|
tudom hogy kevesek fogják pont ezt az utat járni. eme út
járásának pedig fontos eleme a pontosan eme út járása, hogy a
mindenféle szinergiák végül felülmúlják az egyébként néhol riasztónak
ható kompromisszumokat és költségeket. azért ragadtam mégis tollat,
mert látom hogy az általam megvalósított rendszer jól működik, és sok,
önmagában is hasznos megoldást tartalmaz. fontos szempont volt, hogy
szabad szoftvert használtam, és ildomosnak tartom, hogy az ezekre épülõ
értékeket megosztva tovább növeljem a mindenki boldogságát és a
világbékét.
de nem csak a világbéke fontos, hanem a jegesmedvék is. persze, nyugati
ember vagyok, bűnlajstromom az égig ér. még akkor sem tudnám jóvá tenni
a bolygónak eddig okozott károkat, ha mostantól megszűnnék létezni.
hatalmas ellentmondás, nem is szívesen fogja fel az emberek nagy része
saját tragédiáját. mégis azt mondom megteszem amit lehet, próbálom a
családom életét kevesebbõl megoldani.
részemrõl hiszem hogy az erõforrásokat józan ésszel kihasználva és
(látens) igényeim drasztikus megvágásával jobb ember lehetek. belém
lehet kötni, hogy kocsival járok, rajongok a marhasültért és biztos
ettem már delfint is tonhalkonzervben. legdurvább sztori: egész
jegesmedve-családokat irtottam ki gombnyomás(ok)ra, mire felnõttem a 3
x 100w izzó fényénél és a villanykályha melegénél egy szigeteletlen
hatalmas házban.
a feloldozást azzal próbálom elnyerni, hogy saját tegnapi magamhoz
képest ma megpróbálok jobb lenni, az erõforrásokat hatékonyabban
használni. ez egy nagyon fontos alapelv, tényleg azt próbálom
nézni-számolgatni, hogy a lehetõ legkevesebb energiával (legyen az
üzemanyag, vagy termék) biztosítsam a család relatív jólétét. aki nálam
is kevesebbõl oldja meg, arra próbálok jó példaként, inspirációként
tekinteni. hogy ezzel megmentem-e a bolygót? talán sikerül, talán nem.
igyekszem úgy intézni, hogy rajtam ne múljon. ez az irány szülõként
sokkal tisztábban látszik egyébként.
fontosnak tartom felhívni a figyelmet arra, hogy az eredményességet
magamhoz mérem, és mindenki másnak is csak magához szabad mérnie. nem
kerékpáros-albérlet-egyetemista vagyok, nem is értelmezhetõ számomra az
összehasonlítás. õk is a tegnapi saját magukhoz mérjék saját
hatásfok-változásukat, ne az enyémhez. ugyanennek a gyakran
(szándékosan) nem értelmezett elvnek a másik megnyivánulása, hogy "a
többiek se csinálják, én egyedül úgyse számítok". mindkettõ a személyes
felelõsség másra hárítása.
hosszú magyarázatok rövidre zárásaként megjegyzem, hogy nem konkrétan
az északi sark a bajom. azt sem tartom kizártnak, hogy a klíma
egyébként is felmelegedõben van. viszont logikusan belegondolva mi erre
az egyébként is bekövetkezõ folyamatra erõteljes hatást gyakorlunk.
hogy a legnyilvánvalóbb példát hozzam elégettünk 100 év alatt annyi
üzemanyagot, amit a nap több tíz- vagy százezer év alatt termelt le.
hatalmas energia lett lekötve. mindebbõl egy pillanat alatt co2-t
csinálunk, a teljes melegét meg nochdazu beleeresztjük a légkörbe.
nekem ne akarja elmesélni egy szkeptikus sem, hogy ennek nem lesz
semmilyen hatása az egész rendszerre. és akkor innentõl teljesen
mindegy van-e természetes felmelegedés, mi minden bizonnyal plusz
amplitúdót viszünk bele az esetleges klímaváltozásba. a plusz amplitúdó
nyilván szélsõségesebb helyzeteket jelent, amire egyébként sincs
felkészülve a nyugati világ. logikus tehát a saját amplitúdó-növelõ
hatásunkat minimalizálni, minden egyéb körülménytõl függetlenül.
van azonban egy másik indíttatás, ami ugyanerre mutat: nem hiszek
abban, hogy a technika (az elõremenekülés) biztosan meg fogja tudni
oldani az elõttünk tornyosuló bajokat, erre a jelenlegi rendszereink
szimplán alkalmatlanok, nem is céljuk. ha pedig végignézek saját
életemen azt látom, hogy a rendszer nyújtotta szolgáltatások nélkül
nemhogy nem megyek sokra, de gyakorlatilag rövid úton éhen halok. ha az
elõzõ gondolatmenetet egyfajta hosszú távú üzembiztonsági igénynek
tekintem, akkor ez megfeleltethetõ egy rövidebb, mondjuk középtávú
kritériumnak.
logikus a kérdés: örökérvényű, megingathatatlan-e az ellátási rendszer?
kell-e tartanom attól, hogy a szolgáltatások akár csak átmenetileg, de
az életemet jelentõsen befolyásoló ideig zavarokat szenvednek? ennek a
matematikai esélye elvitathatatlan. hogy a legnyilvánvalóbb
kockázatokat említsem: peak oil, klímazavarok, gazdasági problémák. eme
lehetséges kilátások megalapozottságával legfeljebb az vitatkozik, aki
még nem tájékozódott alaposan a témában. oké, de józanul belegondolva
akkor is kevés valószínűséget tulajdonítunk annak, hogy ezek a
folyamatok annyira eszkalálódnak, hogy komoly hatással legyenek ránk.
maradjunk annyiban, hogy mondjuk hasra ütve 1% az esélye annak, hogy az
elkövetkezõ két évtizedben súlyos zavarok lesznek az ellátásban. ez
számomra olyasmi, mint hogy "1%" az esélye egy komoly közlekedési
balesetnek. ha megtörténik, akkor ott és akkor már nem lesz lehetõség
kezelni. a példánál maradva jobbat nem tudok tehát, minthogy a
lehetõségeimhez mérten megveszem a legbiztonságosabb (vagy annak vélt)
autót. az életre lefordítva ezt: szükségesnek tartok egy b tervet a
szolgáltatások legalább minimális szintű ellátására ha az elsõdleges,
közösségi rendszerek kiesnek. a redundancia jobb, mint a garancia.
erre az elvre többször fogok hivatkozni a továbbiakban, és e
tekintetben nem ismerek viccet meg félrerakom az ökolábnyom-csökkentést
is, ha szükséges. belátható, hogy a b tervtõl szigorúan véve az életem
teszem függõvé, azaz a b tervnek működnie kell. nyilvánvaló, hogy a b
terv végleges formájában egyenlõ az autonómia megvalósításával. ez a
logika nagyon szerteágazó feladatokat jelent, ezek egy része sok
munkába és pénzbe kerül. talán elsõre nem látható tisztán, hogy az
autonómia megdöbbentõen korlátozott erõforrásokat jelent. szigorúan
nézve csak az van, amit mi magunknak képesek vagyunk fenntartható módon
megtermelni. ezt hívják a szkeptikusok kõkorszaki szakinak vagy minek.
a jó hír, hogy ha a b terv egyes szolgáltatásai jól működnek, akkor a
közösségi rendszerek lefokozhatók másodlagos státuszba. további
következtetés, hogy az autonómia automatikusan megmenti a jegesmedvéket
is, mivel drasztikus takarékossággal kell járjon. a rossz hír az, hogy
önfenntartóvá válni szinte lehetetlen kihívás egy nyugati léthez
szokott családnak. a feladat magnitúdójának szemléltetésére kedves
ismerõsömet idézném, aki az évek alatt e téren elért eredményeimet
sommásan úgy foglalta össze, hogy "ha beborul a rendszer, a lapáék két
héttel késõbb halnak éhen".
a cikksorozatban tárgyalt rendszer alapjait ezek az elvek képezik, a
leírásban a kelleténél talán többször is fogok a fent megfogalmazott
hitvallás jellegű deklarációkra hivatkozni. a hozzáállásommal
vitatkozni lehet, nem vagyok tévedhetetlen. a megoldások viszont minden
esetben arra a vegytiszta logikára épülnek, hogy kevesebb erõforrás
(nem pénz) felhasználával próbálok egy adott igényt kielégíteni, vagy
szolgáltatási színvonalat biztosítani. a logikával nehéz vitatkozni, a
fenti lépések ismerete pedig szükséges a rendszer hasznosságának
illetve eredményességének megfelelõ megértéséhez.
a vegytiszta logika szükségszerűen azt is jelenti, hogy a rendszer
kialakításakor nem a vérzöld vagy ellenzöld propaganda sugallata
alapján / ellenében dolgoztam, hanem inkább a négyjegyű
függvénytáblázat meg a számológép volt az irányadó. a módszertan
szempontjából fontos megemlíteni, hogy elsõsorban logisztikus vagyok,
próbálom a szűken értelmezett feladaton túl meglátni és kihasználni a
tágabb összefüggéseket. ennek eredményeképp a cikksorozat csapongó
lesz. a legnagyobb kihívást pont az fogja jelenteni, hogy megmutassam
azokat a felismeréseket, amik mentén az evolúció eddig zajlott. ennek
kényszerű része a tán kellemetlenül soknak ható magyarázat és vargabetű.
|
