kezdõlap | home

lapanet | blog | maroknyi IX. - egy maroknyi jó szó


bizony, vallást alapítottam. a múltkori "hitesd el magaddal" lifehack kapcsán megígértem. most azt szándékosan nem linkelem, nehogy még a megváltás elõtt mindenféle szeparatista irányzatok üssék fel a fejüket. de nincs idõm most ilyenekre, kicsi egyház vagyunk és szegény az eklézsia. innentõl viszont figyelni kell ám, hogy a kinyilatkoztatás teljesen áthassa a hívésre szomjazót.

a dolog ott kezdõdik, hogy van a megváltó. ezt mindenkinek magával kell hoznia, legjobb, ha önmaga az. megy ugyanis az ember az életben, és folyamatosan túlél, eszik, iszik, megváltja magát egy következõ napra. kicsit kevesebb köddel megfogalmazva mindenkinek vannak céljai, ha más nem jó esetben minél tovább életben maradni. olyasmi ez, mint a nekem amúgy nagyon szimpatikus "aki él és nem boldog, az téved.".

ez azonban egy elég elnézõ vallás, itt nem kötelezõ boldognak lenni. mint általában a megváltók, mindenki hordoz mindenféle, részben igazságtalan kereszteket, egyesek fogcsikorgatva kénytelenek élni mindennapjaikat. ez nagyon sajnálatos, de a nehézségektõl független az akarás, az akarat, a túlélésért küzdés, a századik pofon után is felállás. minden élõlény természeténél fogva az utolsó leheletéig küzd az életéért, hogy elérje a következõ napot. úgy gondolom az elsõ megállapítás, hogy mindig van elérendõ cél, és hogy az embernek mindig a céljai felé kell mennie.

a célok persze sokfélék lehetnek, mert az életünk nagyon bonyolult. vannak céljaink a következõ percre, órára, napra, hétre, 10 évre. a célok persze nem feltétlenül vannak összhangban, de ahogy közgazdászok emlegetik "a preferenciarendszer teljes", azaz mindig tudunk választani a fontos és kevésbé fontos célok között. röviden összefoglalva: mindig képesek vagyunk megfogalmazni magunkban, hogy mit akarunk. ha épp nem tudunk dönteni, akkor is tudjuk, hogy valamelyik opciót akarjuk a lehetségesek közül.

bemelegítésnek ennyi elég is, jön a lényeg. azt mondják, az agyunk képekkel mûködik. ez logikusan hangzik, ha az információ 80 vagy hány százaléka a szemen keresztül jut bele. ha valaki mond nekünk valamit, azt egybõl eszmei képpé fordítjuk, a gondolataink is valamiféle képi világban jelennek meg. hogy ez igaz vagy nem, azon lehet vitázni. mindenesetre a dolgok, amiket hallunk, látunk, érzékelünk valamit eszünkbe juttatnak, valamely konkrét dologhoz kapcsoljuk a bemenõ információkat. ezekbõl aztán az ehhez közeli dolgok jutnak eszünkbe. nem szeretnék mélyebbre menni, a következõ megállapítás az, hogy amit hallunk, látunk, az a számunka látottakhoz-hallottakhoz kapcsolódó dolgokat juttat eszünkbe.

ugyanez igaz fordítva is: a dolgok, amiket mondunk, a kimondott dolgokat juttatja eszébe a másik félnek. hát ja, nem egy kvantumfizikus vallás, hogy sokan értsék. viszont most már jó lenne valami értelmet kapnának a fenti megállapítások. a lényeg egyszerû, mint a bot: figyelni kell arra, hogy az ember azt mondja ki, amit akar, és ne azt, hogy mit nem akar. húha, itt gondolkodni kell, belõlünk se lesz nagy történelmi egyház.

a legegyszerûbb a jelenséget a kutyasuliban megfigyelni. lesson 1 után a gazdi tudni véli mi kell a dögnek, ha valami olyat csinál amit nem akarunk, akkor hangos "nemjó" és jó esetben tiktik rántás a pórázon. ezt nagyszerûen elsajátítja, és utána folyamatosan alkalmazza. szegény kutya meg csodálkozik és csak néz rá bután, mert õ annyira szeretné bármelyik feladatot megcsinálni, de nem mondják meg neki mit is szeretnének valójában. nem ültetik maguk mellé, és ha ennek megfelelõen bóklászgat, akkor bamm bünti. innen jellemzõen komoly munka vezet odáig, hogy "nem ezt, hanem azt szeretném", jó esetben meg hogy "azt szeretném - jó, nagyon ügyes vagy".

lehet, hogy elsõre a kutyás példa kicsit meredek, arra gondoltam kutyája több embernek van errefelé, mint gyereke. hogy miért pont ez a két célcsoport? magunknak alapvetõen ritkán mondjuk ki mit akaruk (bár ez megint nem feltétlen igaz), a feleségek meg jó esetben tudják a szabályokat. ezekrõl is lesz szó, de nézzünk pár gyakorlati példát gyereknevelés kapcsán:

"(légyszíves) ne szaladgálj, mert elesel"

ha a fentiekbõl indulunk ki, akkor a gyereknek két dolgot juttatunk ezzel eszébe: a szaladgálást és az elesést. persze lehet azon filozofálni, hogy az agy vajon hogyan értelmezi a "ne" szócskát. ha a képi gondolkodásból indulunk ki, akkor nem nagyon értelmezi sehogyse. (kísérletképp próbálj meg arra a dologra gondolni, ami "nem szék". naugye.) ettõl függetlenül minden bizonnyal helytelen asszociációk születnek. mi volt a hiba? nem azt mondtuk amit el szeretnénk érni, hanem azt, hogy mit nem akarunk. nézzünk meg ugyanezt a mi vallásunkban:

"(légyszíves) menj lassabban"

remélem az ószövetségnyi hosszúságú felvezetés után kis megváltás már látszik. hozzáteszem nagymamák szokták ragozni:

"jujuj ne szaladgálj, mert elesel, betörik a fejed és vérezni fog"

ezek olyan mindennaposak szerintem minden családban, hogy az ember fel se figyel a kontraproduckióra, naponta 100-szor. hogy rá lehet-e beszélni az agyat az elesésre, az kicsit ugye ingoványos terület, de nekem, mint jedi-fõpapnak elhihetitek, hogy igenis az agy akar, és megpróbálja valóra váltani a gondolatainkat. ezt a hitéleti kitérõ részét nem kell elhinni a posztnak, de így van. minél többet hallasz valamit, annál inkább azonosulsz vele, annál inkább rááll a gondolkodásod arra, azokra az asszociációkra.

"ilyen egy rossz gyereket, mint te..."

nem tudom templomba járóknak rémlik-e a kántálás, mint módszertan, amikor "szent vagy, szent vagy, szent vagy mindenség ura, istene...". de ugyanígy a rózsafüzér, kicsiny bûnökért (pl. konkurens egyház alapítása, csúnya beszéd, parázna gondolatok) 10-20 miatyánk, üdvözlégy, satöbbi. de mielõtt a vád érne: nem célom a keresztényeket, katolikusokat, vagy akárki mást hitében, vallásgyakorlásában megsérteni. ezek csak demonstrációs célzatú dolgok. én is hívõ vagyok, minden viccet félretéve is.

de térjünk vissza még pár hétköznapi gyereknevelõs példára, a teljesség igénye nélkül:

"ne visíts" <--> "halkabban"

"ne fogd meg a döglött galambot, mert beteg leszel" <--> "hagyd azt légyszíves"

"hujuj veszélyes" <--> "légy nagyon óvatos, oké?"

"megint sapka nélkül vagy, tegnap is köhögtél, meg fogsz fázni" <--> "öltözz fel jó melegen, vegyél fel sapkát, hogy védje a füled."

"ne fojtogasd a kistesód" <--> "legyél jó testvére bélának, hagyd életben"


ezt az utolsót szedjük még szét, és akkor elkalandozunk: "a kistesód"... nem. õ nem "kistesód", hanem õ "béla". õ nem a tiéd, és nem szeretnénk, ha kicsi maradna (hozzád képest). nem hozzád viszonyítva létezik, hanem õ csak így önállóan bélázik a világban.

és miután megfogant, az anyukája nem terhes lett, hanem várandós, az istenért. várandós, mint aki várja-várandózza, hogy világra jöjjön a csoda, nem pedig mint valami kamaz billencs, hogy hú, viszi a terhet. a teher az egy rossz, nehéz valami. terhet nem akarunk, hogyan asszociálhatunk ilyet egy születendõ gyermek kapcsán?

és nyilván, nem mindent tudsz virágnyelvre lefordítani. amikor valahogy beindította a láncfûrészt és hadonászik vele, azt nehéz "legyél nagyon óvatos"-sal lekezelni. de olyankor lehet "szeretném, ha ezt most abbahagynád, és valami kevésbé életveszélyessel játszanál tovább". tényleg annyi az egész, hogy az általunk elérni kívánt célt mondjuk ki, hogy a megfelelõ asszociációk szülessenek.

fentebb már volt szó róla, hogy magunkat befolyásoljuk-e vajon. én úgy gondolom nem nehéz a kapcsolatot, de legalábbis valamiféle összefüggést felfedezni a "szar ez az ország" folyamatos kántálása, és egyre csak a rossz dolgok meglátása, felismerése közt. az agy akarni fogja az igazságot, lásd kognitív disszonancia jelensége. a problémákat a virágbeszéd nem oldja meg, de a "valahogy ki kell jutnom a gödörbõl" vagy hasonlók már valamilyen kívánt cél irányába mutatnak, nem pedig a helyzet örök és megváloztathatatlan voltát sulykolják magunkba. ezt nyilván erõsíti a hasonlóan hurráoptimista munkahelyi, baráti társaság, ahol mindenki áthatottan bólogat meg sóhajtozva önigazolják egymást, hogy "neked is szar?" "nekem is szar."

szóval igen, magunknak is fontos. a mindenféle "tégy csodát önmagaddal" könyvek is teli vannak erre egyszerû módszerekkel. lehet listát írni az aktuális célokról, amit természetesen reálisan célszerû megfogalmazni. "az idei évet is kihúzzuk hitel nélkül", "szerzek valami munkát", "befejezzük a szoba felújítást", akármi. a probléma (vagyis a feladat, cél) ugyanaz marad, csak tisztázod magadban, hogy igen, ez az akaratom, ezt akarom megcsinálni.

bónusz példának álljon itt a nagy nehezen összevakart ikeás jelmondat. kicsit kakukktojás tán, én egy kicsit még nyakatekertebbre emlékeztem, de:

"a jó példánál nincs hatásosabb eszköz."

rendben lévõnek tûnik, mondhatnánk. talán mégis érezhetõ a különbség, ha azt mondom:

"a jó példa a leghatásosabb eszköz."