|
a babona vagymi azt mondja, hogy amit szilveszterkor
csinál az ember, azt fogja csinálni egész évben. a mai nap tetteire
személy szerint kínosan igyekszem ügyelni. azzal kezdtem, hogy a
szokásosnál is késõbb bátorkodtam elhagyni a meleg dunna nyújtotta
biztos fedezéket. de felkeltem, és ezt már önmagában nem lenne rossz
biztosnak tudni az elkövetkezendõ 365 napra. kicsit kapart a torkom, de
ezt határtalan optimizmussal annak tudtam be, hogy ma még gyógyulni is
fogok. ami azóta igaznak is tűnik. pozitív jövõ ruley.
aztán leültem, végignéztem kit és mennyire sikerült megbotránkozatni
legutóbbi trollászkodásaimmal. próbáltam valamit írni, de elkerült az
ihlet. kicsit szomorkásan konstatáltam, hogy továbbra is inkább magamat
szórakoztatom a blogolással, kiemelkedõ művészeti értékű műveim
pártucat megnézéssel árválkodnak az internet végtelen óceánjában. nekem
továbbra is nagyon tetszenek, úgyhogy elkönyveltem, hogy a hiba
továbbra is más készülékekben van.
aztán megéheztem. mivel azonban a mai napot semmi kedvem nem volt már
konyhasznob vuduval tölteni, gondoltam bevetem az egyik titkos
fegyverem. a titkos fegyverek a penny marketben laknak, a bolt két
félét is kínál fogyasztásra. az egyik a "bistro" márkánál jóval
gazdaságosabb pizza-baguette (abból is a szalámis), a másik a helyiek
lelkivilágához sokkal közelebb álló mirelit parasztreggeli.
ez utóbbinak futottam neki hirtelen. a sebességre jellemzõ, hogy még
tiszta serpenyõt se vettem elõ. más kérdés, hogy a koszos serpenyõben
maradt tehén-pecsenyezsír már magában is olyan finom, hogy a kutya szó
szerint ugorva fekszik tõle, mikor kilátásába van helyezve jutalomfalat
gyanánt. ma azonban ezt bukta, neki maradt a vizezett virsli.
persze, az rtfm azt írja ezt teflonban illene elkövetni,
cserébe én nem
rakom teljes lángra és nem bánom, ha némi alkatrész kicsit lesül.
nagyjából így néz ki majdnem készen. lényeg, hogy a
szalonna kicsit
üveges legyen.
az alkalomra való tekintettel természetesen száraz,
palackban érlelt
habzó borral illik tálalni. egyes történelmi magyar pezsgõpincészetek
góréja és górénéje minden reggelt így kezd. esetleg nem a kitudja
mekkora palackban érlelt hungáriával, hanem mondjuk valami mégfincsibb
nyerspezsgõvel. volt szerencsém egyszer meglátogatni a budafoki
pincerendszert, inkluzíve világ egyik legnagyobb fahordója, de kötve
hiszem, hogy az ilyen tömegtermékek, mint az általunk favorizált nedű
szintén a 2 literes, egyenként forgatott üvegekben kezdni életét. ettõl
függetlenül nagyon szeretjük.
és bár tudom, hogy ez kicsit megkésett infó, de a tapasztalatból csak
javasolni tudom az édes charmant doux meg talisman okosságok lefolyóba
öntését, és ehelyett inkább feleannyi normálisabb száraz pezsgõ
elfogyasztását. amennyire ugyanis az édes tankpezsgõk velejárója az
erõs másnapi migrén, annyira nem lehet például a hungáriából annyit
inni, hogy másnap annak bármilyen érezhetõ nyoma legyen. kipróbáltam,
és köztudottan elég kitartó jószág vagyok.
most meg, hogy már reggeliztem, írtam is meg jól is
érzem magam
továbbállok a következõ napirendi pontra, ami a végtelen ideig legózás.
sajnos nem ezzel, mert ezt gyerkõc ownedolja. pedig még én kaptam
karácsonyra annyira sok évvel ezelõtt, amit ennyi pezsgõ után már nem
tudok megbízhatóan kiszámolni.
úgyhogy lassan inkább a másik vadonatúj kultzörgõt
választom, bár a
végigjátsztást már nem tudom garantálni.
a végén valszeg a rossz irányba és korlátozottan billegõ
műanyag
hintaló marad nekem a műfüvön, ami nagyjából összefoglalja a jövõ évben
várható világot is. optimistábban fogalmazva a bármekkora ütésbõl
visszaáll egyenesbe a jól szervezett rugók miatt, és amúgy is
elpusztíthatatlan. ez utóbbiakat kívánom mindenkinek, mert jövõre is
szükség lesz ezekre a tulajdonságokra.
...
így a sokadik pohár után merengve rájöttem, hogy az
egyik fontos
útravaló kimaradt eddig, amit pedig mindenképp meg akartam osztani ma.
ez pedig a pezsgõsüveg nyitása. vagy kezdjük még elõbb: a kezelésnél.
nem triviális, de a pezsgõsüveg dugójába nem jó belenézni, mert bár
csekély, mégis létezõ valószínűsége van annak, hogy az arcunkba durran.
ez a valószínűség nyilván a felrázás mértékével arányosan nõ, de rázás
nélkül is fennáll. nagyon ritka, de néha megtörténik, hiába a draut.
a nyitásnál a közhiedelemmel ellentétben nem az a királyság, hogy "hű,
mekkorát durrant" (és fele elfolyt...), hanem azt, mikor a lehetõ
leghalkabb szisszenés kíséri a dugó kivételét (lásd vendéglõben nem jó
vicc). tán videóban egyszerűbb lenne, de röviden leírom a folyamatot:
1. a pezsgõsüveget lerakjuk valami stabil helyre, ahol nem baj ha a
dugó esetleg kirepül.
2. lebontjuk a fóliát, drautot nem.
3. elforgatjuk az üveget, hogy a draut füle felénk nézzen.
4. jó erõsen rátenyerelünk a dugóra, lefelé nyomva a tenyerünk
közepével.
5. teljesen kitekerjük a fület, és a fül körbe menõ drautját mindenhol
kijjebb feszítjük (nagyobb karika lesz).
6. a nyomást megtartva a tenyerünket oldalra csúsztatjuk, hüvelyk- és
mutatóujjal továbbra is erõsen tartva a dugót.
7. az üveget megdöntjük kb. 70 fokban, hogy a benne lévõ folyadék
felülete maximális legyen. ezzel csökkentjük a kifutást (inkább
hűtetlen édes habzó bor szokása különbenis). itt már a kezünkben az
üveg, figyelünk, hogy itt se irányítsuk semmi értékes felé.
8. jobbra-balra piciket mozgatjuk a dugót, többi ujjunkkal a palackon
érezzük mekkora nyomás kell a lassú, miliméterenkénti kimozgatáshoz.
9. amikor a dugó már majdnem teljesen kint van, továbbra is befelé
nyomva tartva oldalra feszítjük kicsit. itt a megfelelõ pont gyakorlat
kérdése is, ha elsõre semmi nem történik mozdítunk rajta még egy milit
kifelé.
10. ha oldalra feszítéskor már megfelelõen kevés van a dugóból a
palackban, szépen csöndben elszelel a nyomás, mint mikor óvatosan
nyitunk egy bármilyen szénsavas flaskát.
enjoy felelõsséggel.
|
