lapanet | blog | konyhanyelven IV. - óriások vállán élve

a bejegyzés apropóját (de nem apró popóját - hú ez de gyenge volt) szomszéd néni paradicsoma adta. szomszéd néniék kicsit jobbak fõdmívelésben mint én, ekkora paradicsomot én személy szerint még sosem láttam. a legszebb az egészben, hogy ezek csak úgy megérkeznek hozzánk szatyorban kerítésre vagy kapura akasztva.

az óriás íze nagyjából a méretével egyenesen arányosan kitűnõ, valódi húsíz. a szakirodalom (és egyes kultúrák is) ötödik alapízként definiálják. ugyanebben a szatyorban volt még szintén bio paprika, aminek a húsa már egész jól közelítette a kaliforniai (...nak árult magyar hibrid) paprika anyagvastagságát. nálunk pariból egyelõre ezek a minimál fürtösek vannak, viszont van bõven, és ezekbõl is lehet izgalmas dolgokat csinálni.

ezen a ponton megemlíteném, hogy konyhatudásom csupán pár halovány foszlány, ami moderáltan konyhasznob édesanyámtól, valamint a szórványos jamie- és perfekt blumenthal-nézésbõl rámragadt. nehezemre esik amúgy ezeket az ürgéket nézegetni, mert relatíve pontosan érzem milyen lesz a végeredmény íze. nagyon fáj hogy kapni viszont nem kapok belõle, így gyakran megzavarom a műsorokat bekiabálásokkal. repkednek a szolíd "menjmár"-ok meg a "baszki nemár azt még ráöntöd... ...áááá ráöntötte..." (sírás).

ezek a műsorok viszont még mindig szerencsések abból a szempontból, hogy relatíve gyorsan végük szakad. az ember utána csak vesz egy nagy levegõt és megeszi a tegnapi sültkrumpli-maradékot. ennél sokkal rosszabb a bűvös szakács nevű konyhasznob blog, ami közel kimeríthetetlen információforrássa kábé minden ehetõ dolognak. a kedves olvasót ezen a ponton óva intem a hirtelen felindulásból blogolvasástól, mert azon nagyon csúnyán rajta lehet maradni.

nem elég, hogy a szerzõpáros bámulatos alapossággal, a történelmi háttértõl kezdõdõen az aktuális világkonyháig ívelõen dolgozza fel az ennivalót, de ezt a nem kevés műkedvelõ arc a hozzászólásokban tovább űbereli. na ezeknek is visszabeszélek néha, a könnyem meg a nyálam felváltva csurog. szemelvényként álljon itt egy bejegyzés linkje a paradicsomról. egy szó mint száz, ami értelmeset nálam olvasni lehet, azt nagyjából-egészében ezektõl az óriás uraktól és hölgyektõl loptam.

persze nem csak a szomszédban vannak óriás dolgok, ilyen dolog például a pofám. komolyabbra fordulva: legnagyobb sajnálatomra egyelõre csak mesélni tudok a nálunk termõ csodálatos karalábékról. ezek érett ananásznyi méretük ellenére édesek és vaj lágyságúak, fia fásság nincs bennük. tavaly óta tartogattam egy fotót az egyikrõl, pár héttel ezelõtt meg hirtelen felindulásból kidobtam. pedig rajta volt a tavalyi egyetlen vilmoskörténk is. (update: megleltem a fotót.)

no de sebaj, ahogy látható az idei termés is szépen cseperedik. azon kevés dolgok közé tartozik, amit legalább én tudok a kerítésre akasztani, mert a szomszéd nénit is lenyűgözte. mondjuk idén õ is vetett ugyanabból a magból, úgyhogy egyelõre csak szedret tudunk felajánlani a sok szatyorért cserébe. mindenesetre nagy büszkeséggel tölt el és szimbolikus jelentõséggel is bír, hisz ahogy korábban említettem a nyersen (is) ehetetlenül vegyszerízű karalábé volt az egyik múzsája a permanens dzsungelkertnek.

ezeken kívül van még egy dolog, amibõl nálunk óriási terem: a gaz. dzsungelthéma ide vagy oda, pár szál a legnagyobb susnyában is utat talál magának, meg persze vannak kevésbé jól kihasznált sarkai is a területnek. fotót ezekrõl már nem tudok mutatni mert nem sokkal maghullatás elõtt nagy nehezen kikapkodtam õket, de volt pár nyaláb ropogós, húsos, köldökig érõ példány a legváltozatosabb fajtákból. nálunk alapvetõ szabály, hogy a területrõl tápanyagot elvinni tilos, azaz a kihúzgált vagy elszáradt maradványokat az ágyások közti útra dobáljuk. ez alól a szigorú protokoll alól az egyik kivétel az evés, a másik ezek a már magzófélben lévõ gazok.

ez utóbbiakat nyalábonként átdobáljuk, a szomszéd malacok, gatyás tikok és nyulak legnagyobb örömére. hogy érzékeltessem milyen minõségű vályúsznob takarmányt állítunk elõ, itt egy pár kép az ezen cseperedett nyusziról:

a méretek szemléltetése végett került a képre egy normál cd papírtok is, ezek tényleg hatalmas állatok. a képen látható például a gyors mázsáláskor 4,92 kilót nyomott. gyerekkorom óta dédelgetett álmom egyszer egy nyuszit saját kézzel - mit szépítsünk - megölni, aztán megnyúzni és a kerti grillen, csilingelõre szárított keményfán megsütögetni. már meg is beszéltük szomszéd bácsival, itthon meg félretettem egy erõs fülű szatyrot neki.