|
a gyümölcscentrifuga-ellenes nemzeti front részirűl
rövidített salátázás következik. a forrás az egészség házaként is
aposztrofált kfc, ahol hasonló állagú és ízű dolgot kapni zongoralakk
színű műanyagtégelyben. meg grandert, ami szimplán obey. ahogy írtam
semmi váratlan nem fog történni, hétköznapi nyers káposzta ízű étel
készül. kedvcsinálónak bizonyára megteszi.
elõször is termesztünk egy kilónyi almát, erjesztjük, többször
lepároljuk és végül elfogyasztjuk. ezzel a nehezén túl is vagyunk,
jöhet az önfeledt improvizációs experimentálás az izgalmasan éles
reszelõ körül.
egy kicsiny, 75 deka körüli káposztát az ikeás nagyobb lukú reszelõn
átpréselek. próbálom úgy forgatni, hogy a levelek sose szemben álljanak
az élekkel, így kevesebb hullik szét. a torzsa és közvetlen környezete
nem reszelõdik le.
persze valamennyi mégis széthullik, hanyagul összedarabolom.
a fent fotózott mennyiségbõl egy répa maradt ki, a hagymát relatíve
kicsi kockákra vágtam.
kicsi olivaolaj, szűk kanál almaecet vagy fél citrom leve, sok majonéz,
szűk kanálka mustár, púpos kiskanál méz, szűk csapott kanál só. hogy a
majonéz mellett van-e értelme az olajnak, az nyilván kérdéses, semmi
nem múlik rajta.
mivel ez majonézes sali, majonézbõl jó sok kell. nem lett túl guszta,
ez van.
mivel alapos kevergetés után még mindig nagyon semmi szósz nem
látszott, pánikszerűen túrni kezdtem a hűtõt. mivel találtam egy
kibontott 2 decis fõzõtejszínt ez került bele, egyébként valami
tejföllel jóárasodott volna.
nagyjából itt a vége, fogyasztható. a paprika csak azért került rá,
mert valami rossz nyelvek azt írták, hogy a kaliforniai típusú paprika
a paella fõ alkotóeleme (a paellát akkor írom meg, ha legalább hárman
kérik hszben. csalni nem ér). közben kiderült, hogy de abba mégsem
kell, így maradt meg a jóképességű darab dekornak.
mostmár csak a grandert kell rekonstruálni.
|
