|
ez talán hanyagul rövid lesz... nem baj, úgyis csak
"kis színes" jellegűnek szánom. pár hete épp kedvenc szülõházam
ereszcsatornáját készültem kipucolni a pont emiatt nem annyira kedvenc
fák belehullott lombjától. ahogy a létra tetejére értem és körbenéztem
érdekes dologra lettem figyelmes: a cserepeken furcsa bigyók
kapaszkodtak meg:
guvasztottam a szemem, mert sosem láttam még ilyet. a
kis áttetszõ
alkatrészek apró (3-10mm) jégoszlopok voltak, amelyek elszántan nõttek
kifelé a cserép felületébõl. a nagyobbak szépen elhajlottak egyik
oldalra, de mindvégig megtartották a keresztmetszeti alakjukat. úgy
nézett ki, mint mikor a sütire krémet nyomnak ki a célszerszámból, csak
itt fejjel felfelé történt mindez.
gondolkodtam mi okozhatja a jelenséget, végül arra jutottam talán lehet
némi köze a mikrosütõkhöz és a repülõgépszárnyakhoz. a mikrosütõs
sztori egy talán-hoax lánclevéllel kezdõdött, miszerint a mikrohullámú
sütõben nem feltétlenül kezd el forrni a víz 100 fokon, hanem a felett
is folyékony (nem pedig lobogó) marad. lehetett olvasni még a levélben
drámai beszámolókat a már kézben tartott edényzetben robbanásszerűen
meginduló forrásokról, mind azt próbálva igazolni, hogy a dolog
megtörténhet.
persze a fizikát tanult emberként leginkább csak legyintettem. egészen
addig, amíg unokatesóm eme levélre küldött válaszát meg nem kaptam. azt
írta akár lehet benne igazság is (feltételes mód), lehetséges ugyanis,
hogy a víz bizonyos esetekben nem akar engedelmeskedni a hõmérõnek.
pilótaként tananyag volt náluk a jelenség, miszerint pl a levegõben
lévõ vízpárában nagyon tiszta környezetben messze 0 fok (pontosabban
fagypont) alatt sem tudnak jégkristályok képzõdni, csak ha valamilyen
úton szennyezõdés éri õket. ilyen lehet például egy repülõ szárnya vagy
- gondolom én - egy szülõház teteje.
persze nem biztos, hogy ennek bármi köze is van a másik
halmazállapot-változáshoz, de azóta inkább szárazon tartom a puskaport
és bizalmatlanul megbökdösöm a poharat, mielõtt kiveszem a mikróból.
|
