hihetetenül szép szerelmes számokat (is) tudnak írni a
düsseldorfi punkrockerek. Mégha a borító kicsit bénácska is lett.
Die Toten Hosen - Teil von
mir (2008 In aller Stille)
Egymással szemben ülünk
És azt kérdezed hogyan tovább.
Beszéljünk-e szerelemrõl;
Mire gondolsz mikor arról beszélsz?
Gyertyalángra és holdvilágra,
Ami fényes, lágy és szép,
Nevetésre és örömre,
Kéz a kézben sétára.
Vagy ütésekre és lila foltokra,
Felszakadt ajkakra és halántékra.
Menyországra vagy pokolra,
Repülésre vagy földön kúszásra.
Egy részem
Örökre benned marad,
Egy részed
Pedig mindig bennem.
A hibád vagyok, a tévedésed,
Én vagyok, kinek rossz a híre.
Minden üres ígéret,
Ami mindig is hazugság volt, mert
Én vagyok mi hátramarad,
A kavics a cipõdben.
Minden keserűség,
Ami oly gyakran vendéged.
Csalódottság vagyok és múlt,
Minden meg nem élt álom.
Szag, amit a szép bõrödrõl
Nem tudsz lemosni, mert
Egy részem
Örökre benned marad,
Egy részed
Pedig mindig bennem.
Olyan kemény padló,
Amire érkeztünk.
Megismételjük magunk;
Megérdemeltük-e egymást?
eredeti
szöveg
tánci-tánci |
