kezdõlap | home fel | up

lapanet | blog | szemét világ III.


változnak az idõk. a faluújság épp most deklarálta, hogy a vállakozó nyomására valószínűleg beszüntetik a szelektív szigetek működtetését. az ok nagyon egyszerű: a sok atomtudós gyakorlatilag válogatás nélkül dobálta bele a szemetet a konténerekbe. hozzá kell tenni, hogy az elszállítás gyakorisága is hagyott némi kívánnivalót maga után. gondolom nem egy ember vonta meg hanyagul a vállát és dobálta bele az általa gondosan szelektált hulladékot a teli helyett valamelyik másik konténerbe.

látva a helyi színvonalat (például a piros lámpa egyeseknek mackósajt) már meg sem lepõdök, mikor az alu üdítõs / sörösdoboz mellett a kutyakonzervek is belekerülnek a fekete dobozba. végülis még mindig értékelhetõbb határeset, mint a polisztirol idomokat láthatóan komoly fizikai munkával belepréselni a papíros konténerbe. gondolkodom rajta, hogy írok az önkormányzatnak, szerintem a fedél zárása az ilyen megcsúszások nagyrészét megelõzné. kíváncsi vagyok mennyien törõdnének bele és mennyien harcolnának a lyukak fizikai paramétereivel. mindegy, elméletileg lesz helyette háznál összeszedõs verzió. nos én mindenképpen támogatom, remélem tényleg megoldják.

evo

a kissé lelombozó bevezetõ után jó hírekkel is szolgálhatok. az itthoni hulladékkezelés pozitív változáson ment keresztül. Dexter nevű közterület-fenntartó ismerõsöm kedvenc szava járása az "evolve", ami egybevág egykori mentorom tanításával. õ mondta mindig, hogy fejlõdni nagyon egyszerű szabályok alapján is lehet. minden nap legyen egy picivel jobb, minden nap legyen valami picike újítás. ez abszolút vállalható módszer, egy-egy kicsi fejlesztés sikerélménye gyakran erõt ad más, nagyobb dolgokba belevágni. olyan meg nem nagyon van, hogy az ember nem talál valami fejlesztenivalót otthon. legyen az csak egy korábbi festés nyomainak levakarása egy félreesõ helyrõl vagy csak a régi ígéretnek végre megfelelve az aktuális szög beverése a falba.

márpedig frissen bevezetett technológiákat különösen jól lehet csiszolni, a szelektív hulladék-kezelés pedig pont ilyen. fontosnak tartom megjegyezni, hogy a fejlõdés nagyrészt szellemi munkát jelent, jelentõs processzoridõt kell rászánni. annál jobban üt a pozitív megerõsítés, ha pár perc alatt megvalósítható a korábban akár hosszú órák során kiagyalt megoldás. persze nem lehet csak úgy a semmibõl valamit kitalálni, mindenképpen szükség van meghatározott célokra. belegondolva e témakörben a cél a termékek hatásfokának maximálása, ez azonban annyira elvi megközelítés, hogy a mindennapok során nem értékelhetõ. valami megfoghatóbbra van szükség.

resist-reuse-reduce-recycle

az elõzõ részben már belekóstoltam a fenti alliteráció értelmezésébe, de fontosnak tartom újbóli felemlegetését, ugyanis a fejlõdés lépcsõfokainak nagyon szép elméleti alapot biztosít. magyarosítva a fentieket az alábbi teendõkrõl van szó:

ellenállás - újbóli használat - tömörítés - újrahasznosítás

szépen látható, hogy ezek az idõben is egymást követõ események fontosságuk szerint is csökkenõ tendenciát mutatnak. nézzük miért:

resist - ellenállás

a legfontosabb módszertani elem a fogyasztói társadalom fenntarthatatlanságának felismerése és támogatásának legalább részben történõ megvonása. egyszerűbben kifejezve ne vásárolj. persze ez önmagában nehezen értelmezhetõ, de belegondolva mégsem. az ún. nyugati civilizáció tagjaként mindannyian természetesnek vesszük, hogy az ipar bõségesen ellát minket minden szükséges dologgal, valamint ezen felül mondjuk ennél 2 nagyságrenddel több látens szükségletet kielégítõ jószággal. nem könnyű semmire sem nemet mondani, pláne ha az egész rendszer az ész nélküli fogyasztás törvényszerűségét hangsúlyozza.



i am very civilized

(forrás - szép konzumálós grafikonnal)


ennek elvi alapot adva könnyen végiggondolható, hogy még az energiatakarékos eszközök is hamisak, mint a minden másnap enni kapó kuvasz. nem hiszem, hogy a fogyasztás által okozott problémákat más dolgok fogyasztásával meg lehet oldani. minden, amit gyártunk, minden ipari teljesítmény káros hatások beláthatatlan sorozatát ontja magából. érdemes ez ügyben megtekinteni a what a way to go című filmet, valamint a talán még vizuálisabb "ancient futures - learning from ladakh" dokumentarista alkotást. a filmek megtalálhatók az internet sötét oldalán, az utóbbihoz nincs magyar szöveg. de elég akár az itt található brilliáns képregény elsõ pár oldalát elolvasgatni. hozzáteszem a lentebb található kommentek is fejükön találják az ipari termelést.

persze még mindig csak a számat tépem, de nem írtam le milyen formában mutatok jó példát az utat járni akaróknak. az õsközösségtõl hihetetlenül messze vagyunk, én meg pont annyira vagyok gyarló, mint bárki más. mindenesetre erõsödik bennem az önfenntartás iránti igény, sok gondolatom e körül forog. emellett igyekszem megálljt parancsolni magamnak pl. játékkonzol vagy elektronyos kapunyitó témájában. ezek mellett tapasztalataim szerint minden nap van legalább egy olyan felesleges dolog, amit egy kis önmegtartóztatással ártalmatlaníthatunk. nincs annál tökéletesebb hulladék-kezelés, mint a megelõzés. mikor pedig nincs más választás igyekszem minõségi, tartós eszközöket beszerezni, egyre nagyobb részben használtan az internetrõl. ezzel pedig el is érkeztünk a következõ direktívához:

reuse - újbóli használat

az újbóli használatot két részre lehet osztani: egyrészt uraságról levetett holmik tovább használatáról, másrészt az általunk eredeti funkciójában elhasznált jószágok a késõbbi felhasználás reményében történõ megtartásáról van szó. az elsõ módszer röviden azt jelenti, hogy amit csak lehet érdemes a használtpiacról vásárolni. a használtpiac érdekes hely, több szempontból is. nagyobb arányban fordulnak elõ tartósabb dolgok, fõként mivel az öregebb dolgok átlagosan nagyobb élettartamra voltak tervezve, így kiszolgálhatnak több gazdát is.

persze mit sem ér az egész, mikor az ember újszerűre cserélné a tartósságáról azóta elhíresült bakancsát. az internetes aukció ugyanis koncentált piac, jóval reálisabb - és egyben magasabb - árakkal. persze a magasabb ár relatív, ha az ember biztos lehet a termékben. ezzel együtt jár az ilyen elhíresült termékek piacának kínálati jellege; sosem lehet tudni mikor kínálnak újra 41-es bakancsot ahelyett, aminél Hans az utolsó 10 másodpercben túllicitált 1 euroval. külön érdekes lesz látni az aukciók tündöklését a válság mélyülésével.

még a harcolós árverésnél is izgalmasabb azonban az újrahasznosítás kivitelezése. csakúgy, mint a hulladék megfelelõ kezelésénél, a lomok szelektív gyűjtésénél is hamar logisztikai problémák tornyosulnak az ember elõtt. akár hulladék akár lom, a dolgoknak megfelelõ helyet és megfelelõ edényzetet kell találni. fõként igaz ez az utóbbi esetében, ahol bizonytalan a tárolás idõtartama. mivel ismerek embereket, akik láttak már raktározási rendszereket úgy gondoltam jól jöhet egy általánosan alkalmazható technológia.



gev me all ya lovin

tekintve, hogy a késõbbiekben egy külön írás keretében szándékozom részletezni a zöldségesláda-rendszert, itt csak a téma szempontjából releváns részletekre térek ki. az ún gev láda egy erõs, szabványos méretű edényzet, anyaga polietilén. a fõ attrakció, hogy tematikus rendszer kialakítása mellett igen magas dolog / köbméter mutatóval rendelkezõ tárolási rendszert képez. álljon itt pár ládafelirat, mondhatni kedvcsinálónak:

-alu
-vas
-inox
-fa
-műanyag
-újság
-fólia
-zsák
-zacsi
-kötõanyag (spárgától ragasztóig)
-üveg (zárható tetejű üvegek, pl. szószos, befõttes)
-hazmat (fáradt olaj, öreg akksi, használt gépzsír...)
-sörkol (üres konzervdobozok)



sörkollektor

-recyc (ps műanyag, cd, izzó, tetra pak, elemek...)



ps hegyek

a többi felirat nagyjából elolvasható a fentebbi fotóról. hozzáteszem, az egy régi kép; a nagy elégedettséggel használt rendszer azóta sok új ládával és ládafiával bõvült. a kiépítéskor egyetlen szabály van: mindent ezekbe kell rakni, amik beleférnek és nem esnek ki a réseken. innentõl a jószágok összetétele határozza meg a ládák feliratait.

talán belátható a rendszer hasznossága, ha a feháborító mennyiségű reklámújságot nem kidobálja az ember, hanem egy 500 forintos ládában gyűjti. persze egyes helyeken ezt a kérdéskört a "resist" keretén belül egy 0,25 eurós telefonhívással megelõzték:



köszönjük, nem kérünk.

és mit csinál az ember azzal az ötvenhárom újsággal? amit akar. nehéz elõre megmondani, hogy mire jók ezek a dolgok. leírok inkább pár konkrét példát, melyek mindegyike a fentebb vázolt kis lépések egyikeként valósult meg:

-a söröskupakokat akkor kezdtem a jobb zsebembe gyűjteni, amikor a már működõ szelektálás mellett figyelni kezdtem mi kerül még így is a normál konyhai kukába. a jobb zsebbõl ezek azóta minden esetben a "vas 3" ládába vándorolnak. eleim példamutató módon kupakokat használtak a 150-es szögek alátéteként, amivel a pajtatetõ hullámpalája van a gerendákhoz rögzítve. a jobb zseb fixációja általi rutin hasznos lehet a sör által okozott, nagy ügyességet és koncentrációt igénylõ helyzetekben. az addigra jellemzõen nagyobb mennyiségű kupak csörög is, így könnyebben megtalálni a helyes oldalt.

-a kolbászvégek spárgáit akkor kezdtem el gyűjteni mikor rájöttem, hogy a kenderkötél sokkal értékesebb és fenntarthatóbb, mint a műanyag utánzatok. jellemzõen pedig úgyis csak rövidke kell az átlagos kötözési műveletekhez.

-csakúgy mint műanyag húzózárból, amely bár ránézésre nem használható újra, közvetlenül a csatlakozás alatt elvágva még jól jön késõbb, a korábbinál kisebb átmérõjű kötésekhez.

-a céges dell pc-k csomagolása hatalmas mennyiségű felesleges zárható tasakot tartalmaz, minden kábel külön van csomagolva. az idegesítõ apróságot némiképp ellentételezi, hogy egyébként egész becsületesen rajta vannak az újrahasznosítós kódok a csomagolás egyes darabjain.



mind megvagytok

a zacsik gyűjtéséhez nagy segítségemre voltak zone és tana kollégák, akik példásan kitartottak paranormáim mellett a befoglaló csomagolások szelektív kezelésében is. beleértem ebbe a szívbõl utált barna ragasztószalagok dobozokról történõ eltávolítását (a vegytisztaság érdekében). pár papírdobozt azért megtartottunk és kísérleti jelleggel bevezettük a cégnél a hulladék-kezelést papír és műanyag ízesítéssel.

-a példákhoz visszakanyarodva: hogy mit fogok csinálni a hálós narancsok fémkapcsaival, arról fogalmam sincs. eddig úgyis levagdostam õket a műanyag vegytisztán kezelése okán. a kapocs a műanyag háló végeit szorongatva a normál szemetesben landolt. nem volt nagy ügy belátni, hogy a kapcsokat kicsit szétfeszítve a teljes háló "megmenthetõ", és még két fémkapcsom is marad arra az esetre, ha valamikor nem tudnék mirõl blogolni. persze vannak más megoldások is:



full plastic jacket

felmerül a kérdés, hogy miért nem lédig vásárolom a narancsot és a fokhagymát. csak a fokhagymára van kész válaszom: ott és akkor csak ez volt elég nagy, grillezhetõ méretben. és ha már így esett, miért nem rakom el a hálót is? mivel magyarázom majd lustaságom leendõ gyermekeimnek, akikre ezeket hagyom:



hagyaték műanyagból

hagyaték papírból

és ez még mindig a szemét felsõ tízezre. mérhetetlen bűneinkben hatalmas potenciál rejlik tehát, a legtöbb esetben csak egy kis idõt kell szánni a napi teendõk alaposabb megtervezésére. hiszen a lédig is hamis, ha az ember a boltban tép hozzá nájlontasakot. persze a bölcs szavak ellenére egy kezemen meg tudom számolni, hányszor jutott eszembe kicsi zacsit vinni magammal az (egyébként eseti jellegű) zsömlevásárláshoz. nem baj, kicsi lépés is lépés.

példák megint

ismét kis termékbemutatót tartogatok az írás végére, pro és kontra megoldásokkal. kezdjük a kedvenc matricázós témakörömnél, ami mindmáig megoldhatatlan probléma egyes termékeknél. másoknál meg nem.



egyik nem jött le

persze-persze, más alapanyaggal könnyű villogni. de akkor ezt hogyé?



magbaváló

no nem mintha annyival beljebb lennék azzal, hogy matricátlan ps szutykot gyűjtögetek a pandorás gev-szelencémben. nem tudom, hogy a polisztirén valamiféle fix származéka-e a többi műanyag elõállításának, de megkímélhetnének tõle. tejfölösdobozokkal még szigetelni sem tudok, bár ez a pc-k dobozaiból nyert polisztirol idomokkal sem lesz egyszerű. bezzeg olyan harmadik világbeli országokban, mint Japán még polisztirolra se futja:



polipropilsztirol

polipropilsztirol close-up

na ilyet is csak egyszer láttam, szóval nem kell megijedni hogy eláraszt minket a sárga konténerrel kezelhetõ csomagolás. különbenis annyira jó már nekünk, hogy konténer se kell. szólsz neki, és elbomlik magától, rá van írva:



de tényleg ehetõ

namost az egy dolog, hogy ezt ugyanaz a csapat ontja magából tonnaszám, amelyik sötétkék táskát árul "nagy zöld táska" felirattal. egy másik dolog, hogy az még mindig üdvözlendõbb, hiszen többször használható. de kérdem én, valóban lebomlik a táska? mi lenne, ha csinálnék egy külön kis komposztot ilyen táskákból? megenné az ezen nevelkedett paradicsomot, aki ilyeneket ír rá? kék csíkos, piros és zöld festékek inkluzíve? én nem, köszönöm. de pánikra semmi ok, ez csak egy 51. ok a tagadós listán ugyebár. kérem fogyasszanak tovább, nincs itt semmi látnivaló.

aztán mások szemérmesebbek, nem merik kirakni a nyilacskás plecsnit a csomagolásra. pedig legalább egy "7 (other)" vagy egy "999 (legalább olyan durva cucc, mint a tetra pak)" elférne szerintem. csak hogy tudja a gyökér hogy nem nyert, ha már veszi a fáradságot és próbálja felelõsségel kiválasztani a megfelelõ szemetes dobozt.



sehol sem talállak

végül jöjjön a kedvencem. a cég, aki eddig képes volt masszív alumínium szennyezés nélkül instant kávét készíteni, mostanra feladni látszik a küzdelmet. dehát Clooney úr is ezt issza, meg milyen egyszerű már ezzel kávét fõzni.



nem is látod a kávét

itt se

persze az õrölt kávé vákuumcsomija is megér egy misét, és azon se nagyon van "7 (other)" pöcsét. pedig az lenne a legkevesebb, mi adható.