|
kicsit fura a zenei ízlésem. meg van egy ilyen fura
rángás a bal karomban is, de most nem errõl van szó. emlékszem volt egy
(vagy két-három) év, mikor például csak a metallica loadot hallgattam a
kocsiban. ismerõsök között igazi esemény volt, mikor végül megtört a
jég. csak annyira, hogy utána egy évig a toten hosen koncertfelvétel
ment.
talán jobb, hogy nincs már est fm, azon azért voltak rendszeresen új
számok, amikbe hasonlóan szerelmes lettem, mint mondjuk a load-ba.
hozzáteszem a load a kevés teljes albumok egyike volt, normál esetben
csak a legjobb pár számot mentem el, többit törlöm. mostanában ez
persze egyszerűbb, kocsiban is mobilos mp3 van. ismeretlen zene
hallgatásakor gazdasszony már tudja, hogy új szerelem van, és hogy
endless loop lesz belõle pár hétig.
ez persze egy dolog. csakhogy "az én kollektoromnak voltage leakje
van", ami még aranygyűrűvel sem javítható. ez a nem kicsit homályos
megfogalmazás a legújabb kedvenc számomból való, és meghallgatva
világossá válik miért vicces dolog a zenei rajongásomat passzívan
elszenvedni.
les
horribles
cernettes
- collider
mondjuk a performance számomra nem különösebben meglepõ,
tartós svájci
tartózkodás még a leg bozonfetisisztább tudósokban is kisebb-nagyobb
leaket okoz. aztán crashelik a gatewayt. pláne francia svájcban, ahol
még rend sincs. az eggyel ez elõtti betegségem a
frank
c. stanley - battle hymn of the republic
pont ebben a verzióban. lenyűgözõ, simán véremet adnám a köztársaságért
amikor csak meghallgatom. a család is ott tartott, hogy eret vág. pedig
edzettek voltak már akkor, mert ez közvetlen a clerks (shop stop)
újrafelfedezésem után volt. az pedig bõvelkedik a devianciában,
sikerült is kiválasztani két gyöngyszemet. az egyik a vidám
supernova
-
chewbacca,
a másik a könnyed rázós-csajozós
love
among freaks - berserker.
"my music preference is like a truck berserker". ez
utóbbira fõzni is nagyon jól lehet. ennél lényegesen kommerszebb volt a
republic elsõ albumainak felelevenítése, élükön a nemtudommirõlszóló
republic
-
jópofa
vagyok
című művel. ez művészet, és érinthetetlen. nem is tudom hány éves
voltam és hogy mertek elengedni unokatesómmal a szlovákiai (oké,
párkány annyira nem) koncertre. tán nem sokkal az érintett album
megjelenése után volt, persze már betűre tudtuk és ordítottuk. nem
sokra emlékszem, szóval a "felejthetetlen" így szó szerint nem igaz, de
nagy élmény volt. kevésbé kívánatos lesz majd egy esetlegesen
bekövetkezõ prosectura
comeback, de arra még nekem is pihennem kell egyet. itt már kicsit tán
kezdem elveszíteni a pontos idõrendet, de biztosan volt
brent
simon - bittorrent song
mondhatni szakmai ártalomként. ennek simán végigordibálom a kocsiban a
szövegét, ha épp egyedül vagyok. neki mint most kiderült van másik
száma is, ami akár betétdal
is lehetne. és ami rosszabb - éppen elkezdett a fülembe mászni. lehet
hogy holnap a család erre ébred a misére hívó harangszó helyett.
mindezt persze annak ellenére, hogy gazdasszonyom már az elsõ
felcsendüléskor meglepõen rutinosan bedobott egy
preventív-szarkasztikus "hűdejószám"-ot. amúgy kitűnõen választom ki a
népzenei témákat is:
gr.uchkeken
-
ata
dzhurt
ezt érdemes végighallgatni a fináléig szerintem. persze hetedszerre
másoknak már nem vicces a 6:04 hossz, de én napokig elvagyok vele.
tovább emeli a mű presztízsét, hogy az eredeti forrásban jóféle
ruszki jármű is szerepel. én amúgy is csak olyan gépeket szeretek amik
egyedül kijönnek a sárból. régesrég játszották az est fm-en a
flying
pickets - smells like teen spirit
-et, elsõre teljesen letaglózott. és utána még asszem 86-szor. nem kéne
amúgy nekem a jutubon hülye zenéket keresgélni, mert lám máris találtam
egy újabb kandidátust:
the
ukulele orchestra of great britain - smells like teen spirit
úgy gondolom a javát sikerült a fentiekben összeszedni. a végére,
egyfajta levezetés gyanánt még hagytam két klasszik mesterművet, inkább
a szürreális videók miatt.
the
knack - my sharona
men
without hats - safety dance
persze hallgatok rendes zenéket is.
és
mivel
ezektõl
a
jófej
srácoktól nem áll messze az önirónia,
bátorkodom jelölni még "rendes extrém" kategóriában a
die
aerzte - claudia
sorozatát, amiben a hõsnõ elõször kutyával, aztán lóval *****. de
vannak mesterművek a hosentõl is, például a szép ívű történet a
génhibás Willyrõl, akit elõször intézetbe raknak, aztán rendõr lesz (és
hosen koncertekre
jár).
die
toten hosen - willy 1/3
"ich hab das schon immer gesagt: hildegard, wenn man sieht das eine
sache gentisch versaut ist, das kann man mit prügel allein nicht
korrigieren. die hildegard hat dann immer geweint."
"én mindig azt mondtam: hilegard, ha látszik, hogy a dolog genetikailag
el van rontva, azt csak veréssel nem lehet helyrehozni. hildegard
olyankor mindig elsírta magát."
a zene ugyanúgy élet, mint az evés.
|
