|
bizony, vallást alapítottam. a múltkori "hitesd el
magaddal" lifehack kapcsán megígértem. most azt szándékosan nem
linkelem, nehogy még a megváltás elõtt mindenféle szeparatista
irányzatok üssék fel a fejüket. de nincs idõm most ilyenekre, kicsi
egyház vagyunk és szegény az eklézsia. innentõl viszont figyelni kell
ám, hogy a kinyilatkoztatás teljesen áthassa a hívésre szomjazót.
a dolog ott kezdõdik, hogy van a megváltó. ezt mindenkinek magával kell
hoznia, legjobb, ha önmaga az. megy ugyanis az ember az életben, és
folyamatosan túlél, eszik, iszik, megváltja magát egy következõ napra.
kicsit kevesebb köddel megfogalmazva mindenkinek vannak céljai, ha más
nem jó esetben minél tovább életben maradni. olyasmi ez, mint a nekem
amúgy nagyon szimpatikus "aki él és nem boldog, az téved.".
ez azonban egy elég elnézõ vallás, itt nem kötelezõ boldognak lenni.
mint általában a megváltók, mindenki hordoz mindenféle, részben
igazságtalan kereszteket, egyesek fogcsikorgatva kénytelenek élni
mindennapjaikat. ez nagyon sajnálatos, de a nehézségektõl független az
akarás, az akarat, a túlélésért küzdés, a századik pofon után is
felállás. minden élõlény természeténél fogva az utolsó leheletéig küzd
az életéért, hogy elérje a következõ napot. úgy gondolom az elsõ
megállapítás, hogy mindig van elérendõ cél, és hogy az embernek mindig
a céljai felé kell mennie.
a célok persze sokfélék lehetnek, mert az életünk nagyon bonyolult.
vannak céljaink a következõ percre, órára, napra, hétre, 10 évre. a
célok persze nem feltétlenül vannak összhangban, de ahogy közgazdászok
emlegetik "a preferenciarendszer teljes", azaz mindig tudunk választani
a fontos és kevésbé fontos célok között. röviden összefoglalva: mindig
képesek vagyunk megfogalmazni magunkban, hogy mit akarunk. ha épp nem
tudunk dönteni, akkor is tudjuk, hogy valamelyik opciót akarjuk a
lehetségesek közül.
bemelegítésnek ennyi elég is, jön a lényeg. azt mondják, az agyunk
képekkel mûködik. ez logikusan hangzik, ha az információ 80 vagy hány
százaléka a szemen keresztül jut bele. ha valaki mond nekünk valamit,
azt egybõl eszmei képpé fordítjuk, a gondolataink is valamiféle képi
világban jelennek meg. hogy ez igaz vagy nem, azon lehet vitázni.
mindenesetre a dolgok, amiket hallunk, látunk, érzékelünk valamit
eszünkbe juttatnak, valamely konkrét dologhoz kapcsoljuk a bemenõ
információkat. ezekbõl aztán az ehhez közeli dolgok jutnak eszünkbe.
nem szeretnék mélyebbre menni, a következõ megállapítás az, hogy amit
hallunk, látunk, az a számunka látottakhoz-hallottakhoz kapcsolódó
dolgokat juttat eszünkbe.
ugyanez igaz fordítva is: a dolgok, amiket mondunk, a kimondott
dolgokat juttatja eszébe a másik félnek. hát ja, nem egy kvantumfizikus
vallás, hogy sokan értsék. viszont most már jó lenne valami értelmet
kapnának a fenti megállapítások. a lényeg egyszerû, mint a bot:
figyelni kell arra, hogy az ember azt mondja ki, amit akar, és ne azt,
hogy mit nem akar. húha, itt gondolkodni kell, belõlünk se lesz nagy
történelmi egyház.
a legegyszerûbb a jelenséget a kutyasuliban megfigyelni. lesson 1 után
a gazdi tudni véli mi kell a dögnek, ha valami olyat csinál amit nem
akarunk, akkor hangos "nemjó" és jó esetben tiktik rántás a pórázon.
ezt nagyszerûen elsajátítja, és utána folyamatosan alkalmazza. szegény
kutya meg csodálkozik és csak néz rá bután, mert õ annyira szeretné
bármelyik feladatot megcsinálni, de nem mondják meg neki mit is
szeretnének valójában. nem ültetik maguk mellé, és ha ennek megfelelõen
bóklászgat, akkor bamm bünti. innen jellemzõen komoly munka vezet
odáig, hogy "nem ezt, hanem azt szeretném", jó esetben meg hogy "azt
szeretném - jó, nagyon ügyes vagy".
lehet, hogy elsõre a kutyás példa kicsit meredek, arra gondoltam
kutyája több embernek van errefelé, mint gyereke. hogy miért pont ez a
két célcsoport? magunknak alapvetõen ritkán mondjuk ki mit akaruk (bár
ez megint nem feltétlen igaz), a feleségek meg jó esetben tudják a
szabályokat. ezekrõl is lesz szó, de nézzünk pár gyakorlati példát
gyereknevelés kapcsán:
"(légyszíves) ne szaladgálj, mert elesel"
ha a fentiekbõl indulunk ki, akkor a gyereknek két dolgot juttatunk
ezzel eszébe: a szaladgálást és az elesést. persze lehet azon
filozofálni, hogy az agy vajon hogyan értelmezi a "ne" szócskát. ha a
képi gondolkodásból indulunk ki, akkor nem nagyon értelmezi sehogyse.
(kísérletképp próbálj meg arra a dologra gondolni, ami "nem szék".
naugye.) ettõl függetlenül minden bizonnyal helytelen asszociációk
születnek. mi volt a hiba? nem azt mondtuk amit el szeretnénk érni,
hanem azt, hogy mit nem akarunk. nézzünk meg ugyanezt a mi vallásunkban:
"(légyszíves) menj lassabban"
remélem az ószövetségnyi hosszúságú felvezetés után kis megváltás már
látszik. hozzáteszem nagymamák szokták ragozni:
"jujuj ne szaladgálj, mert elesel, betörik a fejed és vérezni fog"
ezek olyan mindennaposak szerintem minden családban, hogy az ember fel
se figyel a kontraproduckióra, naponta 100-szor. hogy rá lehet-e
beszélni az agyat az elesésre, az kicsit ugye ingoványos terület, de
nekem, mint jedi-fõpapnak elhihetitek, hogy igenis az agy akar, és
megpróbálja valóra váltani a gondolatainkat. ezt a hitéleti kitérõ
részét nem kell elhinni a posztnak, de így van. minél többet hallasz
valamit, annál inkább azonosulsz vele, annál inkább rááll a
gondolkodásod arra, azokra az asszociációkra.
"ilyen egy rossz gyereket, mint te..."
nem tudom templomba járóknak rémlik-e a kántálás, mint módszertan,
amikor "szent vagy, szent vagy, szent vagy mindenség ura, istene...".
de ugyanígy a rózsafüzér, kicsiny bûnökért (pl. konkurens egyház
alapítása, csúnya beszéd, parázna gondolatok) 10-20 miatyánk,
üdvözlégy, satöbbi. de mielõtt a vád érne: nem célom a keresztényeket,
katolikusokat, vagy akárki mást hitében, vallásgyakorlásában
megsérteni. ezek csak demonstrációs célzatú dolgok. én is hívõ vagyok,
minden viccet félretéve is.
de térjünk vissza még pár hétköznapi gyereknevelõs példára, a teljesség
igénye nélkül:
"ne visíts" <--> "halkabban"
"ne fogd meg a döglött galambot, mert beteg leszel" <--> "hagyd
azt légyszíves"
"hujuj veszélyes" <--> "légy nagyon óvatos, oké?"
"megint sapka nélkül vagy, tegnap is köhögtél, meg fogsz fázni"
<--> "öltözz fel jó melegen, vegyél fel sapkát, hogy védje a
füled."
"ne fojtogasd a kistesód" <--> "legyél jó testvére bélának, hagyd
életben"
ezt az utolsót szedjük még szét, és akkor elkalandozunk: "a
kistesód"... nem. õ nem "kistesód", hanem õ "béla". õ nem a tiéd, és
nem szeretnénk, ha kicsi maradna (hozzád képest). nem hozzád
viszonyítva létezik, hanem õ csak így önállóan bélázik a világban.
és miután megfogant, az anyukája nem terhes lett, hanem várandós, az
istenért. várandós, mint aki várja-várandózza, hogy világra jöjjön a
csoda, nem pedig mint valami kamaz billencs, hogy hú, viszi a terhet. a
teher az egy rossz, nehéz valami. terhet nem akarunk, hogyan
asszociálhatunk ilyet egy születendõ gyermek kapcsán?
és nyilván, nem mindent tudsz virágnyelvre lefordítani. amikor valahogy
beindította a láncfûrészt és hadonászik vele, azt nehéz "legyél nagyon
óvatos"-sal lekezelni. de olyankor lehet "szeretném, ha ezt most
abbahagynád, és valami kevésbé életveszélyessel játszanál tovább".
tényleg annyi az egész, hogy az általunk elérni kívánt célt mondjuk ki,
hogy a megfelelõ asszociációk szülessenek.
fentebb már volt szó róla, hogy magunkat befolyásoljuk-e vajon. én úgy
gondolom nem nehéz a kapcsolatot, de legalábbis valamiféle összefüggést
felfedezni a "szar ez az ország" folyamatos kántálása, és egyre csak a
rossz dolgok meglátása, felismerése közt. az agy akarni fogja az
igazságot, lásd kognitív disszonancia jelensége. a problémákat a
virágbeszéd nem oldja meg, de a "valahogy ki kell jutnom a gödörbõl"
vagy hasonlók már valamilyen kívánt cél irányába mutatnak, nem pedig a
helyzet örök és megváloztathatatlan voltát sulykolják magunkba. ezt
nyilván erõsíti a hasonlóan hurráoptimista munkahelyi, baráti társaság,
ahol mindenki áthatottan bólogat meg sóhajtozva önigazolják egymást,
hogy "neked is szar?" "nekem is szar."
szóval igen, magunknak is fontos. a mindenféle "tégy csodát önmagaddal"
könyvek is teli vannak erre egyszerû módszerekkel. lehet listát írni az
aktuális célokról, amit természetesen reálisan célszerû megfogalmazni.
"az idei évet is kihúzzuk hitel nélkül", "szerzek valami munkát",
"befejezzük a szoba felújítást", akármi. a probléma (vagyis a feladat,
cél) ugyanaz marad, csak tisztázod magadban, hogy igen, ez az akaratom,
ezt akarom megcsinálni.
bónusz példának álljon itt a nagy nehezen összevakart ikeás jelmondat.
kicsit kakukktojás tán, én egy kicsit még nyakatekertebbre emlékeztem,
de:
"a jó példánál nincs hatásosabb eszköz."
rendben lévõnek tûnik, mondhatnánk. talán mégis érezhetõ a különbség,
ha azt mondom:
"a jó példa a leghatásosabb eszköz."
|
