nem terveztem ezt a bejegyzést, de a hely ahol jártam
a várakozásoknak megfelelõen ismét hatalmába kerített. az írás
Hollandiáról szól, de témája nem a mélyföld csodavidámparkja vagy
süteményei lesznek, hanem a közlekedés, az ugyanis készen van. már
legalább 25 éve.
csináljuk meg
...mondta a közlekedési bizottság elnöke anno egy intarziás íróasztal
mellett. a többiek bólogattak, felírták a teendõt és átadták a
mérnököknek a feladatot. lelki szemeim elõtt legalábbis valahogy eképp
képzelem magam elé a kezdõrúgást, melynek eredményeként a teljes ország
területén tökéletes összhangot teremtettek a:
-gyalogosok,
-kerékpárosok,
-autósok,
-buszosok,
-villamososok,
-vonatosok és természetesen a hajósok között.
mivel úgysem fogom tudni leplezni részrehajlásomat, már elõre
kijelentem: szerintem ez az ország Európa legfejlettebb
infrastruktúrájú helye. lehetséges, hogy nincs igazam mert észak felé
nem sokat jártam, de egyelõre maradok ennél az álláspontnál. rövidke
városnézéseim során igyekeztem magamba gyűjteni minden érdemlegeset
arról, ami más mint máshol; próbálom ezeket lehetõség szerint bemutatni
azoknak, akiknek épp nem arra van dolguk. a szokásos módszertantól
eltérõen nincs elõre meghatározott felépítés, próbálom majd az egyes
közlekedési ágak szemszögébõl megfogni a dolgot.
gyalogszerrel
ha az embernél épp nincs semmilyen közlekedési eszköz, könnyen
gyalogosnak nézik Hollandiában. no ettõl még nem lesz más a státusza
más országokhoz képest, de van valami ami miatt mégis érdemes az
ágrólszakadtakról írni. ez pedig nem más, mint az abszolút
felsõbbrendűség. a gyalogos a király mind közül, senki és semmi nem
állhat az útjába. a helyiek mondták, hogy gyalogos illetve kerékpáros
elgázolása esetén a belátóbb vétkes sofõrök egybõl a temetõ felé veszik
az irányt, mert tudják: ennyi volt nekik.
volt szerencsém végignézni, ahogy egy jármű a járdán haladó gyalogosok
hosszú kígyója között próbált volna kievickélni a parkolóból. tényleg
centirõl centire haladt kifelé, tehát eleve látszott rajta az
alárendelt viselkedés. a gyalogosok persze nem álltak meg, mindenki
sétafikált fel s alá, ügyet sem vetettek a már vagy egy perce szenvedõ
autósra. õ egészen addig próbálkozott is az elõre gurulással, amíg az
egyik elõtte elhaladó járókelõ túl offenzívnak nem értékelte az éppen
megtett 3 centit, és egy jó hangosat rá nem vágott a motorházra. az
autós osztályrésze a visszavonulás és várakozás maradt. elõször úgy
gondoltam talán véletlen is lehetett - egészen addig amíg meg nem
tapasztaltam magam is a harci kerékpárom elõl tisztelettel
visszahátráló járműveket.
egy Bázelben dolgozó kolléga mesélte, hogy a három ország határán fekvõ
városban például komoly gondot okoz az egyes részekre jellemzõ
viselkedés mássága. magyarán sokszor elõfordul, hogy a svájci gyalogos
átmegy Franciaországba (aka pár utcányira) és ott meg elüti egy büszke
francia, mert amaz nem szokott hozzá, hogy a zebrán körülnézzen, emez
meg ahhoz nem, hogy a zebra szent. nekem az a tapasztalatom, hogy a
mélyföldön még annyira sem kell körbenézni a zebrán, mint mondjuk
Svájcban. gondolom hülyének is néznek, mikor köszönet gyanánt intek
egyet átkeléskor az elsõbbséget adó jármű vezetõjének.
kerékpárral
persze a hollandok kerékpáros népség, ilyennek teremtette õket a
jóisten. nos, a legújabb tudományos kutatások azt igazolták, hogy az
átlagos holland génállományában pont annyi kerékpározhatnék lakik, mint
egy átlag magyaréban vagy németében. akkor mitõl van az, hogy
Hollandiában annyira elterjedt a kerékpározás? a kérdésre nem tudok
pontos választ, de gyanítom okozhatja a tény, hogy mindenhol van
kerékpárút. nem tudom máshogy nyomatékosítani a "mindenhol" szót,
gyakorlatilag az ország utolsó centiméterét is úgy tervezték meg, hogy
oda el lehet jutni kerékpárral. és ne valami járdából leválasztott,
sárga neoluxos gányolásra gondoljunk; itt konkrétan autonóm, jellemzõen
piros színű kerékpárutak vannak, saját közlekedési lámpákkal, saját
csíkozással az út közepén, saját - a járműforgalomtól jellemzõen elzárt
- területtel.
a kedvencem az alábbi felüljáró a 170 ezres Bredában, ahol van lépcsõ,
lift és kerékpárút is, nehogy bajban legyen valaki ha át akar kelni az
ezersávos autóbáhn felett. persze aki brinyóval is a lépcsõt választja,
az a lépcsõ két szélén mindenhol talál hornyokat, amik szépen vezetik a
brinyó kerekeit lépcsõn tolás közben is. az alábbi képen a hosszú fehér
egyenes az elnyújtott U alakú bringa-rámpa felsõ szára, ezen a rövid
vidin pedig ezen a száron tekerek felfelé. remélem látható, hogy a
tényleges felüljáró a lépcsõvel egy vonalban van.
persze egy ilyen helyen biztos mindenkinek szuper bringája van,
gondolná az ember. pedig nincs. mindenki legegyszerűbb 3 fokozatú
agyváltós, elöl-hátul dobfékes bevásárlóbrinyóval nyomul. az elsõ
látásra talán egyszerűcskének tűnõ szerkezet sok olyan apró részletet
rejt, amik megbízható és jól teljesítõ társsá avanzsálják. az agyváltó
a rövidebb utakra elegendõ, egy Tour de France-hoz már kicsit kevés az
áttétel. végülis másodlagos dolog, zsengeifjú koromban brinyóztunk már
az 50 km-re fekvõ Amszterdamba is ilyenekkel, az apró
áttételkülönbségek hiánya nem túl fájó. ami fontos, hogy relatíve nagy
az egyes áttételek közti különbség.
A dobfékek triálozáshoz ugyan gyengék, de nem nyikorognak és minden
idõjárásnál működnek. farolgatni nem igazán lehet velük, ez tény. a
csomagtartó igen erõs csõváz; ez nem hajlik be az ember alatt mint anno
a Camping krómozott csomagtartója. a felnik acélból vannak és jó
nehezek. elsõre ez hátránynak tűnhet, másodszorra meg rájön az ember
miért csinálják. talán ismert, hogy a kerékpár stabilitását fõleg a
kerekek perdülete adja. minél könnyebb egy kerék, annál kisebb lesz a
tehetetlensége és ezáltal a stabilitása. ennyit tehát a titánküllõkrõl,
alu küllõanyákról és kevlárgumikról. ezekkel a brinyókkal nyugiban
elkísérik a gyalogszerrel, 3 km/h-val közlekedõ barátot / barátnõt
anélkül, hogy össze-vissza kacsáznának mellette.
van még borítás a teljes hajtásláncon, ezt ugye hagyományos váltóval
nem annyira egyszerű kivitelezni. nagyjából minden bringán (kivéve
természetesen az enyémet...) vannak táskák, amiben nyereg alatt puhul a
hús. és ugyanezeket használja a dizájneröltönyös managger is, ebbe
pakolja a teveszõr laptoptáskát. apropó nyereg: a testhelyzet majdnem
függõleges egy ilyen bringán, a kormány is kényelmesen magasan
helyezkedik el. széles és puha zselés nyergen ülhet a vásárló, ami
elõítéleteim ellenére abszolút kényelmes. a minõség messze magasan a
hazánkban árult teszkóbringák
felett van, szóval kevés műanyaggal bevont préselt lemez alkatrészt
találni ezeken a lovakon.
azt hozzáteszem, hogy természetesen nem csak az utak fontosak ilyen
szempontból. ugyanígy az infrastruktúra részét képezik a parkolók is,
amik gyakorlatilag sehol máshol nem látott méretű, esetenként több
szintes bringatárolók. itt szorosan egymás mellett pihennek a brinyók,
az ördög csak egy-két felületesen lakatolt bringa lopásból visszamaradt
elsõ kerekének erejéig villantja ki fogait, ahogy az ember köztük
sétál. ha minden igaz vannak ingyen elvihetõ kerékpárok is, de még
dekódolnom kell a feliratot.
a kerékpározás nem kulturális kérdés, hanem hatékonysági. mivel az
infrastruktúra adott ezek a jóemberek kihasználják az utolsó centiig,
egészen máshová tolva az egyensúlyi állapotokat. Eindhoven belvárosában
péntek este például semmilyen komoly gépjárműforgalom nem volt,
ellenben gyalog és bringával sokszáz ember közlekedett minimális
helyen. bámulatos volt még a tolerancia, amivel egymás iránt
viseltettek. egyértelműen látszik az elõzékenység pl a fentebb már
látott keresztezõdésben, ahol a fegyelmezettség teljes hiánya ellenére
minden probléma nélkül elközlekedik ember és kerékpár - még akkor is ha
ötször annyian vannak, mint a fenti képeken.
itt annyira lekötött az egész fotózás meg tátott szájjal nézés, hogy
már rendesen parám lett nehogy terroristának
nézzenek. persze nem teszik. nem úgy mint Ferihegy 1.0 állomáson,
ahol Európában egyedülálló módon levetetik az ember cipõjét a
biztonsági kapunál. ide gyűlnek a lábszag-fetisiszta
kényszervállalkozók mellett egyébként az alsónemű-fetisiszta szekusok
is. a múltkor például azért fogdosta végig az eredeti CHINA boxereimet
a szakértõ, mert "túl sok volt a kábel a röntgenen" (1,5m utp + mp3
játékos). persze kezdõ terroristaként nem is gondoltam a kábelek miatti
lebukás veszélyére, így jogos volt (még zokniban és öv nélkül)
megszégyenülnöm. ugyanitt buktam egyszer egy Leatherman szerszámot is,
ami elõtte sehol máshol nem volt gond. pedig tudták mi az, mert talán
Zürichben egyszer a röntgenes csaj még a márkát is egybõl mondta rá.
rip.
train á petit vitesse
elnézést a talán méltatlan vargabetűért, de kissé túlzásnak tartom a
dolgot. el is határoztam, hogy megpróbálok olyan lehetõséget keresni,
ahol nem turkál senki a testnyílásaimban, csak mert utazni próbálok.
megnéztem a nagysebességű
vonatok hálózatát (a linken egy térképnek kéne megjelennie...), de
legnagyobb bánatomra Ausztria túl hosszú, mondhatni a labancok miatt
vagyunk túl messzire Európától.
A viccet félretéve látható, hogy a hálózat kiterjedt, árban
versenyképes és mivel (az elsõ öngyilkos merénylõig) nincs tapizás, a
menetidõ is versenyképes lehet. a Párizs-Amszterdam 3 órája legalábbis
elsõ hallásra igen kecsegtetõen hangzik. sajnos az osztrák államvasút még csak építi a hispeed vonalakat,
de konkrét München-Budapest terméket ígérnek 2009-re. egyelõre persze
utazási idõ nélkül, de a jelenlegi 3 órás Budapest-Bécsnél csak jobb
lehet, az osztrák oldal is jelentõsen gyorsul a tervek szerint. sajnos
még a készülõ pályákkal is rosszak lesznek a számok. a
Budapest-Rotterdam szakasz 1400 kilométerét 17 órába telik megtenni,
ami 82 km/h átlagot jelent. persze a reklámokban mást
mondanak, a fetisiszta szekusok pedig neccharisnyában dörzsölik a
tenyerüket otthon.
back to the fietse
a kerékpárokhoz visszatérve minden adott az üzemszerű használathoz. a
kezdõ terroristák, akik térkép nélkül indulnak el a rothadó
kapitalizmus fellegvárában, nem fognak csalódni a rendszerben. a
dél-hollandiai Brabant tartomány kerékpárútjain például minden lényeges
keresztezõdésben térképek segítik a tájékozódást, számokkal azonosítva
az egyes szakaszokat. igazi gyerekjáték így a közlekedés.
a kétkerekűek világától lassan búcsúzva pár apróságot fontosnak tartok
még megemlíteni. az egyik a hálózat minõsége, ami talán ezen a rövid videón
egyértelművé válik. nem tudom mennyire látható elsõre - a kerékpárutat
marással javították ki egyenesre, nehogy gond legyen. a legközelebbi
lakott település kilométerekre van, tehát ez nem a városközpont. a
másik, hogy beláthatóan minden kerékpárút a gyalogosok számára is
nyitva áll, nem kell sehol a forgalmas út szélén bandukolni. és végül
egy keveseknek lényeges szempont: a kerekesszékes emberek is mindenhol
el tudnak közlekedni. láttam olyat, hogy az egyik idõs bácsi brinyóval,
a másik elekromos székkel gurult mellette nagy nyugalomban, közben
pedig asszem a pénzt szidták vagy valami még fontosabbról beszéltek.
itt befejezem, mert egyébként kezelhetetlen lesz. a második, befejezõ
részben villamosokról, buszokról meg hang nélküli vonatokról esik majd
szó. ilyen drágákról ni:
|
