|
mostanában ugye ettõl hangos a
net. és amellett, hogy nem igazán ismerem az apple termékeit közelrõl,
annyit pontosan tudok hogy volt náluk egy igazi minõségellenõr. õ pedig
nem tett semmi, de semmi különöset, egyszerűen csak nem engedte, hogy
nyilvánvalóan alkalmatlan terméket adjanak a felhasználó kezébe.
ami önmagában nem lenne nagy ügy, ha minden más cégnél nem hiányozna
egy ilyen ember. nap, mint nap bizonyítják a legkülönfélébb termékek,
hogy bõdületesen nagy ívben szarnak ránk. hát nem csodálom, ha az
átlagember beint, és kifizet egy kis plusz pénzt egy akármilyen
"kapjátok be az almámat köcsögök" cuccért. persze a minõséget az
említett úr ennél jóval magasabbra emelte. régen a mercedes
volt ilyen, a stuttgarti mérnökök gõgje elképesztõ minõséget produkált.
olyan helyeken is szép volt, ahol szem sosem látja, olyan helyeken is
jó volt, ahol sosem volt rá szükség.
kicsit nagy kanyar lesz, de ugyanezt látom a fõzésnél is. az ízeket
persze a szánkkal érezzük, de az agyunk érti meg. konyhasznob
technikákat alkalmazva (vagyis megadva a módját) az az étel finomabb
lesz számomra. vakteszten 100 emberbõl 99 nem fog tudni különbséget
tenni (magam is ideértve - nem vagyok egy képzett kóstoló), de ha
tudom, hogy abban ott egy csipet ilyen meg amolyan bigyó jobban esik,
pusztán mert belül is szép. a szép étel, a szép tálalás és a szép
csomagolás is nyilván ennek egy-egy szelete.
igen. királyi városos címeresbõl még a lekváros kifli is ünnep lesz.
azt a luxust / sznobizmust / minõséget ünnepeljük benne, hogy még a
jelentéktelen részekre is figyelmet fordítottunk. ez nyilván egyfajta
kötelezettséggel is jár magunkra nézve, mert így a lényeges dolgokra
logikusan legalább annyi energiát kell fordítanunk, ha õszinték akarunk
lenni magunkhoz. és ha már az õszinteségnél tartunk: nyilván az ember
sokkal kritikusabban is szemlél egy aprólékos gonddal összerakott
művet, mint egy hanyagul megkent kiflit.
ismertem egy srácot egyszer, számomra (akkor) érthetetlen alapossággal
kent meg egy egyszerű vajaskenyeret is. minden nap szemtanúja voltam,
és nem tetszett nagyon a piszmogás. sokat gondolkodtam is rajta, hogy
ez jó vagy nem. végtére még az is lehet, hogy pár szépen megkent
vajaskenyér miatt is lettem konyhasznob. ez azért nagy vívódás nekem,
vétkezés a számomra megkérdõjelezhetetlenül szent hatékonyság ellen.
|
