régóta érik bennem a gondolat, hogy írok a
kertépítésrõl. no nem mintha nagy szakértõje lennék a témának, sosem
tanultam. jó és rossz tapasztalatokkal azonban tele a padlás, így
megalapozottnak gondolom ezek közzétételét. bár a kert jelenlegi
formájában még messze nem végleges, talán jól jönnek az alább leírtak
már az idei szezonban is.
flambírozott gaz
olyan gyorsan történt, hogy felocsúdni sem volt idõm. egyik napról a
másikra ingatlantulajdonosok lettünk, egy csendes falusi utca némiképp
felújításra szoruló házát és annak közvetlen környezetét tudhattuk
magunkénak gazdasszonyommal. napokig vigyorogtunk mindketten mint a
tejbetök, mert volt fantázia frissen szerzett hajlékunkban; azóta is jó
döntésnek (és nagy szerencsének) tartjuk a vásárlást.
a kb. 600m2-es telek nagyrészét persze nem a ház, hanem az azt
körülölelõ ''kert'' teszi ki. az idézõjel a visszatekintés miatt
indokolt, ugyanis eredeti állapotában a műveleti terület messze áll
attól, ahol egy átlagos buckalakó a napi buckalakás fáradalmait
szívesen kipihenné.
tizennyolcas karika nélkül csak ilyen elmosódott fotót merek berakni
(sajnos lusta voltam rendes gépet kérni akkoriban - bánom azóta is). az
alapfelszereltségben többek közt olyan finomságok találhatók, mint az
autentik kerti véce. ez simán jobb, mint a mostani költségcsökkentett
kivitelűek, például elfér a deszkán a papír használat közben is. van
még véletlenül nõtt ecetfa és rossz kút aknával.
az udvar hátsó része megkímélt. felszántva kaptuk meg, itt korábban
zöldségtermesztés folyt. mivel azonban nem csak itt folyt a
parasztizálás (komolyan így hívják errefelé) és a trakesszal esõs
idõben nehézkes volt a driftelés, a lakók úgy döntöttek leboríttatnak
egy dömpernyi sódert az udvar elülsõ részében.
az alapvetõ talajrendezés során a markológép betemette a már rég nem
használt emésztõt, valamint két és félszer megpúpozta a liaz platóját a
sóderrel, vécével és egyéb lomokkal. az emésztõt mai ésszel már nem
temetném be, pláne hogy dolga végeztével a távozó dózer szerencsétlen
módon beomlasztotta a kút aknáját.
mivel a beköltözést követõen kisebb gondunk is nagyobb volt a kert
rendben tartásánál, a rendszertelen irtás (illetve inkább annak hiánya)
néha szinte áthatolhatatlanná tette a gyomnövények erdejét. volt olyan,
hogy nem tudtuk gyökerestül kihúzni, kisbaltával kellett rendezni a
nézeteltérést. a helyzet tüneti kezelése gyanánt egy ideig jobb híján
elégettük a kigyomlált növényeket, melyek száradás közben persze
részben kipergették magjaikat. nyilvánvaló volt, hogy tartós megoldásra
van szükség.
minigolf és állatfotók
aki szereti a zöldet, biztosan dédelget egyfajta képet álmai kertjérõl.
nekem egészen konkrét elképzeléseim voltak, legfõképpen golfozni
akartam. most is az hajt, hogy sznobságom beteljesüléseként egyszer
majd igazi golfütõvel és kaján vigyorral ütöm a bõrt a kert majdani
likai felé.
ez persze egy mélyen romantikus elképzelés, hiszen a golfozásról még a
kertépítésnél is kevesebbet tudok. annyit azonban látok, hogy a
golfozós gyep egészen más fajta és sokkal rövidebb, mint amit én most
elõ tudok állítani. a késõbbiekben meglátom hogyan fejlõdik a pázsit,
legrosszabb esetben marad a swing gyakorlása a szomszédok és a helyi
üveges várhatóan nagy örömére.
a labdagurigatás fáradalmait - a fentieket némiképp tetézve -
fotózással kívánom kipihenni. bizony, golfozás után a legjobb a macskák
fényképezése, amint a gyepen egymással birkóznak vagy éppen csak a
hasukat süttetik a nap reggeli sugaraival. jól tudják, hogy az egész
végtére is értük van, mi csak valamiféle túlbonyolított butlerek
vagyunk az õ szolgálatukra.
ezek a jópofa dolgok persze sose jutottak volna eszembe, ha nem láttam
volna már a tökéletes gyepet. fotót sajnos nem tudok mutatni róla, de
aki ment már Leányváron keresztül autóval szerintem sejti mire
gondolok. az Esztergom felé esõ végen az egyik ház elõtt olyan
valószínűtlenül zöld a gyepszõnyeg, hogy az ember legszívesebben
megállna, hátha közelrõl kiderül, hogy csak műanyag. persze igazi, így
marad a nyálcsorgatás és az ország legjobban sajnált szomszédai.
a magától működõ kert
a fentiek szerint a múzsa csókja kipipálva, már csak a racionalitás
hiányzik. ez persze könnyen pótolható a következõ logikai lépések révén:
1. a gaz, mint állapot tarthatatlan.
2. a gyep elnyomja a gazt.
3. hajrá, füvesítsünk.
persze a képlet távolról sem ilyen szép, ha az ember lusta. nyilvánvaló
volt, hogy ha rajtunk múlik a locsolás legfeljebb a Száhel-övezet
kicsinyített modelljét tudjuk elkészíteni. a helyzetet súlyosbítja,
hogy a terület rendes belocsolása saccra napi 40-60 percet venne
igénybe. rövid fejszámolás után belátható, hogy gazdaságilag
megalapozott lehet, hogy:
4. építsünk locsolórendszert.
5. kezdjük melegíteni a golfütõnket.
persze nem szabad a költségeken csak úgy átsiklanom. a megtérülés
számításakor figyelmen kívül hagytam a szubjektív tényezõt, vagyis nem
tettem fel a mindent eldöntõ kérdést: tényleg megéri jelentõs
összegeket áldozni a kertre?
ezt mindenkinek magának kell megválaszolnia saját lehetõségei tükrében,
én a tisztánlátás végett megpróbálom definiálni mennyirõl beszélünk.
ahogy én látom, a fõ költségblokkok az alábbiak:
-kút és szivattyú
-szórófejek és vezetékek
-akciós növények, magok, fõd, táp
ökölszabályként szerintem megfogalmazható, hogy a fenti kategóriák
nagyságrendileg egy-egy harmadnyit viselnek a projekt összöltségébõl.
persze minden kert más, kútfúrásnál például talajtól függõen erõs a
szórás. egy 60-80 m2-es területet kiszolgáló rendszer a fentiek
tekintetében megállhat 100.000 huf környékén.
biztos sokan felszisszennek egy ilyen összeg hallatán de látni kell,
hogy egy olcsó kút métere saccra 4000 huf, ha (csak) 7 méterre kell
lemenni az 28e. a szivattyúkat mindenki kinézheti az aktuális barkács
akciók közül, mondjuk 25-30e körül vannak a kommersz belépõ szintűek.
szívócsõ, visszacsapószelep, mindenféle mütyürök kerülnek még a
virtuális kosárba, simán 10e forint feletti végösszeggel.
itt már a 100e második harmadát éltük fel és szórófejekrõl és
virágokról még szó sem volt. márpedig kútra biztosan szükség van, ezt a
helyi víz- és csatornadíjak ismeretében könnyű kiszámolni. az esetleges
lázadást megelõzendõ megjegyzem, hogy az általam közölt árak
tájékoztató jellegűek, van élet a nagy külföldi barkácsboltokon kívül
is.
a szűken vett öntözõrendszer árát elsõsorban a terület mérete és a
rendszer automatizáltsági foka határozza meg. a fent taglalt beugró
összegbõl a föld és növények beszerzése és célhelyre szállítása után
mondjuk egy locsolócsõre és egy földbe szúrható szórófejre futja. kis
alkudozással belefér még egy 220v idõzítõ, ezért a kb. + egyezer
forintért megváltható az önműködõ locsolás.
tudom, hogy a fentiek messze nem nyújtanak átfogó képet a témában,
pusztán a szükséges minimumot próbáltam összeszedni ahhoz, hogy
mindenki a várható árak nagyságrendi ismeretében olvassa a következõ
részeket. nem akarok senkiben hiú reményeket táplálni, a kialakítás
részleteit pedig úgyis bõ lére eresztve taglalom majd.
kõlego
zsengeifjú koromban sokat vágtam a füvet az otthoni kertben, melynek
kialakításához anno nem mozgósítottunk rettentõ erõforrásokat. az
ottani, relatíve kicsi fűfelület emellett tele volt olyan
határvonalakkal, melyeket fűnyíróval igen nehézkes ill. lehetetlen volt
normálisan megdolgozni. anno a szegélynyíró (höhö, lásd késõbb) nem
volt még elterjedt, nem is küzdöttem volna vele. persze mostmár 21.
század van, van kormányos fűnyíró meg szélrõl középrefésülõs is. én
ezeket még élõben nem láttam, de nem hiszek az ilyen varázslatokban.
tudtam, hogy a szép kert alapja a normális fű, melyet mindenképpen el
kell választani a felület többi részétõl. mivel a helyi szupermárkitban
éppen akciós volt a kõtömb arra gondoltam, hogy egy, a kõbõl kirakott
csík megfelelõen elhatárolná a gyepet. ami pedig még fontosabb, hogy ha
a köveket a fűvel síkba rakom le, akkor végig tudom nyírni géppel a
gyepfelület 100%-át, óhne szegélybirizgáló. elsõre bíztatónak tűnt,
mert még nem tudtam milyen nehezek a kövek.
bár nekem elsõre mondhatni szerencsém volt a szintek beállításával,
mindenképpen javaslom egy csöves vízmérték beszerzését. az alábbi képen
látható az elsõ technológiai bétateszt, melynek eredményeként az
elõzõleg kiásott csíkban már ott pihennek a kövek. a művelet lényege,
hogy az ember valamilyen szamárvezetõ (pl. műa. ruhaszárítókötél)
mellett egyenesen lerakja a köveket. nem nagy kunszt végülis, de
normálisan megcsinálni elég sok türelmet igényel. ez nálam annyival
volt szenvedõsebb, hogy minden kõ más magasságú volt, szinte minden
darabot többször kellett ki-be emelni a leendõ helyére.
a képen az említett madzag mellett további jóbarátok is feltűnnek.
ilyen a talán valamelyik õsi háborúban használt rugóacél gyalogsági
ásó, mely nélkül szerintem nem érdemes elkezdeni durvább kerti
munkálatokat. mostanában csillogósabb kapható, de az enyém faberakásos.
szintezéshez, betonozáshoz valószínűleg szükség van egy kupac karóra,
melyet én a szétrozsdált redõnybõl nyertem. rendszeresen szükség van
vízszintezõre, meg baltára és gereblyére is, ha már ott vannak a képen.
a teherbírást tekintve a kövek rendesen lerakva tartósan emberálló
felületet adnak, járműforgalomra alap nélkül természetesen
alkalmatlanok. vannak persze olyan jómunkásemberek akik ezt komolyabb
vassal, 2 dimenzióban már jópár
évtizede űzik. a mestereknek ezúton is köszönet a bemutatóért,
a postolónak meg azért, mert korlátlan ideig megõrizte.
mivel akkor nem volt jobb elképzelésünk egy keskeny virágágyástól
eltekintve a teljes hátsó rész füvesítésre került. gazdasszonynak
akkoriban elég volt a fenti képen gyalogsági ásóval jelölt terület (aka
korábban bezúzott akna), amit kineveztünk a leendõ sziklakert helyének.
mivel már láttam feltöltött, majd tizenéven keresztül süllyedõ
területet nem mertem a füvesítést kockáztatni az akna helyén, az
egyébként is kiemelkedõ virágoskert mondhatni predesztinált volt.
hogy hátul mégse legyen olyan nagy a kopárság pár vip növény külön
páholyt kapott. szorgos tündér menyasszonyommal egyébként már akkor
megállapodtunk, hogy enyém a gyep, övé a virágoskert. a felelõsségi
körök ilyen felosztása segített és segít továbbra is megcsinálni
mindazt a munkát, amiért nem rajongunk.
zömök föld örömöm
hogy kis egérutat nyerjünk a gazzal szemben felszántattuk az egész
területet. a meghívásos pályázaton az egyedüli résztvevõ Bandi bácsi
volt, akinek Betyár ló nevű alkalmazottja munkavégzés közben egyszer
izomból rá is taposott a lábamra - egy pillanatra azt hittem, hogy
trágyázni is fogunk.
mivel a föld meglehetõsen homokos, úgy döntöttünk jó alaposan
ledöngöljük, hogy jobban tartsa a nedvességet. ehhez a szántást
követõen két lépésben készítettük elõ a talajt. elsõ körben gereblyével
dolgoztuk át, miközben lehetõség szerint egyengettük is. mikor már elég
egyenesnek tűnt új eszközt vetettem be: egy öreg függönykarnist. ezt
rutinos mozdulatokkal rákötöztem a gyanútlan gereblyére, majd késõbb a
kompozíciót megfejeltem egy közelben várakozó téglával is.
az eszköz lényege, hogy a kb. 3 méter széles, a gereblye fogaival egy
síkon lévõ farostlemez ragyogóan alkalmas a talaj nagy szélességben
történõ simításához. belátható, hogy ha az ember maga mögött húzza,
akkor a lemez éle a kiálló buckákat lemarja, a gödrökbe pedig a maga
elõtt tolt földet egyengeti bele. végülis 3-4 délutánt eltöltve az
udvaron véletlenszerűen körbe-körbe sétálva egy karnist húzva maga
mögött egész szép eredményt érhet el az emberfia.
ezek után már csak a levezetõ futás jött; kordában kellett tartani a
lapvibrátort, hogy mindenhol egyenletes legyen a zömítés. a vibrátor
nyomait eltávolítandó újfent karnist húzogattam pár napon keresztül,
majd szétterítettünk egy jó nagy kupac termõföldet. itt kicsit talán
elszaladt velem a ló, leküzdhetetlen vágyat kezdtem érezni az addig
rendeltetésszerűen használt jármű munkába állítására.
arra gondoltam, hogy a szétterített föld zömítésére tökéletesen
alkalmas, hiszen kerekenként saccra 250 kiló jut 100-200 cm2-re.
szerintem reálisabb, mint a kerti henger, nem utolsósorban pedig air
conditioned, minibár, satöbbi. persze egy darabig eltart míg
elõre-hátra kigurulgatva, 5-10 centiket oldalra araszolgatva
megcsinálja vele az ember az egész kertet, de legalább ülõ munka.
persze járműzés után már azok a szomszédok is kezdtek elpártolni tõlem,
akik a téglás karnishúzogatáskor még reménykedtek gyógyulásomban.
ebbe a részbe ennyi fért. a következõ részben jön az igazi
produkció, játszunk egy-két kört a turbinás esõztetõkkel és kialakítjuk
az alaprendszer elsõ működõ verzióját.
|
