lapanet | blog | konyhanyelven VIII. - sajt kicsapatva

elõre szólok, hogy ez nem én voltam. mivel innentõl kezdve a szokásos átszellemültségem kissé okafogyott, ez a bejegyzés tán kissé nyers lesz. csakúgy, mint a fõszereplõ sajtféle dolog. a receptet gazdasszonyom hallotta barátnõjétõl, gondolom a helyi házitej-maffia adja az emberek alá a lovat. merthogy ehhez a sajthoz nagyon sok tej kell, amibõl végül nagyon kevés lesz. számszerint majdnem 6 liter házi, nem forralt meg asszem nem is pasztõrözött tejbõl lesz - most jó lenne emlékezni mennyit mértem - 70-80 deka közötti mennyiség. ennyiért már majdnem csízió növényi terméket lehet kapni a boltban, és azzal nem kell szenvedni se.

oké, tej melegszik a tűzhelyen, addig meg lehet vagdosni a bazsalikomot.

jobb lenne kisebbre, de egyrészt gazdasszony tuszékol hogy most õ művész, másrészt kicsit a kés már nem olyan. ha egy kicsit életlenebb a kés, az ilyen fűszerdarabolásoknál a vágás mellett egész jelentõs nedv préselõdik ki, ami szerintem nem annyira jó. fõleg, hogy egy száraz deszka pillanatok alatt beszívja.

ezen nem sok idõm van elmélkedni, mert fényképezéshez szólítanak. lassan forrni kezd a tej és óvatosan kevergetni kell, nehogy kifusson.

miután mégis kifutott lejjebb lett csavarva a tűzhely, és gyorsan bele lett dobva egy púpozott kanál só. vagy literenként? na holnap megkérdezem. literenként.

ugyanilyen gyorsan literenként 1 kanál 10%-os ecet. közben továbbra is kevergetés megy. kábé egy perc alatt az ecet összeugrasztja mindazt, ami a tejben nem víz.

ezután egybõl megy bele a bazsalikom. elég kis gusztustalanul néz ki ezen a ponton.

elõkészítek egy tetszõleges és elég nagy csepegtetõ tálat. a választásom azért nem túl szerencsés ide, mert végeredményben csak pár luk van az edényen. egy nagy szűrõ, rosta vagy más tényleg ritka edényzet jobb lenne.

kibélelem egy kendõvel. ezen a ponton azért sötétedett be, mert bár a ledek örök életűek, ha mekkelek barkács közben áthajtja rajtuk az ember a névleges amper többszörösét, akkor egy idõ után elköszönnek. itt is ez történt a sarokban lévõvel, igazából az összes képen látni hogy keveset látni.

ki gondolta volna, de leszűrjük az elkészült anyagot. a felforrástól számítva tényleg csak annyi idõ telt el, amíg kicsapódott.

bár ezt a részt már én csináltam, de életemben elõször. valszeg ügyesebben is lehetne, hogy a bazsalikom jobban keveredjen.

kicsit felemelgetem a kendõt, hogy szűrõdjön át a teljes felületén a víz. pár perc alatt lecsurog szépen.

ami marad, azt fellógatom. nagyjából 20 percet pihen a levegõben.

ekkor improvizálok neki egy tálkát, aminek az aljába csepegtetõ lukakat vágtam. érdemes olyan tálat, amilyen formájú sajtot szeretnénk, ez lesz ugyanis formailag a végállomása.

hirtelen elbizonytalanodom, hogy mibe tudom majd beleállítani, hogy ne a lében álljon. végül ifixedit egy kistányérral. más kérdés, hogy itt már alig csurog ki valami belõle.

a kendõ nyakát még egyszer némiképp megszorítom, aztán beleborítom a félkészterméket a tálba.

nem túl erõsen lenyomkodom, meg megigazítom a tetejét. de csak tenyérrel. erre megy a kendõ, és valami nehéz és nem törékeny, itt épp 2 literes étolaj.

mire kihűl, addigra szépen felveszi az edény formáját. kivéve ha elõször csinálja az ember és lik marad alul középen.

amint látható, egy kicsivel több bazsalikom is elfért volna benne, de így is nagyon finom. mivel ez nedves sajt, mindenképp fóliában kell berakni a hűtõbe. nem szokott ránk rohadni, ez is amolyan magábanevõs nálunk.

persze lehet belõle valami egyszerűt kerekíteni, ha az ember nagyon ráér. minipari, rá balzsamecet-szósz meg kis oliva, darabos sóval meghintve. ezt majd evolválom rendes, sznobista antipastivá egy elkövetkezõ, paris posztban.