lapanet | blog | konyhanyelven XXV. - pasta penicillinnel

elég rendesen rajta maradtunk a kék sajton, na mindegy. szerencsére azért elviselhetõ árban van. két személyre nagyjából az alábbiak szerint alakul a történet. elõször két közepes (itt közepesnél nagyobb) hagymát flancból egy kanál fűszervajon megpárolok. nagyobb lángon, gyorsan kavarva, kicsit odakapatva.

lötty fehérborral felszedem ami leragadt, picit még rotyogtatom fél lángon benne.

vízforralóban felraktam nagyjából 7 deci vizet, és 35 deka szép, érett paradicsomot beledobtam, mikor forrt. kicsit hagytam benne, fél perc múlva a vizet leöntve a parikról leszedhetõ volt a héj. a csumákat is kivagdostam, majd az egész kupacot relatíve apró kockákra daraboltam. jó, ha jó a kés, kicsit több lé marad a húsban. a kockázás végén hosszanti csíkokat csináltam a pariból, és a deszkát megdöntve a lé nagyját lecsurgattam (a csíkok között), hogy sűrűbb legyen.

itt 2 adagról beszélünk, nagyjából egy konzervnyi. múltkor próbáltam nem-legolcsóbb dobozossal, kicsit erõsebb, savanyúbb volt az íze. a konzervrõl is érdemes lecsöpögtetni a levet, sõt, az jellemzõen sűrű paripürében áll.

a nagyjából félszer 10 deka sajt és két kisebb gerezd fokhagyma.

a parit összetettem a hagymával, már elkezdett forrdogálni. kicsi lángon rotyogtatom tovább.

mióta rukkola-szezon van, már megértettem miért olyan drága jószág ez. egyenként varázsolni a levelekkel annyira nem gyors, de végül nem vészes. szándékosan elég komoly mennyiséget pucoltam. hozzáteszem ez nálunk fajtára vad rukkola, kicsit erõsebb, csípõsebb ízzel. love.

mivel gyökerestül szedtem ki a szebb szálakat, lett töltelék a komposztba bõven.

két tányérra elosztva, a sokrukkola-ellenes front tagjait kicsit kímélve.

néha megkevertem közben a kicsi lángon fõvõ szószt, elég szépen lefõtt sűrűre. már került bele ekkor egy érezhetõ adag bors és kiskanálnyi só is. itt beleugrik a sajt.

aldis flancolós tésztát vettünk hozzá, ami jó volt, de nem éri meg a pénzét. normál durum spagetti ugyanazt fogja nyújtani, ha nagyon sznobizálni akar az ember akkor ilyet lehet otthon is (1 toji 10 deka liszthez vagymi, aztán kinyújtani és lobogó vízben valami pár percig hagyni).

bazsalikom megy bele elég szépen. én itt lányos zavaromban hosszában elvágtam, de jól néz ki az is, ha az ember hosszú és vékonyka csíkokat vág keresztben a levelekbõl.

a fakanállal még összetördelt sajtból már alig van egyben. pár csepp balzsamecetszósz (vagy balzsamecet és méz kombó) megy még bele. több / más savasat csak kóstolás után tennék, de valószínűtlen, hogy kell. amikor a maradék sajt is megolvad a kevergetéstõl, akkor még egy rottyantás és készen van.

közben ki tudja miért a tésztaszűrõvel együtt megfõztem a tésztát.

a rukkola tetejére gyorsan kipakolva a még forró tésztát én nem zavartatom magam, és rátolok pár darab fűszervajat, majd a rukkolát nem felbolygatva kicsit összekeverem. ennek a tésztának úgyis elég érdes a felszíne, nincs para hogy nem ragad rá a szósz. de spagettivel is ezt csináltam volna. fõleg úgy a jó a fűszervaj, hogy hűtõben állott-összeragadt spagettit jól átforrósítok mikróban, majd rá egy jó kanál több darabban és alapos keverés. szétválnak a tészták és már az illata is toszkána, nem tömbösített maradék.

persze rámegy a tetejére a szósz is, és tádá. mint kiderült a rukkolát prímán hozzá lehet tekerni a hosszú tésztához, nagyon kellemesen lehet enni a kicsit már-már salátává zöldített tésztaálmot.