|
a mai fogás pirított trappista lesz, ami rendhagyó módon
teljes mértékben saját fejlesztés. mindjárt lehet látni, hogy olyan is.
ennél egyszerűbb és gyorsabb ételt nem ismerek, lévén csak sajt és
fűszerek kellenek hozzá, meg pár percnyi teflonozás. elõre szólok, ez
nem a hagyományos értelemben vett, igazi étel, de kiskoromban sokat
ettem.
a sajt most szeletelt prémiumtrappista, mert bár 20 éve még a
pirosnájlonos elfogadott középkategória és ehetõ-szeletelhetõ-sajtszínű
volt, mostanra a helyzet nem ennyire egyértelmű. mivel én kizárólag a
retro-kísérlethez kerestem egy pár szeletnyi normálisabb trappistát,
erre esett a választás. az univer flekken fűszerkeverékbõl (szórható,
sós) fiatalon szintén ipari mennyiségek fogytak el, ezt raktam a
tésztára, a vajas kenyérre, a pirított sajtra és ha épp nem volt mire
rakni, akkor magában ettem. beláthatóan már akkor is szalajtottam
kicsit.
az elkészítés rendkívüli koncentrációt igényel. két lapnyit lerakok
közvetlen egymás mellé a teflonba, a tetejére meg másik kettõt
kötésben. a tetejére jó esetben rászórom a fűszert, jelen esetben meg
már kicsit összeállt a nedvességtõl, úgyhogy jobb híján próbáltam
egyenletesen szétmorzsolni.
amikor ezzel a bonyolulttal is megvagyok bekapcsolom a teflon alatt a
tűzhelyet. a sajt elõször megolvad.
nem sokkal késõbb elkezd magától pirulni az alja, nem kell vele semmit
csinálni. fakanállal meg lehet nézni a sarkánál hogy áll.
a széleket egész picit megpiszkálom, és elkezdem dinamikusan
jobbra-balra rángatni a teflont. normális serpenyõben ezen a ponton el
kell engedjen. itt jön a sütés leg-michelin-csillagosabb része, mert
meg kell fordítani, mint a palacsintát. több évtizednyi lakókocsis
palacsintaárus tapasztalattal a hátam mögött ez ilyen lezseren brilliánsan
megy.
szép lett az alja, de ahogy a videón is látszik a tetején kicsit
odakapott a fűszer. kevésbé negatív a hatás, ha az ember a két réteg
közé szórja. régen csináltam már, no. mikor a másik fele is hasonló
mértékben megpirult, az "étel" kész. én szeretem a pirult sajt ízét, a
teszkós sajtos kiflirõl is imádom lezabálni az összes sajtot. ez
ugyanaz, csak nem kell gondolkodni mi legyen az üres kiflivel utána.
voltak azonban ennél nagyravágyóbb terveim a maradék 4 szelet sajttal
(ez maga a sors). a múltkor ugyanis jamie nagyon gyõzködött, hogy a
világ legfinomabb finomsága ha kemény sajtot kis darabokra törünk, majd
megszórjuk elõször õrölt kávéval, majd mézzel. elsõ, jamie útmutatása
szerinti próbálkozásomnál nekem nagyon a kapucíner szelet ugrott be,
gondoltam összerakom a kávét meg mézet a pirított sajttal.
nem ért különösebb meglepetésként, hogy a méz egy pillanat alatt
elvesztette viszkozitását, lesüllyedt a sajt (zsír) alá és gyorsan
feketedni kezdett.
alapkutatásnak nem volt rossz, az íze az ijesztõ szín ellenére kellemes
volt. bár elég távoli rekonstrukciója volt az eredeti ötletnek, ebbõl
jobban kiérezhetõ volt mi lenne a cél. majd csiszoljuk még. legközelebb
otthon készülõs sajt lesz a menü, ez most tényleg csak kísérletezési
kedvcsináló volt.
|
