változnak az idõk. a faluújság épp most deklarálta,
hogy a vállakozó nyomására valószínűleg beszüntetik a szelektív
szigetek működtetését. az ok nagyon egyszerű: a sok atomtudós
gyakorlatilag válogatás nélkül dobálta bele a szemetet a konténerekbe.
hozzá kell tenni, hogy az elszállítás gyakorisága is hagyott némi
kívánnivalót maga után. gondolom nem egy ember vonta meg hanyagul a
vállát és dobálta bele az általa gondosan szelektált hulladékot a teli
helyett valamelyik másik konténerbe.
látva a helyi színvonalat (például a piros lámpa egyeseknek mackósajt)
már meg sem lepõdök, mikor az alu üdítõs / sörösdoboz mellett a
kutyakonzervek is belekerülnek a fekete dobozba. végülis még mindig
értékelhetõbb határeset, mint a polisztirol idomokat láthatóan komoly
fizikai munkával belepréselni a papíros konténerbe. gondolkodom rajta,
hogy írok az önkormányzatnak, szerintem a fedél zárása az ilyen
megcsúszások nagyrészét megelõzné. kíváncsi vagyok mennyien törõdnének
bele és mennyien harcolnának a lyukak fizikai
paramétereivel. mindegy, elméletileg lesz helyette háznál
összeszedõs verzió. nos én mindenképpen támogatom, remélem tényleg
megoldják.
evo
a kissé lelombozó bevezetõ után jó hírekkel is szolgálhatok. az itthoni
hulladékkezelés pozitív változáson ment keresztül. Dexter nevű
közterület-fenntartó ismerõsöm kedvenc szava járása az "evolve", ami
egybevág egykori mentorom tanításával. õ mondta mindig, hogy fejlõdni
nagyon egyszerű szabályok alapján is lehet. minden nap legyen egy
picivel jobb, minden nap legyen valami picike újítás. ez abszolút
vállalható módszer, egy-egy kicsi fejlesztés sikerélménye gyakran erõt
ad más, nagyobb dolgokba belevágni. olyan meg nem nagyon van, hogy az
ember nem talál valami fejlesztenivalót otthon. legyen az csak egy
korábbi festés nyomainak levakarása egy félreesõ helyrõl vagy csak a
régi ígéretnek végre megfelelve az aktuális szög beverése a falba.
márpedig frissen bevezetett technológiákat különösen jól lehet
csiszolni, a szelektív hulladék-kezelés pedig pont ilyen. fontosnak
tartom megjegyezni, hogy a fejlõdés nagyrészt szellemi munkát jelent,
jelentõs processzoridõt kell rászánni. annál jobban üt a pozitív
megerõsítés, ha pár perc alatt megvalósítható a korábban akár hosszú
órák során kiagyalt megoldás. persze nem lehet csak úgy a semmibõl
valamit kitalálni, mindenképpen szükség van meghatározott célokra.
belegondolva e témakörben a cél a termékek hatásfokának maximálása, ez
azonban annyira elvi megközelítés, hogy a mindennapok során nem
értékelhetõ. valami megfoghatóbbra van szükség.
resist-reuse-reduce-recycle
az elõzõ részben már belekóstoltam a fenti alliteráció értelmezésébe,
de fontosnak tartom újbóli felemlegetését, ugyanis a fejlõdés
lépcsõfokainak nagyon szép elméleti alapot biztosít. magyarosítva a
fentieket az alábbi teendõkrõl van szó:
ellenállás - újbóli használat - tömörítés - újrahasznosítás
szépen látható, hogy ezek az idõben is egymást követõ események
fontosságuk szerint is csökkenõ tendenciát mutatnak. nézzük miért:
resist - ellenállás
a legfontosabb módszertani elem a fogyasztói társadalom
fenntarthatatlanságának felismerése és támogatásának legalább részben
történõ megvonása. egyszerűbben kifejezve ne vásárolj. persze ez
önmagában nehezen értelmezhetõ, de belegondolva mégsem. az ún. nyugati
civilizáció tagjaként mindannyian természetesnek vesszük, hogy az ipar
bõségesen ellát minket minden szükséges dologgal, valamint ezen felül
mondjuk ennél 2 nagyságrenddel több látens szükségletet kielégítõ
jószággal. nem könnyű semmire sem nemet mondani, pláne ha az egész
rendszer az ész nélküli fogyasztás törvényszerűségét hangsúlyozza.
(forrás
- szép konzumálós grafikonnal)
ennek elvi alapot adva könnyen végiggondolható, hogy még az
energiatakarékos eszközök is hamisak, mint a minden másnap enni kapó
kuvasz. nem hiszem, hogy a fogyasztás által okozott problémákat más
dolgok fogyasztásával meg lehet oldani. minden, amit gyártunk, minden
ipari teljesítmény káros hatások beláthatatlan sorozatát ontja magából.
érdemes ez ügyben megtekinteni a what a way to go című
filmet, valamint a talán még vizuálisabb "ancient futures - learning
from ladakh" dokumentarista alkotást. a filmek megtalálhatók az
internet sötét oldalán, az utóbbihoz nincs magyar szöveg. de elég akár
az itt található
brilliáns képregény elsõ pár oldalát elolvasgatni. hozzáteszem a
lentebb található kommentek is fejükön találják az ipari termelést.
persze még mindig csak a számat tépem, de nem írtam le milyen formában
mutatok jó példát az utat járni akaróknak. az õsközösségtõl
hihetetlenül messze vagyunk, én meg pont annyira vagyok gyarló, mint
bárki más. mindenesetre erõsödik bennem az önfenntartás iránti igény,
sok gondolatom e körül forog. emellett igyekszem megálljt parancsolni
magamnak pl. játékkonzol vagy elektronyos kapunyitó témájában. ezek
mellett tapasztalataim szerint minden nap van legalább egy olyan
felesleges dolog, amit egy kis önmegtartóztatással ártalmatlaníthatunk.
nincs annál tökéletesebb hulladék-kezelés, mint a megelõzés. mikor
pedig nincs más választás igyekszem minõségi, tartós eszközöket
beszerezni, egyre nagyobb részben használtan az internetrõl. ezzel
pedig el is érkeztünk a következõ direktívához:
reuse - újbóli használat
az újbóli használatot két részre lehet osztani: egyrészt uraságról
levetett holmik tovább használatáról, másrészt az általunk eredeti
funkciójában elhasznált jószágok a késõbbi felhasználás reményében
történõ megtartásáról van szó. az elsõ módszer röviden azt jelenti,
hogy amit csak lehet érdemes a használtpiacról vásárolni. a
használtpiac érdekes hely, több szempontból is. nagyobb arányban
fordulnak elõ tartósabb dolgok, fõként mivel az öregebb dolgok
átlagosan nagyobb élettartamra voltak tervezve, így kiszolgálhatnak
több gazdát is.
persze mit sem ér az egész, mikor az ember újszerűre cserélné a
tartósságáról azóta elhíresült bakancsát. az internetes aukció ugyanis
koncentált piac, jóval reálisabb - és egyben magasabb - árakkal. persze
a magasabb ár relatív, ha az ember biztos lehet a termékben. ezzel
együtt jár az ilyen elhíresült termékek piacának kínálati jellege;
sosem lehet tudni mikor kínálnak újra 41-es bakancsot ahelyett, aminél
Hans az utolsó 10 másodpercben túllicitált 1 euroval. külön érdekes
lesz látni az aukciók tündöklését a válság mélyülésével.
még a harcolós árverésnél is izgalmasabb azonban az újrahasznosítás
kivitelezése. csakúgy, mint a hulladék megfelelõ kezelésénél, a lomok
szelektív gyűjtésénél is hamar logisztikai problémák tornyosulnak az
ember elõtt. akár hulladék akár lom, a dolgoknak megfelelõ helyet és
megfelelõ edényzetet kell találni. fõként igaz ez az utóbbi esetében,
ahol bizonytalan a tárolás idõtartama. mivel ismerek embereket, akik
láttak már raktározási rendszereket úgy gondoltam jól jöhet egy
általánosan alkalmazható technológia.
tekintve, hogy a késõbbiekben egy külön írás keretében szándékozom
részletezni a zöldségesláda-rendszert, itt csak a téma szempontjából
releváns részletekre térek ki. az ún gev láda egy erõs, szabványos
méretű edényzet, anyaga polietilén. a fõ attrakció, hogy tematikus
rendszer kialakítása mellett igen magas dolog / köbméter mutatóval
rendelkezõ tárolási rendszert képez. álljon itt pár ládafelirat,
mondhatni kedvcsinálónak:
-alu
-vas
-inox
-fa
-műanyag
-újság
-fólia
-zsák
-zacsi
-kötõanyag (spárgától ragasztóig)
-üveg (zárható tetejű üvegek, pl. szószos, befõttes)
-hazmat (fáradt olaj, öreg akksi, használt gépzsír...)
-sörkol (üres konzervdobozok)
-recyc (ps műanyag, cd, izzó, tetra pak, elemek...)
a többi felirat nagyjából elolvasható a fentebbi fotóról. hozzáteszem,
az egy régi kép; a nagy elégedettséggel használt rendszer azóta sok új
ládával és ládafiával bõvült. a kiépítéskor egyetlen szabály van:
mindent ezekbe kell rakni, amik beleférnek és nem esnek ki a réseken.
innentõl a jószágok összetétele határozza meg a ládák feliratait.
talán belátható a rendszer hasznossága, ha a feháborító mennyiségű
reklámújságot nem kidobálja az ember, hanem egy 500 forintos ládában
gyűjti. persze egyes helyeken ezt a kérdéskört a "resist" keretén belül
egy 0,25 eurós telefonhívással megelõzték:
és mit csinál az ember azzal az ötvenhárom újsággal? amit akar. nehéz
elõre megmondani, hogy mire jók ezek a dolgok. leírok inkább pár
konkrét példát, melyek mindegyike a fentebb vázolt kis lépések
egyikeként valósult meg:
-a söröskupakokat akkor kezdtem a jobb zsebembe gyűjteni, amikor a már
működõ szelektálás mellett figyelni kezdtem mi kerül még így is a
normál konyhai kukába. a jobb zsebbõl ezek azóta minden esetben a "vas
3" ládába vándorolnak. eleim példamutató módon kupakokat használtak a
150-es szögek alátéteként, amivel a pajtatetõ hullámpalája van a
gerendákhoz rögzítve. a jobb zseb fixációja általi rutin hasznos lehet
a sör által okozott, nagy ügyességet és koncentrációt igénylõ
helyzetekben. az addigra jellemzõen nagyobb mennyiségű kupak csörög is,
így könnyebben megtalálni a helyes oldalt.
-a kolbászvégek spárgáit akkor kezdtem el gyűjteni mikor rájöttem, hogy
a kenderkötél sokkal értékesebb és fenntarthatóbb, mint a műanyag
utánzatok. jellemzõen pedig úgyis csak rövidke kell az átlagos kötözési
műveletekhez.
-csakúgy mint műanyag húzózárból, amely bár ránézésre nem használható
újra, közvetlenül a csatlakozás alatt elvágva még jól jön késõbb, a
korábbinál kisebb átmérõjű kötésekhez.
-a céges dell pc-k csomagolása hatalmas mennyiségű felesleges zárható
tasakot tartalmaz, minden kábel külön van csomagolva. az idegesítõ
apróságot némiképp ellentételezi, hogy egyébként egész becsületesen
rajta vannak az újrahasznosítós kódok a csomagolás egyes darabjain.
a zacsik gyűjtéséhez nagy segítségemre voltak zone és tana kollégák,
akik példásan kitartottak paranormáim mellett a befoglaló csomagolások
szelektív kezelésében is. beleértem ebbe a szívbõl utált barna
ragasztószalagok dobozokról történõ eltávolítását (a vegytisztaság
érdekében). pár papírdobozt azért megtartottunk és kísérleti jelleggel
bevezettük a cégnél a hulladék-kezelést papír
és műanyag
ízesítéssel.
-a példákhoz visszakanyarodva: hogy mit fogok csinálni a hálós
narancsok fémkapcsaival, arról fogalmam sincs. eddig úgyis levagdostam
õket a műanyag vegytisztán kezelése okán. a kapocs a műanyag háló
végeit szorongatva a normál szemetesben landolt. nem volt nagy ügy
belátni, hogy a kapcsokat kicsit szétfeszítve a teljes háló
"megmenthetõ", és még két fémkapcsom is marad arra az esetre, ha
valamikor nem tudnék mirõl blogolni. persze vannak más megoldások is:
felmerül a kérdés, hogy miért nem lédig vásárolom a narancsot és a
fokhagymát. csak a fokhagymára van kész válaszom: ott és akkor csak ez
volt elég nagy, grillezhetõ méretben. és ha már így esett, miért nem
rakom el a hálót is? mivel magyarázom majd lustaságom leendõ
gyermekeimnek, akikre ezeket hagyom:
és ez még mindig a szemét felsõ tízezre. mérhetetlen bűneinkben
hatalmas potenciál rejlik tehát, a legtöbb esetben csak egy kis idõt
kell szánni a napi teendõk alaposabb megtervezésére. hiszen a lédig is
hamis, ha az ember a boltban tép hozzá nájlontasakot. persze a bölcs
szavak ellenére egy kezemen meg tudom számolni, hányszor jutott eszembe
kicsi zacsit vinni magammal az (egyébként eseti jellegű)
zsömlevásárláshoz. nem baj, kicsi lépés is lépés.
példák megint
ismét kis termékbemutatót tartogatok az írás végére, pro és kontra
megoldásokkal. kezdjük a kedvenc matricázós témakörömnél, ami mindmáig
megoldhatatlan probléma egyes termékeknél. másoknál meg nem.
persze-persze, más alapanyaggal könnyű villogni. de akkor ezt hogyé?
no nem mintha annyival beljebb lennék azzal, hogy matricátlan ps
szutykot gyűjtögetek a pandorás gev-szelencémben. nem tudom, hogy a
polisztirén valamiféle fix származéka-e a többi műanyag elõállításának,
de megkímélhetnének tõle. tejfölösdobozokkal még szigetelni sem tudok,
bár ez a pc-k dobozaiból nyert polisztirol idomokkal sem lesz egyszerű.
bezzeg olyan harmadik világbeli országokban, mint Japán még
polisztirolra se futja:
na ilyet is csak egyszer láttam, szóval nem kell megijedni hogy
eláraszt minket a sárga konténerrel kezelhetõ csomagolás. különbenis
annyira jó már nekünk, hogy konténer se kell. szólsz neki, és elbomlik
magától, rá van írva:
namost az egy dolog, hogy ezt ugyanaz a csapat ontja magából tonnaszám,
amelyik sötétkék táskát árul "nagy zöld táska" felirattal. egy másik
dolog, hogy az még mindig üdvözlendõbb, hiszen többször használható. de
kérdem én, valóban lebomlik a táska? mi lenne, ha csinálnék egy külön
kis komposztot ilyen táskákból? megenné az ezen nevelkedett
paradicsomot, aki ilyeneket ír rá? kék csíkos, piros és zöld festékek
inkluzíve? én nem, köszönöm. de pánikra semmi ok, ez csak egy 51. ok a
tagadós listán ugyebár. kérem fogyasszanak tovább, nincs itt semmi
látnivaló.
aztán mások szemérmesebbek, nem merik kirakni a nyilacskás plecsnit a
csomagolásra. pedig legalább egy "7 (other)" vagy egy "999 (legalább
olyan durva cucc, mint a tetra pak)" elférne szerintem. csak hogy tudja
a gyökér hogy nem nyert, ha már veszi a fáradságot és próbálja
felelõsségel kiválasztani a megfelelõ szemetes dobozt.
végül jöjjön a kedvencem. a cég, aki eddig képes volt masszív alumínium
szennyezés nélkül instant kávét készíteni, mostanra feladni látszik a
küzdelmet. dehát Clooney úr is ezt issza, meg milyen egyszerű már ezzel
kávét fõzni.
persze az õrölt kávé vákuumcsomija is megér egy misét, és azon se
nagyon van "7 (other)" pöcsét. pedig az lenne a legkevesebb, mi adható.
|
