szemét világ... ...de szerintem csak saját magunk
tehetünk ez ellen valamit. nagyon örültem, mikor megérkeztek kis
falunkba a színes hulladékdoboz szigetek; lelkesedéssel töltött el,
hogy tényleg meg lehet csinálni a szelektív gyűjtést. zsengeifjú
koromtól fogva foglalkoztam a környezetvédelemmel, de nem hittem abban,
hogy itt a balkán szélén is lesz egyszer lehetõség érdemben és
megfelelõ volumenben tenni valamit a szeméthegyek ellen. persze jöhet
az ellentábor az ''úgyis egy kocsira hányják'' szöveggel, de ez engem
õszintén hidegen hagy, én a saját házam táját rendbe raktam. röviden
bemutatom hogyan:
az infrastruktúra a szigetekkel tehát mára adott lett, de hiányérzetem
volt. hiába neveztem ki a kamrában egy nagy dobozt papírgyűjtésre és
hiába dobáltam a konténerbe az évek óta gyűjtögetett dobozokat
(háztartási gépek), ezek az akciók nagyrészt eseti jellegűek voltak.
régóta érlelõdött bennem, hogy megoldom a hiányzó láncszem problémáját
és bevezetem szerény hajlékomban a szelektív hulladékgyűjtést.
nézelõdtem erre-arra, de szomorúan kellett tapasztalnom, hogy még az
általam némiképp példaértékűnek tekintett svéd bútorboltban sincs
elõregyártott megoldás. persze van praktik nevű kis szemetes, de
egyébként a boltban a hulladékgyűjtõ szigetek mind egyedi,
forgácslapból tákolt dobozok. mondjuk elvártam volna valami ennél
kreatívabb megoldást, leginkább olyat amit meg is lehet vásárolni.
egyik nap aztán pontot tettem az ügy végére, és megszületett a kuka v1:
(a dobozban rejlõ nagy értékű, újrahasznosítható anyagok miatt a
fotózás erejéig õrmacskákat kellett felfogadnom...)
a konyha kialakítása jelenleg nem végleges, ezért nem sokat szõröztem a
dizájnnal, a funkcionalitásra helyeztem a hangsúlyt (és arra, hogy az
eszköz beférjen a hűtõ és a szekrény közötti adott helyre). látható,
hogy 6 db A4 irodai papír kartondoboza került összeillesztésre, ennek
szélessége pont megfelelõ volt. kapott kintrõl-bentrõl egy kis
powertape-et (ha valaki látott már dolgokat tõlem az talán nem
csodálkozik...) meg egy pár tűzõgépkapcsot. teljes magasságában szét
van osztva egy kisebb és egy nagyobb részre. nagyjából ennyi a
fícsörlista.
és hogy mik a tapasztalatok? istenkirály érzés, de komolyan. kb. ahhoz
hasonlítanám, amikor ''lélekben megtisztulva'' elfordultam a
kalózszoftverektõl. jó érzés tudni, hogy helyesen cselekszem és hogy
részemrõl megteszem a szükségest ahhoz, hogy jobb legyen ennek a
szerencsétlen bolygónak. ez elég elrugaszkodottnak hangzik, de - és itt
érkeztem el eme írás lényegéhez - mindenkit csak bátorítani tudok az
otthoni szelektív hulladékgyűjtésre. hatalmas dolognak érzem például az
olyan apróságokat, hogy húzom a számat ha értetlenül van csomagolva
valami (pl. papper matrica vmi műanyag csomagoláson). no nem biztos,
hogy mostantól csomagolástudatosan fogok vásárolni, de mivel ''ez most
melyikbe dobjam'' során mindenképpen és rendszeresen találkozom a
problémával, lehet agyalni rajta.
kicsit gyakorlatiasabbra véve a figurát ugye a kisebb rekeszbe megy a
műanyag, a nagyobba a papper. nagyjából egyszerre telnek meg, ilyenkor
najlonzsák elõvesz - átpakol / átönt - elmegy szigethez - bedobál -
najlonzsák összehajtva hazavisz - örül. az old school szemét mennyisége
gyakorlatilag harmada lett az eddiginek. itt azért megemlítem, hogy a
csapvíz gyanús szaga miatt flaskás vízen élünk, a flaska relatíve sokat
nyom a műanyag részben.
a számomra legkedvesebb dolgot a végére hagytam: tündér gazdasszonyom
válasza anno mindössze egy mosoly volt, mikor meglátta kis tákolmányom.
nem volt ''nehogymá'' meg ilyenek. ma elárulta, hogy már a munkahelyén
is szelektíven gyűjt dolgokat, amennyire ott lehetõsége van rá. egy
bölcs mondatban foglalta össze az elmúlt két hónapot:
''igazából rájöttem, hogy
ez tök természetes és csak szokás kérdése az egész...''
|
