lapanet | blog | konyhanyelven XXVI. - fagyi bicskával

hehe, jó viccelõdni ezen, pedig a sztori elég drámai. kis színesnek bizonyára elfér. szóval olvasgattam, hogy fagyit készíteni manapság mindenki tud, jelet ad a gépnek meg ez-az és tádá. tudomásul vettem, oké. aztán úgy alakult, hogy a feketeribizli bokorról már eléggé sok érett bogyó lógott, amivel valamit csinálni kellett.

nem tudom ki evett már feketeribizlit, talán a hányás ízű halls cukorka kapcsán derenghet, hogy ez a gyümölcs azért annyira nem finom elsõre-másodikra. mindenesetre kiderült, hogy 4-6 szemet egyszerre elrágicsázva a dolog egész vállalható, úgyhogy megtörtént az elsõ szüret.

nem vagyunk valami profik ebben, elég sok félérett, kicsi bogyeszt is leszedtem feleslegesen. gondoltam legyen a többibõl valami különlegesebb, hátha kis porcukorral meg tejszínnel fincsi lesz. az ötlet brilliáns volt, csak egy apró műveleti sorrendi hibát követtem el: elõször kevertem, utána fagyasztottam...

még morfondíroztam is elõtte, hogy ez majd ugye krémesre fagy mert úgy mutatták az interneten is. annyira beleéltem magam, hogy még kicsi tejszínt külön is megkevertem, hogy még habosabb legyen. hát, nem ezen múlt.

amikor elkezdtem "fagyizni", már látszott, hogy itt valami nem jó. a kanál úgy pattant le róla, hogy majdnem pofánvert. komoly erõvel vésve némi felületi karcolást még bele tudtam vinni az anyagba, de itt megálltunk.

behoztam a gazolós bicskát, ami az általam ismert legjobb hideg-vágó. ez vicces módon megállt benne, mint a cövek, gondoltam is magamban: no városbéli puhányok nyavalyások, így néz ki az igazi fagyi ahonnén én gyüttem.

azért a piszka már jobb hatással volt rá, lassan farigcsálva nagyjából használható méretűre lehetett műteni, hogy kanállal enni lehessen.

itt már a helyi szakértõk jelezték, hogy ó te kis butus, hát azt a fagyasztóból még negyed óránként ki kellett volna venni átturmixolni, míg hűl. al bácsikám szavai jutottak eszembe: "ha azt akarnám, hogy tudd mire gondolok, beszélnék hozzád."

legközelebb újra nekifutok...

level 2: vegyesfelvágott

a kis véresszájú, biztos gazdasszonytól örökölte.

65 deka.

elõször fagyaszt.
elõször fagyaszt.
elõször fagyaszt.
elõször fagyaszt.

cukor helyett méz ment bele, elõször csak egy fél kanálnyi, aztán még bõ egy.

annak ellenére, hogy még egy jedi is segített, elég necces volt ledarálni. a 600w phllips rendesen forró lett meg erõlködött szépen. 10-bõl 10 turmixgyártó ezt ajánlja... a jótállás lejárta utáni elsõ naptól minél gyakrabban.

finom, bár az extra mézzel még nem lett megkóstolva. mivel emulálószerem nincs, most a 10 percenként megkavar processz fut. egyelõre nem állt össze, de próbálkozik nagyon. fagyasztó külön köszöni a rendszeres vízpára-utánpótlást.

no, hát én kevergettem egy darabig becsülettel, aztán leszállt az éj, és megdermedt ez is elég szépen. mindenesetre finomnak finom nagyon, lehet nekifutok turmixgéppel átdarálni. mikor kicsit megovadt jól ehetõ.

level 3 "márpedig belõled fagyi lesz, ha beledöglesz is":

1 habtejszín és egy további szükséges teljszín lett összekeverve 2 dr. oetker habfixálóval. ezúttal csak szeder, nagyjából 60-80 deka, már fagyasztva van. nem vertem fel túl nagy habot technikai okokból, meg egyik tejszín is fõzõ volt... legalább 2 púpos kanál mézet is raktam bele. botmixerrel ledarálva a korábbihoz hasonlóan csúnya hangja volt.

aztán hagytam fagyasztóban hűlni, és kitaláltam, hogy a mixer tésztagyúró része majd milyen jól fellazítja a dermedõfélben lévõ krémet.

alapvetõen nem tévedtem nagyot, de a két tengely közötti távolság miatt ez meghagy még nagyobb darabokat. mivel nekem a mixer normál keverõtengelyei erõs lemezbõl vannak, lehet holnap még megpróbálom azzal átdolgozni.

annyi mindenesetre elmondható, hogy nagyon finom, és mostmár közelít a kellemesen fogyaszthatóhoz, akár hosszabb tárolással is. legközelebb két jól felvert habtejszín és 3 fixáló lesz a level. az már biztosan laza lesz, mint a rigalánc. színre meg ízre már most is alakul: