|
nemrég a hõhullám kapcsán volt errefelé egy "milyen
itallal éled túl" topik. mivel én nem találtam most, ha valaki linkeli
azt megköszönöm. mindenesetre elég aktuális volt a téma, mert szokás
szerint az év legforróbb hetére idõzítettük (szabi lejelentés év
elején...) a nehéz fizikai munkát.
mivel a sörtõl meg az alkoholmentes verzióktól is rosszul leszek ilyen
jelentõs mennyiségnél, próbáltam más irányba elmozdulni. elsõként
sikerült jóféle dinnyéket kifogni, a harapható víz fogyasztási élmény
szempontjából mindentvivõen természetes. akad benne cukor is bõségesen,
szóval energiát is gyorsan pótol. persze nem egy izotónikus cucc, meg
az édessége okán a szomjat se nagyon oltja.
közben megért a fehér ribizli, a kis bokrocska jó szokásához híven
hatalmas mennyiséget termett. az elsõ adagot még kicsit korán szedtük
le, inkább a savanykás íz dominált még a gyümölcsben. gondoltam
bepróbálom limonádénak.
a képen balról jobbra: komposztos edény, hűtött ásványvíz (csapvíz
büdös és sárga), célpohár satnya jégkockákkal, komposztedény tetõ,
ribizlitrancsírozó edényzet és a ribizli. elõször kanállal
szerencsétlenkedtem, aztán meguntam és kézzel nyomkodtam szét. gépezni
nem akartam, hogy a kesernyésebb magokat ne vágjam szét.
ez lett az elsõ adag, aztán még vagy 3 ilyet csináltam hogy legyen
benne anyag rendesen. biztos lehetett volna még levet préselni a
húsból, de nem éreztem igazán szükségét. gondolkodtam kis mézen, de
végül maradtam a savanykás verziónál. mivel a cucc szépen leült az
aljára, hanyagul beleállítottam egy nagykanalat is. enjoy én:
aztán elkeveredtem egy hivatalos itatóhelyre, ahogy "szimplán" úgy
csinálják a túlárazott limonádét, hogy citrony és narancs gerezdeket
héjastul beledobálnak a pohárba, majd fadarabbal összenyomorgatják.
amellett, hogy az enyémbe valami limitált szériás bodzaszörp is került
nem voltam elalélva, fõleg mert a narancshéj nálam tabu.
egyrészt ízre sem nagyon komálom, nem értem mi visz rá egyeseket, hogy
süteménybe reszeljék. másrészt bennem erõs nyomot hagyott a hogyan
komposztáljunk kapcsán, hogy bármit belerakhatunk a komposztba, kivéve
a cirtusfélék héját. abban az indoklás szerint ugyanis benne marad az
összes permetezõszer. hogy ez igaz-e vagy sem arról ötletem sincs, de
rajtam nem fog múlni.
ennek ellenére a dolog szöget ütött a fejembe, mert maga a narancs nagy
kedvenc. proli konyhasznobként persze nem frissen préselttel szoktam
nyomni, de azért mindig akad itthon 100% narancslé. mivel engem a német
tévé programozott nálunk a hohes c a sztandard, azon kevesek egyike
amibe legalább valami gyümihús is kerül (legalábbis a piros dobozosba).
magában persze elég tömény. ez a töménység egy kiadós reggeli és
keménykávé után fantasztikus tud lenni, de szomjoltásra gyakorlatilag
alkalmatlan. viszont biztosra vettem, hogy megfelelõ arányban higítva
jól fog esni az elõzõhöz hasonló nagyonjeges összeállításban. a sors
ekkor véletlen a soroksári auchan felé irányított, ami nem egy
gazdaságos hely egy proli konyhasznob számára. normál esetben ugye a
kisteszkóba járunk, ott ha piros a pari veszünk, ha épp sárga akkor
otthagyjuk. narancsot nem is emlékszem mikor láttam ott. itt az
auchanban ugye van gömbölyű pari, körte alakú, citromsárga, fürtös,
mogyorós, töltött, avas...
és van narancs. istenem, már vagy tíz éve nem ettem olyan narancsot,
mint az. nagy, mézédes, minimálmagos. a 6 darab volt 1,6 vagy 1,8 kg
körül, egy darab kifacsarva nagyjából az 1,5 deci körül lehetett.
egy-egy darab leve ment bele a feles korsóba. az ízérõl annyit, hogy
1-2 óra alatt elfogyott a 6 x 0,5 liter. az utolsó pillanatban jutott
eszembe, hogy nem ártana lefényképezni a ritka szép zsákmányt.
remélem hozzám hasonlóan sokan vannak narancsfetisiszták, és mindenki
leeszi az n-vitaminban dús gerezdhéjat (gondolom nem ez a hivatalos
neve). én már attól besírtam, mikor az elsõ félrõl tépkedtem lefelé
foggal; már annak a száraz maradéknak is mesés íze volt. persze a java
még hátra volt, az utolsó rostig ment bele a korsóba és rá a víz meg a
jég. én trükkösen a vizzel beleöblítem a facsarót is a korsóba, csepp
se megy mellé. az egyik fontos mozzanat, hogy a víz is legyen hideg (a
jég sokáig tartson), a másik pedig hogy legyen átforgatva és
összekeverve, ne az alján üljön a narancs.
nekem nagyjából ez lett az ultimate szomjoltó, a görögdinnye kapta a
második helyet és a ribizlis cuccé a bronz. sajnos tényleg annyira
gyorsan elfogyott, hogy mire észbe kaptam már nem tudtam fotózni, de
azóta ezt az 1 deci felrázott hohes c + 4 deci részben fagyott
ásványvíz kombót rendszeresen fogyasztom. ebbõl látható egy rövid de
(gyümölcs)velõs ízelítõ alább:
a 400 forintos doboz így 5 literhez elég, ami szerintem nem drágább,
mint a kóla. lövésem sincs mondjuk mennyibe kerül a kóla, de ebbõl egy
literrel a napi javasolt c vitamin (is) fedezve van. amúgy a narancs is
nagyjából ilyen árban volt. gondolkodtam mivel csinosítsam a
fotózáshoz, mert én még a menta illatától is rosszul vagyok. végül az
ásványianyag-utánpótlás jegyében a szárított (sós) paradicsom nyert, az
úgyis kell mindenbe mint a hagyma.
|
