lapanet | blog | maroknyi V. - egy maroknyi szórakoztató-elektronika

nem szeretnék végeláthatatlanul ömlengeni a betegebbnél betegebb gépesítési megoldásaimról, de a gyermekek szórakoztatása nyilván egy nem megkerülhetõ szempont, mikor az ember otthoni gépszörny-kolóniát alkot. bár a 12v-os rendszerrõl még mindig nem írtam semmit, legyen most elég annyi, hogy 12 volt, van, lesz. talán nem titok a ragszalag-fetisizmusom se, ami szintén veszélyes eredménnyel járhat. ezt alább többször igazolni is fogom.

kezdjük az elsõ mobiltévénél, aminek az alapelvei egyszerűek voltak: legyen 12v-ról etethetõ, és legyen mobil a szobán belül. régóta dolgozom notival, nekem az adapter nyújtotta póráz nagyon kevés. valami olyasmit akartam, amivel könnyen át tudom rakni a gépet az asztalról a kanapéra vagy vissza. ha ezen a gépen pedig napi több óra tartalomfogyasztás megy, akkor wifi meg akku annyira nem játszik. szóval az "utolsó kábel" mindenképp megmarad, ezt igyekeztem minimalizálni.

korábban már voltak ilyen betegségeim, meggyõzõdésem, hogy ez továbbra is jó irány. ha pedig a humán interfész egy noti, akkor ahhoz csak áram meg ethernet kell. valami olyasmi, ami az usb 3 akarna lenni. viszont nem olyan egyszerű 12v-ról etetni a notit. legnagyobb sajnálatomra a t43p thinkpad akksijának helyére bekötve a 12v-ot elindult, és le is tiltott egybõl. mivel szigorúan 12v kábelezésben gondolkodtam jobb híján az az ötletem támadt, hogy az autós töltõt egyszerűen elrejtem a gép fedelén. ezáltal hordozható is marad és nem is zavar.

...csakhát nem egy szép látvány, na. hogy a fenti képet kissé magyarázzam ez egy régi típusú lenovo slim ac + autós adapter. az új ultraslimmel ellentétben sajnos a dobozra is szükség van 12v módban. az új már annyival diszkrétebb, hogy csak két laposabb kütyü kell autós töltéshez. sajnos egyik sem segít azon, hogy a nagy innoválásban a parasztok (valami oem, lenovo csak leugrott kilenc sárkány piacra megvenni) olyan csoda dugót álmodtak, aminek a feje cserélhetõ, cserébe 8 centit lóg ki a gépbõl merõlegesen. nem részletezném mekkora eséllyel törhetõ el így akármelyik részt vevõ alkatrész zsinórba gabalyodásnál vagy autóban, repülõn, akármikor.

látni még a képen félig kibelezett "számítógép-tápdugaszt", rendes nevén iec 14-et. a ráció ebben az, hogy persze a 12v-ot is szét kell tudni húzni, mint a 230-at. ráadásul itt a voltok helyett amperek szaladnak a drautban, pláne fontos a jó csatlakozás. nem beszélve a polaritás-függõségrõl. a szivargyújtós szabványcsatitól inkább eltekintettem, az nagyon nyílt és bármilyen beesõ vasdarab heggesztést okoz.

az internet felforgatása után végül úgy döntöttem veszek szerelhetõ iec 14 csatlakozókat, csak a számomra felesleges középsõ földet kidobálom. ezek a csatik elvileg ~16 amperre méretezettek, azaz az én esetleges 5-6 amper csúcsaimmal simán megbírkóznak. mint látható a csatlakozókban csavarkötésekkel lenne odaszorítva a draut, én csavarok helyett mindenhol forrasztottam. ennek ellenére az általam beszerzett csatlakozók elég silány minõségűek, csak egyelõre lusta vagyok valami laposabbat-szebbet-jobbat találni.

az alábbi képen a kész mű, ami leginkább azért ronda, mert a routeren lévõ korlátozott ethernet-aljzatok miatt ezt a kábelt jóval hosszabbra hagytam, ha valami vendég gépnek kéne. ebbõl azóta kigyógyultam, nem volt valami brilliáns elgondolás. a kábel nagyjából 7 méteres, cat5 és 2 x 1,5mm2 rézkábel a 12v-nak.

amint látható ez ethernet nélkül is rondácska, de amúgy rossznak nem volt rossz. kivéve persze az hátrafelé ágaskodó kínai csatlakozó-brokeszt. a töltõ iránt érzett gyűlöletemet csak tetézte, hogy mint kiderült notebook nélkül is 3w körül elfűtöget, a fekete bogyó konstans forró volt. mivel a 12v rendszer egyik indíttatása a rendkívüli takarékosság volt, és akkoriban már pár tizedwattnyi csökkentésekkel küzdöttem szoftveresen is, ettõl a terméktõl aztán gyorsan elbúcsúztam. ki gondolta volna, hogy az elõzõ generáció (lenovo helyett thinkpad felirattal) se nem emeletes csatis, se nem akarja magát leolvasztani. addigis protokoll lett, hogy esti tévézés után "kapcsolós elosztó" stílusban széthúzzuk a csatit a noti hátulján.

ekkor már elég jól ráizgultam erre a thinkpad-vonalra, vettem is egy rendes t21-et, dokkolóval 22 ezer pénzért. ennek az akksija helyett is bepróbálkoztam a 12 volttal, és láss csodát elindult. apró bakival, ugyanis azt mondta, hogy neki a "battery cirtical", és hogy nem mehetek tovább a biosnál. mint kiderült a kis buta csak a bios postnál nézi ezt, azaz normál tápról bebikázva a bios után már ki lehetett húzni a 230v-ból, eldöcögött a 12v-ról is. mivel pedig altatáskor nem áramtalanult, erre ritkán volt szükség.

az igazsághoz hozzátartozik, hogy a 12v-ot elég rendesen rángatják ezek a gépek (hülyeintelcpu ugye), komoly terhelésnél (jutub vidi) már néha látszott kis fényerõvibrálás a panelen. nem kell komolyra gondolni, de nem nehéz 1-2 tized voltot ugráltatni még többszáz ampernyi akksi meg brutál keresztmetszetek mellett sem. ilyesmink lesz még, de a szuperkondis autóhifirõl majd egy késõbbi részben lesz szó. mivel a micimackó és minden más divx vibrálás nélkül futott rajta, végleges kialakításként kettészedtem az akksit, kidobáltam belõle a cellákat és ott helyeztem el az aktuális csatit. az akksi fedele szerencsére visszapattant a zárba, szóval könnyen bontható, mégis gyerekbiztos maradt.

a kábelt is sikerült kultúráltan elvezetnem, tán fél milivel emelkedett fel a sarok gumibütyke ha az asztalra helyeztem, nem billegett.

na valahogy így képzelek el egy gépet. becsukva gyakorlatilag nincs kiterjedése, a külvilággal egyetlen diszkrét, nagyonsok méteres kábellel van összekötve, és amikor felhajtom a fedelét folytatódik mackó apacukás álma tizenpár wattból, mindezt ssh-n titkosítva elkérve a szobaszervertõl. kapott egy kínai ide ssd-t meg rá egy ubuntut, teljesen normálisan használható gép volt. lásd háziversenyben balról jobbra t61, t43p és õkultsága (700 mhz, 384 ram). hangja csak a t43p-nek van.

állítólag a t21 titán erõsítésű, de sehol nem láttam még használható infót arról, hol van benne. valszeg amúgy az egész gép abból van öntve, itt pölö nagyon sokáig és sokféleképpen próbálják elpusztítani, mégis szól belõle a zene és ad képet külsõ monitorra. pedig akkor már szó szerint darabokra verték mindenfélével, ami a kezük ügyébe került. mondjuk kicsiny lapa gyerkõcöknek se kell sok, hogy kicst megcsapkodják - lerúgják - hátrafeszítsék - teleegyék. mégis élnek, szolgálnak napi nagyonsok órában. sose feledjétek, a thinkpadizmus sznobista bullshit, legendák pedig nincsenek.

mindezek a földöntúli varázsok sajnos nem tudják pótolni azon hiányosságát, hogy teljes képernyõn max 360-as felbontáson ment a jutub. az pedig hamar nyilvánvaló lett, hogy a jutub legalább olyan fontos, mint a mackó méze. oda is eljött idõvel az x, de addig még ki kellett alakítani egy másik szórakoztató állomást is a kanapéban tartalomfogyasztáshoz. ehhez a korábbi szervert, a t61-et használtam fel.

itt már beláttam, hogy a tápok deknire ragasztása nem menõ, úgyhogy nagy nehézségek árán leválasztottam egy jó keresztmetszetet a 12v ágról, amin az "újabb" thinkpadek 20v-ját adagoltam. ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a technikai szobában lakik a régi típusú 90w autós táp, onnan pedig vagy 2 x 2,5 mm2 vagy 2 x 5 mm2-en megy a nagyszobába az abból kijövõ 20v. a nagyszobában kettéágazik a kábel, és egyik vége a szerverbe megy (x200s), másik vége a kliensbe.

mindkét dugasz ebajrõl összevadászott rossz 65w tápokról lett levágva. a gépek a dugaszból ugyanis tudják milyen erõs táp van rájuk dugva, és ennek megfelelõen nem ráncigálják agyon ketten sem az egyetlen tápot. az akksi is lassabban, kíméletesebben tölt. hozzáteszem természetesen nyertem nagyságrendileg 1 wattot azzal is, hogy 20v-on majdnem csak fele áram folyik, ami fõleg a kliens hosszú, 2 x 1,5 mm2 köldökzsinórján számít jópár tized w-ot. szóval a t61 kliensen alább már ennek fényében egyetlen ragszalagozott tápegység sincs.

ennek a tündérnek flexxel meg kalapáccsal csináltam kis asztalkát is, ami elég erõs ahhoz, hogy normálisan lehessen gépelni, és biztos védelmet nyújt wookie-támadáskor is.

a nagyon tudományosan elhelyezett fülnek és tépõzárnak köszönhetõen az asztalka tényleg sokrétű, egy pillanat alatt átrakható fekvenézõsbe, másik karfára, szék támlájára, akárhova.

...csak elég ronda rajta az ethernet-csati, amibõl nem létezik tört alakú, magamnak krimpelni valami toldást meg lusta vagyok. meg a toldás is ronda lenne, hiába lenne kecsesebb a krimpelt csati. amúgy ezen a ponton már jópofákat varázsoltam össze szoftveresen, volt műholdas tévészerver meg mindenféle vidám szórakozási lehetõség.

végül elsõdleges, hordozós kliensnek, de inkább backup szervernek megérkezett az x szerver ikertestvére. már nagyon ideje volt, a t61 zörgött, nagy volt, összevissza álltak belõle a dugaszok, a képernyõ botrányos minõségű volt. persze egyetlen potenciális jelölt volt a gyerekszobába. de miután az x-ekben már affs panel volt és átéreztem a képernyõ fontosságát, nem voltam hajlandó a t61-gyel büntetni a gyerkõcöket. nem is lett volna használható tévének, olyan szűk szögben volt csak élvezhetõ a kép.

és bár az eredeti tervek szerint ez a harmadik kliens is ugyanarra a tápra költözött volna, a monitorbeszerzés jó messze röpített a totális 12v hatalomátvételtõl. nagy turkálás után végül az amúgy nagyon kedvezõ fogyasztású és árú 23" dell lett a lakás egyetlen tévéképernyõje. majd egyszer kinyitom, addig meg reménykedek, hogy 12v-os belül. egy külsõ tápos noname monitort már hajtottam gép tápról, csak egyszer lányos zavaromban felcseréltem a polaritást.

mivel csak a dokkon van dvi, billzetem volt és a notié amúgy se használható, mert belelógna a panelje a nagy monitor képébe, úgy gondoltam a legjobb, ha láthatatlanná teszem a t61-et. ehhez kétoldalú szivacsos ragasztóval felragasztottam a dokkot a dell hátára, majd duck tappel rögzítettem. mivel thinkpad, a dokkolás ilyen negatív dõlésnél is stabil és határozott. és mivel thinkpad, egy bizonyos mértékű erõnek mégis enged. például mikor kicsiny vicces gyermek hirtelen hátrafeszíti a (korábban, asztalon) dokkolt gép képernyõjét az nem törik le, hanem ilyenkor elõzékenyen leold.

ezzel a konfigurációval az egyetlen baj volt, hogy - bár thinkpad billzet - mégse lehet bekapcsolni vele a masinát. tudni kellett hova nyúljon az ember.

mivel a noti csukva volt, a szet kapott egy pár nagyon híres edifier típusú usb-s hangszórót, ami végülis nem túl légmagos, és a körülményekhez képest egész vállalhatóan szól. nem beszélve arról milyen egyedi és utánozhatatlanul igénytelen a ducktapezésem. ehhez azért látni kell, hogy az innoválás elég gyors léptékű, egyszerűen irreális valami művészi színvonalút alkotni mikor tudom, hogy átmeneti ésvagy tudom, hogy a "végleges" más lesz.

merthogy csak vissza kéne kanyarodnom nekem erre a 12v-ra. persze nem egyszerű, meg folyton van valami extra apróság is. ilyen például a majdnem impulzusvásárolt wii, hogy a gyermek ne azon nõjön fel ahogy valaki super mariot játszik a jutubon. oké, karácsonykor pár napra csak emiatt áram alá helyeztem a nappaliban a "rendes" tévét (én már vinném nagymamához, mert minek, ha mindenkinek személyes thinkpad-glass-a van).

viszont a wii-nek a gyerekszobában kell laknia, és a dellen kell megjelennie, amin csak d-sub, dvi és dp bemenet van. szerencsére a nintendóval szöges ellentétben a kínaiak felismerték a 21. század és a wii alapvetõ inkompatibilitását, úgyhogy rendelhetõ kici kütü a wii hdmi-re (azaz dvi-re) küldéséhez.

tudtam azt is, hogy az usb-s hangszóró kevéske lesz oda, rendes hangerõn nem szólt normálisan. pont ma érkezett meg az a picurka 12v erõlködõ, amit a kiváltására szántam, gyorsan betelepítettem a két 30 éves 15w siemens kétutas kommersz hangfalat. a hifisek elcsámcsoghatnak, hogy ez jó-e nekem, de szerintem nagyon kellemesen szól. most csak egy gyengécske 12v adapterrõl van etetve, nemsoká megnézem mit csinál a rendes 12v betáppal.

és ha már a hangfalakat beraktam, gyorsan beköltöztettem a wii-t is. kétszer is nagyon megörültem, egyrészt mert kiderült, hogy az is 12v (és nem 13, 15 meg ilyesmi idióta feszes), másrészt mert eszembe jutott, hogy van egy épp nem használt nagyon híres kínai sziszitévés usb capture kütyüm, az easycap. ezen 4 kompozit video meg mono audio bemenet van, és mivel fenn volt a driver, nagyjából egy perc alatt már mplayerben futott az olimpiai luigi és a hercegnõ. akinek hozzám hasonlóan sikerül felizzadni elõzõleg a drivert, annak álljon itt a parancs:

azért vicces, hogy már a tévét is linuxban emulálom. lag nincsen, csak a kábelek még elég kupisak. hirtelen jött a dolog, meg még várok egy mozgatható tévé-állványra is.

emitt látszik a mini amp:

és mivel gazdasszony úgyis szeretett volna egy kis hifit a hálószobába, megkapta a defy töltõjét az edifier mellé és voilá.

merthogy nálunk nem csak a tévé személyes, hanem a hifi is. az otthoni hifizésen túl ugyanis standard az autós zene is. mindkettõnknek defy fonja van, a kocsiban meg megmoddoltam a hamutartót dokknak. így belefér a sok fölös kábel, és jól át lehet tekerni rajta a duck tapet is.

így egyrészt nem a látótérbe lóg a telefon a böszme dokkal, másrészt nem lóg ezer kábel keresztbe-kasul mindenfelé. amint látható a becker europa cassette audiofil mono fejegységébe adapterrel megy be a jel, és mivel ez már modern kori túlelektronikázott kütyü automata kazettakidobóval, kénytelen voltam belecsavarni egy facsavart, hogy belefeszüljön az adapter. kéretik megfigyelni, hogy az átlaghoz képest mérhetetlen igényesség van, színhelyes duck tape és fekete csavar.

a használat nagyon egyszerű, meg van oldva a navi, a kihangosítás és hogy mindenkinek a saját zenéje szóljon mikor járművezik. az egyetlen csúnyaság a gyári töltõ, amibõl a rohadás ledet már félig ártalmatlanítottam, de mégis diszkrétebb lenne valami kapcsoló. ez jelenleg a legkisebb gondom, a töltõ ugyanis félig kihúzva is feszesen áll a likban, szóval elviselhetõ.

visszatérve a belsõ installációra: késõbb még toltam az mplayerre egy deinterlacet, szerintem nagyon kellemes (bár kompozitosan fakó) a látvány. sajnos kiderült, hogy az audio driver bugos, de amúgy is direktben kéne etetnem az erõlködõt, csak épp nincs itthon mamás-mamás rca toldó.

na, ma túrtam pár kábelt, és kicsit rendet raktam. így már egész tűrhetõ lett.

bónuszként kikerekítem a történetet a második gép jelenlegi kialakításával, mert ezzel lesz teljes a témakör. ahogy már írtam a guberált saválló asztalkán lakó t61 lecserélõdött egy második x-re. ráadásul vettünk egy olyan kanapét is idõközben, amin ülni is lehet. ennek megfelelõen megint elõ kellett vennem a flexet. csak a gond meg a probléma.

több helyen vágtam, meg a fülecskét is máshogy kellett hajlítani. mivel mostmár egységes a géppark, az utolsó kábelt sokkal specifikusabban lehetett véglegesíteni. ez annyit jelent, hogy tökéletesen illeszkedik az x-hez, de a t61-be már nem tudnám a tápot és az ethernetet is bedugni egyszerre. nyilván wifi lenne a b terv, ha valamikor a t61 újra használva lenne.

itt láthatóak az ikergépek egymás mellett, a szerveren éppen guglizás megy "hogyan tudom elpusztítani a világ összes dolgát még tízórai elõtt" kulcsszóval.

bár a tépõzárat az x megörökölte, idõvel mégis meg kellett válnom a gépen lévõtõl, mert annyira szűk a táskám, hogy tényleg milimétereken múlik bele tudom-e tuszkolni. így is nájlon kell hozzá, hogy a gumi bütykök ne jöjjenek le. ennek kapcsán és nyilván biztonsági megfontolásból is kapott helyette egy vastagabb fajta kensingtont. oké, a kábelkötözõ nem szép, pláne hogy a bütyök rossz helyen van. signetta toll híján passzolom, hogy ez még nyiltható-e, a papír azt írta ez már über biztonságos. aki bejönne úgyse kezdi el pickelni. viszont hiperaktív kanapébukfencezõk ellen véd:

teljes képgaléria ehune.

xhtml 1.0 strict | css | contact | license cc by-nc-sa 3.0 | lapanet.hu runs sometimes on solar power