|
ebben a részben a nagy fényerõ-igényt kielégítõ 10w
modulokra épülõ lámpákról lesz szó. ott hagytam abba, hogy már volt
ilyesmi 10w modulom, de találtam még annál is jobbat. ez a csomag
tartalmaz egy jó nagy felületű 10w melegfehér ledet, valamint egy
12-24v dc drivert. a driver igazából leginkább egy túlméretezett
nyáklemez, mindössze pár alkatrésszel:
az állólámpával kapcsolatban nem említettem, de fontos
kitétel, hogy
ezekkel a nagyerejű ledekkel nemigen szerencsés közvetlenül szembe
világítani. ez a felfelé világító 300w halogén állólámpa után nekem
egyébként is magától értetõdõ volt. szerintem soha nem szerencsés látni
a lámpát. nem a lámpát akarjuk kivilágítani, hanem a környezetet. a
látótérben lévõ fényforrás sokkal sötétebbnek mutat mindent, mint
valójában.
a rossz hír, hogy a felfelé irányított világítás 30%-a még fehér
plafonnál is veszteség. mivel késõn találtam rá egyelõre nem téma, de
elvileg létezik
olyan falfesték, ami "a duplája fényt" veri vissza. ez hozzávetõleg a
30w lámpa 30%-ának a fele, azaz 5w. ez az 5w nem tűnik soknak, de a
+15% fényesség elgondolkodtató. és legalább ugyanígy elgondolkodtató,
hogy minél kevesebb sötét felület (bútor, padló) van a lakásban, azok
annál több fényt ver vissza minden ahelyett hogy elnyelné. mindez a
természetes fényre nyilván éppúgy igaz.
elsõsorban a nagy gyerekszobába kellett volna valami csillárszerűt
építenem ezekbõl, a terv 4 db 10w modul volt. a világítás iránya a
fentiek alapján predesztinált volt, már csak az volt a kérdés mi olyat
találok, amin jól néz ki 4 böszme cpu-borda. egy ideig nézegettem
repülõket meg rakétákat a webshopokban és a vaterán, meg nézegettem már
egy ideje normális nem-repülõ-alakú csillárt is. sajnos a valamirevaló,
alapként alkalmas gyerekszobai csillárok nagyjából 15-20 ezer forint
körül leledzettek, a jóárasított ikeás spot csillár után eléggé
letaglózódtunk. végül eszembe jutott az egyértelmű válasz: az sts
nyugdíjazásának okán egyfajta tribute-ként lego űrsikló lesz a csillár.
nézegettem a lehetséges szeteket, rémlett egy relatíve nagy technic modell
régebbrõl. saját építésrõl az alapanyagok védelmében (gondolva a
gyermekek késõbbi építményeire) nemigen lehetett szó. szégyen-nem
szégyen nem tudtam az éppen akkor megjelent szetrõl,
de
ráguglizva-rátalálva
a
válasz
nekem
legalább olyan nyilvánvaló volt,
mint gizmodoéknak: "Yes. I'm so getting this". oké, hogy ez nyilván nem
mindenki számára elérhetõ kategória, de szerintem legalább ilyen jól
néz ki egy saturn
v is 4 kályhaezüst térugróhajtóművel. nem beszélve arról, hogy a
saturn v mellé kap az ember leszállóegységet is, amibõl egy (pfff
230v-os) ikea jansjö led lámpesszal kitűnõ műhold építhetõ, ami az
igazihoz hasonló, bár annál azért erõsebb fénnyel ajándékozza meg a
szobát.
persze a holdacska unatkozna magában. elõször az volt a
terv, hogy
egyes házimozi-szobákhoz hasonlóan kis ledekbõl csinálok random
csillagokat. ez viszont a kész plafonon annyira bonyolult lett volna,
hogy inkább a foszforeszkáló csillagok mellett döntöttem. azokból
viszont pihent módon kiraktam az északi égbolt
összes fõbb csillagképét
méret- és fényességarányosan. sajnos a kompaktom kevéske, hogy ezt
"élõben" megmutassam, de valami azért gondolom sejthetõ.
láthatóan elég zsúfolt a fenti világ, van autentik iss meg
űrsétával javított műhold is. majd valamikor tán lesz autentik hubble
is, nem csak egy akármilyen random szatelit. hogy pedig teljes legyen a
híd tér és idõ között lesz még kicsiny elõregyártott halálcsillag
is, meg tervben van maga az alfagép is.
gazdasszonynak mondjuk nagyon nem tetszik és inkább erre szavaz,
hiába magyarázom neki a támadhatatlan gondolati ívet a repülés kezdete
és csúcsa között.
visszatérve a siklóra: látens nagykorúságom elsõ legoja volt ez (nomeg
életem azóta is legdrágább szetje), és elég nagy csalódás volt érezni
mennyivel lazábban illeszkedik minden mint régen, mintha szét akarna
hullani az ember kezében. a drivereket a nyák felesleges részeinek
levágását követõen beleraktam az üzemanyagtartályba. biztos ami biztos
jópár helyen kapott átlátszó ragszalagot is a gép, mielõtt a 2 x 1,5mm2
kábellel fellógattam. a méretek jól látszanak a bordán épp űrkutatásó
figurákon.
a 4 x 10w (2400lm) az ugyanaz a fényesség, amit a
hidegfehér ledek 40w
helyett már 30-ból kihoznak, nagyjából 200-240w hagyományosnak
feleltethetõ meg. a nappaliba a 230v-os fehér led helyett ugyanez a
kombó került, 4 helyett 3 leddel.
a driverek kábelkötegelõvel meg használt átlátszó pet
palack
szigeteléssel vannak összekapcsolva. mint kiderült a technic tengely
pont illik a borda csavarkonzolaiba (nyilván ez maga a sors), így
készen is volt a (részben) roncsolás és szerszámok nélkül bontható
csillár. a kábeleket mindenhol a nyák síkjában vezettem el, hogy ne
akadályozzam a légáramot. pont ugyanezért van pet-flaska-lemezbõl
megcsinálva a driverek és bordák elszigetelése, a légáram irányában
ennek 0 keresztmetszete van.
ahogy elképzelem, a 65 fok alatti maghõmérséklet miatt
ezeknek a
moduloknak (és a nem létezõ ac-dc elektronikának) kb örök életűnek
kellene lennie. ha ötödölöm a modul 50.000 órás elvi élettartamát
(fényerõ 80% alá csökkenése), akkor napi 3 órával számolva is 10 év az
élettartam. máshonnan nézve 5 év múlva elérhetõek lesznek olyan ledek,
amik e 10w-os modulok átlagos, 60lm / w értékének dupláját, tripláját
hozzák. már jelenleg is vannak 1w melegfehér modulok, amik 120lm / w
körül teljesítenek, csak drágák és az én szempontomból komplikáltabbak.
a fenti vilácsokkal sikeresen kiváltottam szinte minden gyakran
használt fényforrást, a végeredmény egy teljes 12v alapú lakásvilágítás
lett. röviden összefoglalva: gyerekszoba 40w, nappali 30w + 3w, konyha
12w, háló 2 x 3w, kint 10 x 1,5w + 2 x 3w. nincs még 12v mindenhol, a
fürdõben és a korábbi mennyezeti csillárokban 230v "hagyományos"
kukorica ledek szolgálnak ritkán, de egyelõre kielégítõen és stabilan.
a lustaság oka nyilvánvaló: ezt a sok ledet valahogy be is kell
kábelezni. itt egy alternatív kapcsoló, ott egy dugaljjal közösített
kapcsoló, amott egy túl kicsi flexicsõ a falban és máris méretes
problémákkal találja magát szemben az ember.
a kábelezés és a kapcsolók egyébként is különleges figyelmet
igényelnek. ahogy sejthetõ, itt fizikailag is egy különálló elektromos
hálózatról van szó, ami bele kell férjen a meglévõ csövekbe. mégpedig
úgy, hogy itt azért más keresztmetszetekben kell gondolkodni. én anno
vérkezdõként asszem 100m 1 x 10mm tömör rézkábellel indítottam, tán
mert drága volt a sodrott vagy nem volt épp. ezekbõl a tömör
vezetékekbõl lettek mindenhol a gerincek. amik a fõ fogyasztási
helyekre mennek. errõl a gerincrõl egy másodlagos öreg ruszki
óriáspáka, folyasztószer meg jó sok ón felhasználásával vannak lekötve
az egyes fogyasztók vezetékei.
persze nem véletlen, hogy nem terjedt el a 12v hétköznapi használatban.
ilyen kis feszültségen már az aránylag takarékos led fogyasztók is
jelentõs áramot engednek át, ami csak ilyen brutális
keresztmetszetekkel jelent vállalható veszteséget. hogy a problémát
megvilágítsam egy rövid számolás a 40w sts térugrócsillár kapcsán:
össz vezeték: 9m x 10mm2 + 6m x 2,5mm2 (kapcsolóhoz). ennek a dupláját
vesszük, mert oda-vissza megy a kábelen a záram. itt a táblázat, amit én használtam. a
18m 10mm2 szakasz ellenállása 0,0315ohm, azaz a 40w fogyaszónál 0,35w
veszteség. a kétharmadekkora 2,5mm2-es szakasz ennél sokkal durvább:
0,084ohm és 0,93w további veszteség. ez összesen 3% és 1,3w, ami
egyrészt kevésnek tűnik, másrészt rettentõ sok egy mindössze 40w
fogyasztóhoz képest. persze minden relatív, manapság egy 2200w porszívó
kábelén (a villanyórától számolva) is több tucat w veszteség keletkezik.
nem is kérdés, hogy a szokásos teljesítményű háztartási fogyasztókra a
12v dc nemigen alkalmas. felmerül azonban a kérdés, hogy miért nem
indultam 24v-tal? érdekességképp 24v-on az 1,3w veszteség 0,32w-ra
csökken. a választás egyébként tényleg nehéz, de okosan elpakolva a
gerincvezetéket a dolog nem tűnik problémának. fontosabb szempont volt,
hogy egyrészt nekem pc tápom volt, másrészt amúgy is szerettem volna
más dobozokat is hajtani errõl a rendszerrõl (pl router).
a kábelek keresztmetszetén felül legalább ilyen fontos a kapcsolók
milyensége. a bal oldali kapcsoló például névleges áram alatt
egyszerűen megolvadt, hasonlóan a másik fajta kínai ugyanilyen jó
termékhez. végül a jobb oldali kapcsoló jött be legjobban, masszív és
határozott nyomásponttal rendelkezik, az ember átérzi hogy működésbe
hozott vele valamit. a (nem irányfényes / dimmelõs) fali kapcsolók
természetesen maradtak és bírják.
|
