legkésõbb a korábban már említett elsõ vízdíj
kifizetését követõen rájön az ember, hogy vezetékes vízrõl a
talpalatnyinál nagyobb zöldfelületek locsolása gazdasági öngyilkosság.
a napi fél órás üzem nagyságrendileg 6-10.000 huf közötti összegbe
kerül a fél éves szezon minden hónapjában. ezen hotfix jelleggel
segíthet egy külön vízóra felszerelése, így legalább a csatornadíjat
megspórolja az ember, ami egyébként furcsamód többe kerül mint maga a
víz.
akár a föld alá is
a fenti összeget felezve kalkulálható havi 1.500-2.500 pénz azonban még
mindig rettentõ sok, gazdaságos megoldást csak a kút jelenthet. persze
az ember elõtte végigjárja a különbözõ esõvízgyűjtõ rendszerek
szövevényes világát is, de akit a belépõszint 6 számjegyhez közelítõ
költsége még nem riaszt el, azt talán az ország csapadékeloszlási
térképe már józanságra inti. természetesen lehet értelmes rendszert
építeni, de komolyabb mennyiségű víz egy átlagos, mondjuk 100m2
felületű tetõrõl biztosan nem jön össze. az ereszeken alkalmanként
lezúduló nagy mennyiségű csapadékvíz persze értékes, csak nem a
házfalak tövében.
részemrõl ezt a vizet jobb híján a fűre vezetem ki. a fenti rácsos
műanyag összefolyó alkalmatosságba a normál pvc csövön, a föld alatt
vannak bekötve az ereszcsatornák. két ilyenem van, egyiknél egy gyári,
2m draincsõ vezeti el a vizet. a fent is láthatónál azonban
egyszerűsítettem, így annak aljába elõször sarokcsiszolóval csíkokat
vágtam, majd az egész rácsot egy geotextil burkon belüli, kb.
festékesvödörnyi kavicságyba raktam.
a működési elv egyszerű: az esõvíz az 1-2% esésű pvc csöveken eljut az
eresztõl az összefolyóig, majd elszivárog. felhõszakadáskor az
elszivárogni nem tudott mennyiség egyfajta buffer overflow
mechanizmussal a fűre ömlik. kicsit félek a draincsõtõl, mert a
relatíve nagy réseken szerintem idõvel beszivárog a körülötte lévõ
föld, esetleg meggondolandó lehet ott is geotextil körítéssel tálalni a
dolgot.
akár a föld alól is...
...érdemes tehát vizet fakasztani. a kis vargabetű után visszatérek a
kúthoz, bár tárgyalása csak informális jelleggel bír. ez abból adódik,
hogy a helyi talajviszonyoktól függõen más-más (árú) technológiákra
lehet szükség a kivitelezéshez. mi nagyon szerencsések voltunk, amikor
az általunk elõzõleg elképzelt 15-20 méter mélységre a szaki csak
legyintett és két jómunkásember kútépítõjével saccra 3 óra alatt
terülj-terülj kutat varázsoltak a kert sarkába. mindezt kézi erõvel,
110-es átmérõvel, 7 méter mélységgel 31.000 forintért.
az elkészült kútban számomra két dolog rendkívüli. egyik, hogy
gyakorlatilag sosem fogy ki. az óránként 4 m3-t meghaladó kivét
ellenére még sosem sikerült leürítenem, messze órán felüli idõtartam
alatt sem. fogalmam sincs honnan jön a másodpercenként egy liternyi
víz, de örülök neki nagyon (v.ö. csapadékeloszlás és esõvíztárolók
m3-re esõ ára). a másik csoda a fenti képen is szemrevételezhetõ
technológia. szakiéknál úgy készül ugyanis a kút, hogy a csõ alját
bedugózza, a víznyerésre szolgáló alsó, lukacsos csövet pedig alaposan
és szorosan betekeri valami vékonyka szűrõ szövettel. az átadott kút
így az elsõ perctõl kezdve ''steril'', több hónap alatt gyakorlatilag
semmilyen szennyezõdés nem rakódott le a szórófejek vagy a csepegtetõ
szűrõbetétjein.
újfent megemlítem, hogy a talajviszonyoktól függõen tudtommal inkább
drágább a kútfúrás a fenti összegnél. keményebb talajhoz már nem elég a
kézi erõ és jóval mélyebb kútra lehet szükség. fúrt kút mellett szóba
jöhet még az ásott, gyűrűs kút is, a 80 centis gyűrű darabja tudtommal
7-8.000 forintba kerül. kollégám például ilyenbe fogott bele, mert a
környékükön csak gépi fúrással lehetett volna vizet fakasztani - azt is
csak elég borsos, hatjegyű összegért. a kútásás elmondása szerint nem
túl bonyolult, de elég sportos tevékenység, pláne ahogy mélyebbre ásva
az egymásra gurított gyűrűkben azok egyre gyorsabban telnek meg vízzel.
szívás, nyomás
az esõztetõkkel kapcsolatban már szót ejtettem a vezérlés és a
párhuzamos működtetés lehetõségeirõl illetve korlátairól. a helyzet
kútról etetéskor is hasonló, viszont itt a teljesítményt mi határozzuk
meg. két variáció közül lehet végülis választani: egy megfelelõ méretű
szivattyú messze több szórófejet képes kiszolgálni, mint a vízvezeték.
egy ilyen szivattyú és az esõztetõk közvetlen összekötése esetén a
locsolás egyszerűen a szivattyú áram alá helyezésével történhet. e
megoldás hátránya, hogy nincs folyamatos nyomás, így külön vízvételre
nem alkalmas.
a másik - mondhatni klasszikus - megoldás, mikor egy akár kis
teljesítményű szivattyú külön, nyomáskapcsolók segítségével látja el az
esõztetõket. ilyenkor a teljes rendszer folyamatosan üzemi nyomáson
van, a vezérlés pedig egyenként nyitja a csapokat az egyes szórófejek /
szórófejcsoportok felé. ez persze tetszõlegesen kiegészíthetõ külön
vízvételi hellyel is, így praktikusabb.
legalábbis annak tűnik. a kérdéskör nálam a szivattyúk böngészésekor
dõlt el. itt is két lehetõség van: van a néha házi vízellátónak is
aposztrofált felszíni és van a mélykúti szivattyú. lényegi különbségük
annyi, hogy a felszíni szivattyú valóban szívja a vizet, egy
összenyomhatatlan szívócsövön keresztül termeli ki a kútból. a fizika
törvényeinek engedelmeskedve ez a típus maximum 9 méterrõl képes
felszívni a vizet, ekkor ugyanis kiegyenlítõdik a szívócsõben lévõ
vízoszlop nyomása a légkörivel.
a mélykúti vagy búvárszivattyú belemerül a vízbe és nyomócsövön
továbbítja a felszín felé azt. a működési elvbõl adódóan ebbõl
jellemzõen nagyobb teljesítményt lehet kicsikarni, de a kecses, csõ
alakú és teljesen vízzáró test miatt valamivel drágábbak a felszíni
típusoknál.
a korábban említett ''házi vízellátó'' fogalommal nem akarok megvezetni
senkit, inkább tisztázom a tartály és egyéb tartozékok jelentõségét. a
szivattyú az szivattyú, tartályra alapvetõen nics szüksége a
működéshez. a tartály lényege, hogy a benne lévõ levegõt folyamatosan
üzemi nyomás alatt tartja, így a kerti csap megnyitásakor azonnal
teljes nyomás áll rendelkezésre, a motor elindulása miatti laggolás
nélkül. igazi hidro-pneumatikus, mint a jobbfajta citroënek. arra
persze érdemes figyelni, hogy 4 bar üzemi nyomás alapszükséglet; nehogy
valaki a hatalmas vízhozam-értékektõl besztondulva szennyvízszivattyút
vegyen.
a motor ki- és bekapcsolásáról egy nyomáskapcsoló gondoskodik, a
szívócsõ alján pedig jellemzõen visszacsapó szelep van. ennek az a
jelentõsége, hogy a felszívott víz ne tudjon visszaürülni kikapcsolás
után. az olcsóbb felszíni szivattyúk szívócsövét tavasszal fel kell
tölteni vízzel, a komolyabb típusok önfelszívóak. ez már csak téli
víztelenítés szempontjából is elgondolkodtató, bár a szívócsõnek elég
õsszel mondjuk a felsõ pár méterét kihúzni és vízteleníteni.
sokat gondolkodtam, mert a probléma nálam is fennáll. végül úgy
döntöttem a nyomócsõ kb. két méter mélyen kap egy víztelenítõ szelepet,
remélem a szivattyúnak nem lesz baja. elméletileg folyamatos víz alatt
tartózkodásra van tervezve, csak azt nem tudom a téli álom nem árt-e
neki.
persze lehet kapni
igénytelen
cuccokat is, nézelõdés közben a nyálam csimbókokban lógott a
számból. felszíni megoldás is van, amire csak rádugja az ember az input
/ output csövet meg a jófajta hálózati feszt és onnantól ki van pipálva
az otthoni vízellátás. önfelszívó, 4-5m3 / óra, 6 bar, saccra fél atx
háznyi méretben.
amint azt írtam, a szivattyúk nézegetésekor eldöntöttem mire van
szükségem. utána mondjuk egyetlenemtõl megtudtam, hogy igazándiból egy
annál sokkal olcsóbbra vágyom. végülis érvelése jogos volt, hiszen ha
el kellett volna adnunk a kertes házat a szivattyú megvásárlásához, nem
sok értelme lett volna megvenni. letörölte a nyálat sírásra görbült
szám szélérõl, én meg néztem egy olcsóbbat.
a fent képpel is illusztrált ún. alfa-lima kilo-oszkár tiefbrunnenpumpe
óránként 4,8 m3 vizet képes a csövekbe pumpálni, 6 bar nyomással.
persze a szállítási magasság és a vízhozam egy görbét alkot, az utolsó
cseppek 50 méter magasságban csikarhatók ki a csõbõl. nálam, mivel a
víz 3-4 méteren van, gyakorlatilag szinte a teljes mennyiség
rendelkezésre áll. az okok, amiért nem nyomáskapcsolós rendszert
alakítottam ki egészen egyszerűek: egy több körös vezérlõ és a
kapcsolódó elosztó elég sok pénzbe kerül, a szivattyúnak meg
mélyépítésű és méretes kutyaól kell a sok szerelvény miatt. nekem ez a
két tényezõ és ehhez kapcsolódó további pozitívumok (gondozásmentesség,
egyszerűbb felépítés, zajmentesség) elegendõek voltak a döntéshez.
vízlogisztika
a rézbõl készült szerelvények arról ismerhetõk fel a bolt polcain, hogy
a törtarannyal nagyságrendileg egy árban vannak. ez egyébként igaz a
korábban emlegetett vasrácsos műanyag összefolyóra is. én mégis réz
alkatrészeket választottam, mert a horganyzott elemeket eddig nem
sikerült normálisan műanyaghoz kötnöm. ez persze nem azt jelenti, hogy
nem is lehetséges. az ilyen kötésekhez talán szerencsésebb lehet a
teflonszalag, nekem a kenderkóc ettõl eltekintve teljesen megfelelt.
egyik tömítõanyagot sem kell egyébként sajnálni, mehet bõven a
menetekre mindkettõbõl. réznél a szakik vasfűrészlappal elõször kicsit
fel is karmolják a menetre merõlegesen az elemeket, hogy a kóc ne
csússzon el.
összesen 5 kör kapja a vizet az 5/4'' locsolótömlõrõl, ami az árát
nézve valószínűleg szintén jelentõs mennyiségű aranyat tartalmaz.
érdemes lehet megnézni a helyi gazdaboltot, az olcsó típusú 40 milis
kpe műanyagcscsövet fõnyomócsõnek használva sokezer forintot
megtakaríthat az ember. persze ezzel kicsit küzdõsebb a szivattyú
leeresztése és felhúzása, de ha van korábban részletezett víztelenítõ
szelep, akkor jó esetben évekig nem kell hozzányúlni.
a 25 mm csövek és az 1'' réz elosztó mellett jobb oldalon alul látható
egy 2000 típusú micro-drip nyomáscsökkentõ - késõbb még talán
visszatérek rá. ez alatt kicsit kikandikál a korábbi, elsõ verziós
víztelenítõ szelep. ezzel kapcsolatban annyit kell tudni, hogy a teljes
rendszer legalacsonyabb pontjára kell beépíteni. ez logikusan magával
vonja azt, hogy a kútnak is a csõrendszer legmélyebben fekvõ pontján
kell lennie. ezt váltotta ki késõbb a csõre szerelt verzió, csak
összeszerelt és elásott állapotban már nem mertem a régit kierõlködni a
helyérõl. az egyik 25-ös csõ közösített, erre a messzi távolban a
rendszer egyik kisebb, 200-as szórófeje és az elsõ virágoskert
csepegtetõ rendszerének nyomáscsökkentõje csatlakozik.
beépítve már csak a szervízpakk 1 verziót mutatom meg. mint látható nem
erõltettem meg magam aknaépítés ügyében, az egy képpel feljebb is
szereplõ félmagas és egy teljes méretű, kivágott aljú zöldségesláda
képezi a keretet, egy sornyi téglával hanyagul megtámogatva.
bármennyire is szerettem volna elkerülni, végül nem úsztam meg a
szivattyú vezetékének megbabrálását, csak így tudtam áthúzni az sp1
zárófedélen. erõteljes forrasztást kapott mindhárom ér, meg egy
különbejáratú búvárharangot. ez érzésem szerint megnyugtató válasz
korábbi, vízmentességhez kapcsolódó aggodalmaimra.
a csövek kb. 40 centi mélyen futnak össze az elosztó aknában, mely a
külvilágtól persze nem csak gev ládával, hanem egy réteg fóliával is el
van választva. érdemes lehet belegondolni, hogy egy olcsó szivattyú
tartállyal együtt mekkora helyet foglal, nem beszélve a szükséges 3
mágnesszeleprõl. a föld alá pakolva szerintem minimum 1 X 1 X 1,5 m
aknára lett volna szükség, megfelelõ víz elleni szigeteléssel,
aknafedõvel, miegyébbel. persze más a helyzet, ha az ember úgy
építkezik, hogy a pincében már jó elõre kialakításra kerül a kút. ahogy
néztem kész födém esetén erõsen problémás lehet a kivitelezés, spéci
fúróállvány és szerszámok kellenek hozzá.
egészen addig minden király is volt, míg távollétünkben fény nem derült
egy apró résre a fólián. egy erõsebb felhõszakadás ezen keresztül
gyakorlatilag kisebb sárlavinát indított el az akna belsejébe, és mivel
a kút akkoriban nem volt hermetikusan lezárva, pár kiló sár bele is
mászott. a rendszer 1.100 forintos elektromos idõzítõje minden nap
könyörtelenül bekapcsolt, így a hosszú hétvége után hosszú disaster
recoveryvel nyitottam. egy teljes napba és egy kölcsönkapott
búvárszivattyúbva tellett, mire a teljes rendszert sikerült (majdnem
teljesen) kitisztítani. sokat sírtam, de megfogadtam, hogy többet ilyen
ziccert nem hagyok a gonosz birodalmi sárnak. így született meg az
alábbi sp1 fedõpanel, amely biztosítja a kút külvilágtól történõ
elszigetelését.
a következõ rész már tényleg a vége, írok majd a virágoskertet ellátó
csepegtetõ rendszerrõl, a nemrég készült komposztálóról és talán a
szent aloe vera is szóba kerül.
|
