-érzékelõ is, mindkettõ borsos, 10k körüli
áron.
részemrõl a fent is látható talajnedvesség-érzékelõt tartottam
fontosabbnak, hiszen míg az esõérzékelõ csak az éppen zuhogó esõben
gátolja meg a locsolást, addig a másik mindaddig, míg a talaj eléggé ki
nem szárad. bár egy kis elosztóval kombinálható a két szenzor, az
esõérzékelõ roi értéke beláthatóan a béka segge alatt van. szigorúan
nézve persze a nedvesség-érzékelõ sem a megtérülés netovábbja, hiszen
csak a távollétünkben esõ esõk során el nem locsolt víz- és
csatornadíjat spóroljuk meg. a géppel az volt az egyetlen gondom, hogy
kifejezetten az ellenõrizendõ területen belülre kérte a telepítést a
manual. ez nálam a gyepet jelentette, így igen kényelmetlen volt
fűnyírás során. persze az érzékenység állítható, így lehetõség van
kisebb csalásra, például a határos virágoskertbe történõ telepítéssel.
légszomj
a vetést követõ idõkben még csak suttogni lehetett a szót, hogy
''gyepszellõztetõ'', így nem csak a gazokkal gyűlt meg a bajunk. a fű
egyre komolyabb csomókba kezdett összeállni, erõtlen utánvetési
próbálkozásaink látszólag sorra kudarcot vallottak. kicsit talán
türelmetlenek is voltunk, de ez a rengeteg szenvedés után talán
érthetõ. már nem tudom mikor kölcsönöztünk elõször gyepszellõztetõt, de
utólag látva az eredményt simán megérte.
persze az élet nem ilyen egyszerű, hiszen a gyepszellõztetés mint az
számomra is kiderült külön tudomány. a műveletnek két alaptípusa
különböztethetõ meg: a ''sima'' gyepszellõztetés inkább az összenõtt
fűcsomók megtépázására koncentrál, megszabadítva azokat az elszáradt
részektõl. a talajlazítás aka mélyszellõztetés mélyebbre hatol, feltépi
az esetleges mohásodást és kis csíkokat vág a földbe a csomók
szétválasztása és a talaj kondícionálása érdekében. a kettõ között
technikailag nem sok különbség van. mindkét esetben egy, a talajjal
párhuzamos hengerre szerelt acéldrótok vagy éles fémlemezek forognak
nagy sebességgel és a beállított magasságig ill. mélységig hatolnak a
fűbe vagy a földbe.
gyepszellõztetéshez szerintem célszerű olyan gépet választani, ami
képes mélyszellõztetni is. ezt jellemzõen a késes munkahenger jelzi, a
drótos henger ugyanis - bár tüskéi erõsek - soha nem fogja tudni a
csutkákat szétvagdosni. a tüskék visszahajolnak komolyabb akadály
esetén, ahogy néztem a földbe is csak a centrifugális erõ miatt mar
bele. íme egy sok harcot megélt mélyszellõztetõ kölcsönbarát:
alább pedig egy középkategóriás, 32 centi munkaszélességű, victor lima
echo kódnevű berendezés látható a szolídabb tengellyel. éppen kis házi
ünnepséget tartunk, most hogy kiengedték garis szervízbõl. élete
második küldetését követõen annyira elgyengült szegény, hogy már a
tengelyt sem tudta megforgatni, csak mély nyöszörgésre tellett
erejébõl. a több éves jótállási idõ ellenére kényelmetlen dolog az
ilyen, pláne az elõéletet figyelembe véve.
ha minden igaz mélyszellõztetni kora tavasszal és késõ õsszel kell,
normál szellõztetés havonta javallott. nálam ez úgy tűnik bevált, bár
én helyzeti elõnyömbõl adódóan talán havonta többször is szellõztetek
(errõl majd késõbb). mélyszellõztetéskor nem kell félteni a gyepet.
nekem eddig sose sikerült benne tartós károkat okozni, pedig keresztbe
és kasul is meg szoktam járatni a gépsárkányt rajta (állítólag így
szakszerű). persze elsõre elég gyászosan néz ki, de hamar életre kel.
én szeretem csinálni, mert utána mindig szép tiszta a fű. néha hatalmas
mennyiségű elszáradt szárdarabkát gyűjt össze, meggondolandó tehát egy
gyűjtõkosárral felszerelt példány beszerzése.
érdekességképpen jegyzem meg, hogy a mélyszellõztetõ eddig az egyetlen
eszköz, amellyel normálisan tudtam utólag füvet vetni. a feladatban
pusztán annyi a kihívás, hogy a meglévõ gyep miatt nem lehet a magokat
bedolgozni a földbe. ezzel a módszerrel csak levágja az ember a füvet,
majd a szórógéppel kijuttatott fűmagot a mélyszellõztetõvel bedarálja.
persze a hatásfok nem 100%, de a gép által vájt mélyedésbe legalább
valamennyire belehullik a vetemény, a vájatokból felvert föld pedig
valamennyie betakarja a kint maradtakat. remélem sejthetõ, hogy
ilyenkor nem használok gyűjtõkosarat.
a fenti képen a jelenlegi eredmény látható, abból is a szebbik fele.
kicsit még mindig felemás érzéseim vannak a minõséggel kapcsolatban,
mert bár gazmentes és tiszta, még mindig messze nem elég sűrű egy
pirinyó fehér labdához... komolyra fordítva a szót a képen látható gyep
frissen vágott, a fűnyíró elérhetõ legkisebb, 3 centis beállításával.
ez nagyon alacsony, ennél lejjebb csak kézi géppel lehetne menni.
mondjuk ez jól jönne a vágáskép miatt.
bár a méretéhez képest végülis annyira nem néz ki rosszul, nem
mindenhol viseli jól a vágást. mostanában a napsütötte részeken az a
heppje, hogy tömegesen szakad vágás közben. nem tudtam még rájönni hogy
mi okozza, remélem csak az a baj, hogy túl sokáig hagyom nõni. igaz,
hogy minden hétvégén nyírom, de a heti 10 centi növekménnyel nehéz
lépést tartani. pont ma akartam beiktatni egy félheti tesztnyírást, de
kis technikai baki miatt csak locsolás végére értem haza, így buktam a
nyírást.
az esõztetõre szerelt kert
bár a kert végülis elkezdett szépen fejlõdni tudtam, hogy
átalakításokra van szükség. bár a középsõ rész kapott egy további
esõztetõt, a hátsó fertállyal semmit sem tudtam kezdeni. nem szívleltem
továbbá a fűbe rakott kõkarika-páholyokat sem, ezek körül még akkor is
nyűgös volt a nyírás, mikor utólag szintbe döngöltem õket. a
koncepciónak volt még egy komoly hiányossága: gyakorlatilag nem volt
virágoskert, csupán egy soványka sziklakert-csík került kialakításra.
végül a fent látható második verziót
szültük meg, melynek
minden vonalát könnyeimet hullatva rajzoltam le, hiszen méterenként 4
darab 25 kilós kõ felszedését és az új tervnek megfelelõ lerakását
jelentette. mint látható eltűntek a kis kõkarikák a gyeprõl, bár
egyetlenem nagyon tartott féltett növényeinek átültetésétõl.
kialakításra került továbbá egy hatalmas hátsó virágoskert, melybe akár
nagyobb fákat is lehet ültetni. az elsõ virágoskert is elnyerte
végleges formáját, lett egy nagyobb terasz és grillezõhely.
a tervezéskor a tapasztalatokból okulva az elsõdleges szempont az
esõztetõk elhelyezése volt. a gyep sziluettje gyakorlatilag az utolsó
sarokig bezárólag az esõztetõk szórásképét követi, persze pár további
feltételt is teljesítve eközben. az egyik ilyen feltétel volt, hogy nem
lehet a gyepfelületen belül esõztetõ, hiszen kényelmetlenséget okoz a
tavaszi és õszi mélyszellõztetéskor (...micsoda dráma...). mivel a
korábbi gyötrelmek révén pontosan tisztában voltam a hatótávolságokkal,
bátran mertem vállalni a kihívást.
a következõ feltétel az esztétikum volt, hiszen a cél alapjában véve
mégiscsak egy szép kert megépítése volt. igazából nem sokat
filozofáltunk, azonban igyekeztünk szem elõtt tartani a várható emberi
jelenlét szerinti összképet. ez annyit jelent, hogy a teraszról, a
grillezõhelyrõl és a kertre nyíló ablakokból nézve is kielégítõ
látványt próbáltunk kialakítani. itt kicsit messzebre is mentünk, mert
a leendõ nappali üvegfelületeinek terveit már kicsit a kerthez is
idomítottuk.
figyeltünk arra is, hogy a bejárat irányából érkezõ újoncok számára az
elsõ benyomás kellemes legyen. igyekeztünk a virágoskerteket is
''körülölelõsre'' csinálni ''betámadós'' helyett, magyarán a szemlélõ
felé fordított parabolatükör körívéhez hasonlóan. hátra azért is
csináltunk nagyobb virágoskertet, hogy az oda kerülõ nagyobb növények a
távolság ellenére is érvényesüljenek. a kerteken belül igyekeztünk a
távolsággal arányosan növekvõ rendben elhelyezni a növényeket, azok
várható mérete alapján.
a hátsó rész még kicsit üres, ott reményeink szerint úgyis eluralkodik
majd a tavaly tavasszal ültetett cseresznyefa. a gyep elsõ része a
nemrég történt reinstall miatt foltos, meg kellett emelnünk az eredeti
szintet pár centivel. itt nem lehetett a kövek szintjével játszani,
mert a terasz betonjának esése diktált.
|
